Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

Az országgyűlés képviselőházának 217., nem felel meg. Ha 80—100 községet villamosítunk egy évben a hátralévő, nem tudom körülbelül 2400 községből, akkor igazán nem mondható, hegy túlságos nagy lépésben haladnánk előre a villamosítás terén., Ami azt a kérdést illeti, hogy szükség van-e a villamosításra, azt hiszem, a képviselő úr sem vonja kétségbe ennek szükségességét és az a törekvésem, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok között is találjunk valami lehetőséget arra, hogy a villamosítást gyorsabb ütemben vigyük keresztül éppen a vidéki kisipar javára. (Andaházi-Kasnya Béla: De ott, ahol fogyasztóképes termelő van, nem pedig, ahol a vállalatok érdeke kívánja!) A képviselő úr a fedezetnélküli kölcsönök összegének emelését sürgette. Amint méltóztatnak tudni, ,a fedezetnélküli kölcsönök összegének emelése éppen a folyó költségvetési évben történt meg 800.000 pengőről 1,200.000 pengőre. Ennek az intézkedésnek végrehajtása még ma sincs befejezve, de sajnos, ennek oka főleg az, hogy a vidéki városok közül néhány nem volt hajlandó a megfelelő hozzájárulást folyósítani. (Andaházi-Kasnya Béla: Vegyék ki a részüket!) A magam részéről is felkérem a mélyen t. képviselő urakat, hassanak oda a maguk városában, (Müller Antal: Nagyon helyes!) hogy ezeknek a. költségeknek a városokra eső részét a városok állítsák be költségvetésükbe és így tegyék lehetővé, hogy ez az akció továbbra is az eddigi keretekben

; sőt ezeknek megnagyobbításával folytattassek. (Müller Antal: Ezután a kétszeresét adja a város!) Propper Sándor képviselő úr a diósgyőri munkássággal szemben tanúsított bánásmódot kifogásolja. Ezt a legnagyobb készséggel vizsgálat tárgyává teszem, mert magam is azon a nézeten vagyok, hogy a munkássággal való bánásmód tekintetében elsősorban az állami üzemeknek kell jó példával elöljárniok. vitéz Várady László képviselő úr a kubikosok részére iparigazolványok kiadását sürgette A helyzet jelenleg az, hogy iparigazolványt csak önálló iparosnak lehet adni. De nemcsak ő, hanem Sebandi Károly képviselő úr is felvetette azt a gondolatot, amelynek lényege az, hogy a kubikos munkásság gondozását a földmívelésügyi minisztérium hatásköréből az iparügyi minisztérium hatáskörébe tegyük át. Ez kormányzati probléma és én készséggel felvetem illetékes helyen ezt a kérdést. (Andaházi-Kasnya Béla: A miniszterelnök úr határozott ígéretet tett rá!) Még nem tett. (Andaházi-Kasnya Béla: De igen, nekem tett a bizottsági ülésen!) Akkor méltóztassék megvárni, míg ezt a kérdést magával a miniszterelnök úrral, mint földmívelésügyi miniszterrel tisztázzuk s majd abban az esetben lesz módomban ebben a kérdésben állástfoglalni. Azt hiszem, t. Ház, hogy mindegyik felszólalt képviselő úrnak megadtam a megfelelő választ. Kérem, méltóztassanak a címet változatlanul elfogadni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: Ipartestület, iparfelügyelet!) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e az iparügyi tárca költségvetésének 1. címét elfogadni. (Igen!) Ha igen, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (felolvassa a 2. címet)- . . KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. ülése Î.9S7 május 22-én, szombaton. 4Í'9 Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Gsoór Lajos! Csoór Lajos: T. Ház! Csak egy rövid megjegyzést vagyok bátor ezzel a kérdéssel kapcsolatban, a miniszter úr figyelmébe ajánlani. Az iparnovellának a tárgyalásánál a miniszter úr volt szíves hozzájárulni ahhoz, hogy a szabadalmakat bejelentő szegény feltalálók kedvezményes iparjoghoz juthassanak. Ezzel a címmel kapcsolatban azt szeretném az iparügyi miniszter úr figyelmébe ajánlani, hogy a magyar feltalálók és szabadalombirtok osok részére valami tanácsadó irodát és értékesítést előmozdító szervet létesítsen, hogy ezek a legtöbb esetben szegény emberek szabadalmukat vagy találmányukat értékesíteni tudják. Az állam maga nem vásárolhatja meg ezeket a dolgokat, azonban közrehathat abban a tekintetben, hogy a nagy iparvállalatok és a nagytőkések ezeket a szabadalmakat és találmányokat ne potom áron és fillérekért vegyék el az illető feltaláltóktól, hanem ezek szellemi terméküket megfelelőképpen értékesíthessék. Ez nem kerülne sok költségbe. A szabadalmi bíróságnál úgyis felülbírálnak minden egyes szabadalmat és találmányt és megállapíthatják, hogy melyik életrevaló, melyik nem és melyikből lehet a nemzetgazdasági életnek haszna. Ha ilyeneket találnak, akkor legyen egy szerv és egy intézmény, amely ezeket az életrevaló és hasznos szabadalmakat felkarolja s azoknak értékesítését az iparügyi miniszter úr segítségével lehetővé tegye. Igen sok magyar gondolatot és értéket mentenének így meg s a magyar iparnak és a magyar munkásságnak is előnye származnék abból, ha nem Külföldön kezdődnék el ezeknek a dolgoknak elhelyezése és értékesítése, hanem belföldön. Kérem, hogy az iparügyi miniszter úr ezt figyelembe venni méltóztassék. Elnök: Van még valaki szólásra feliratkozva? Rakovszky Tibor jegyző: Nincs! Elnök: Kérdem, kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 2. címet elfogadni? (Igen!) Ha igen, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 3. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (felolvassa a 3. címet): Ifj. Balogh István! (Balogh István: Nem kívánok szólni.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Propper Sándor szólásra jelentkezik.) Propper Sándor képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Ház! Csak néhny pillanatra óhajtom igénybe venni a képviselőház figyelmét. Tegnap tudniillik a tárca vitája kapcsán beszéltem az iparfelügyeletről és számokkal mutattam ki, hogy az iparfelügyelet működése nem kielégítő. Rámutattam azokra a nagy érdekekre, egészségvédelmi, balesetmegelőzési célokra, amelyek engem vezettek, amikor ezt a kérdést szóyátettem. Előrebocsátottam, hogy egynéhány ígéret birtokában vagyok már és azt a reményemet fejeztem ki, hogy egy ígérettel még több lesz, remélhetőleg egy beváltott ígérettel. De be kell vallanom naivitásomat és csalódásomat, hogy nemcsak hogy egy beváltott, hanem még egy szimpla ígérettel sem lettem gazdagabb, mert a miniszter úr a niaga reflexióiban teljesen elhanyagolta ezt a kérdést és egyáltalán nem válaszolt 67