Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-217

Az országgyűlés képviselőházának 217. niszter visszautastotta, teljesen téves és rosszindulatú 'beállítás. (Ügy van! a jobboldalon.) Ami most már a kötszövőmunkások munkabérrendezését illeti, bármennyire igyekszik a képviselő úr tetszetős szólamokkal a kapitalista érdekek szem előtt tartását felhozni, ez nem áll. Amint erről az oldalról is nagyon helyesen elhangzott a tegnapi vitában, nekünk vigyáznunk kell arra, hogy a budapesti és a vidéki gyárak között a munkabérrendezés tekintetében megfelelő diszparitás álljon elő, mert különben lehetetlenné tesszük a vidéki gyárak fennmaradását. Ebben az iparágban éppen a bizottságban képviselt munkaadói érdekeltség, részéről mindent -elkövettek ennek a diszparitásnak nem kellő mértékben való kidomborítására budapesti gyáripari érdekbői. Ezt én nem fogadhattam el, és azt a kis százalékos differenciát, ami 7%-ban állapíttatott meg a budapesti és vidéki munkabérek között, kevésnek tartom, éppen a vidéki gyárak jobb prosperitása érdekében. (Peyer Károly: A só, petróleum, hús nem lett olcsóbb!) Ez volt az egyedüli indoka annak, hogy ennek a bizottságnak a határozatát jóvá nem hagytam (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk!) és rögtön kiküldöttem egy egyeztető bizottságot, amelynek a

; munkája meg is indul L hogy ezt az anomáliát megszüntesse. A képviselő úr azt állítja és úgy látszik, ez a szoeláldemokratapárt legújabb taktikai fogása akar lenni, hogy ezeket a munkaidő- és munkabérszabályozásokat boldogult Gömbös miniszterelnök úr határozta el, és nekem minden^ törekvésem az, hogy ezeknek hatálybalépését megakadályozzam. Nem akarom néhai Gömbös miniszterelnök úr érdemeit ezen a téren kisebbíteni, sem a magam érdemeit nagyobbítani, méltóztassanak azonban tudomást venni arról, hogy ezt a kérdést én hoztam a 33-as bizottság elé, ennek végrehajtását én kezdtem meg, és méltóztassanak meggyőződve lenni, arról is. hogy ha Isten segít, ezeknek a törvényeknek és rendeleteknek minden iparágba való bevezetését és végrehajtását meg is fogom csinálni. (Helyeslés a jobboldalon.) Andaházi-Kasnya képviselő úr tegnapi beszédemmel kapcsolatban, amelyben két kimutatást hoztam a Ház 'elé,, kifogásokat tett. Az egyik kimutatás az volt, amelyik az egyes államok vám jövedelmét, a behozatalra proiciálta. Megállapítottam azt, hogy a behozott áru értéikének hány százalékát teszi ki a vámteher egyes államokban. Itt említettem azt,, amely szerint Németországban, Svájcban és Ausztriában sokkal magas abb a vám a behozott áruk értékéhez képest, mint nálunk. Hoztam egy másik kimutatást is, hogy ml annak a vám jövedelemnek az egy főre eső nagysága az egyes országokban. Mindkét kimutatás azt mutatja, hogy Magyarország aiem tartozik általában a. magas vámvédelemmel bíró országok közé. A kimutatással mást nem akartam mondani és hangsúlyoztam a mélyen t. Házban, hogy ezek az összehasonlítások csak relatív szempontból bírnak 'értékkel, mert kétségtelen, hogy a prohibitív vá

m

mal sújtott árucikkekben forgalom! nem lévén, a vámok hatása az átlagos vámteheriben nem: érvényesül. Amit a képviselő úr a gyáriparnál és a kartelkérdéssel kapcsolatban mondott, azt a (magam részéről is teljes mértékben elfogadom, mert ez helyes álláspont, amit örönimel konstatálok s mintahogy tegnap is voltam bátor beszédemben rámutatni, a magyar képviselőház nincs a gyáripar ellen, (Ügy van! Ügy van!) legfeljebb kifogásolja a gyáripar vezetőinek ülése 1937 május 22-én, szombaton. 475 egyes ténykedéseit, (Ügy van! Ügy van!) amit erről az oldalról is kifogásolhatunk, aminek megszüntetése és helyes irányiba való terelése éppen a mi feladatunk. Arra nézve,, amit a karteltörvényről mondott, tegnap voltam bátor kifejteni, hogy a karteltörvény szankciói nem hatályosak és a képviselő úr helyesen mutatott rá, hogy a karteltöirvény eredetileg más elgondolásban került az akkori képviselőház elé és a képviselőházi tárgyalások után kapott ilyen formát. Ami a képviselő úrnak az árelemző 'bizottságra vonatkozó megjegyzéseit illeti, bátorkodom, a képviselő úr figyelmét felhívni arra, hogy az árelemző 'bizottságra vonatkozó rendelkezések értelmében a bizottság a múlt év végéig- csak a kartelizáit cikkek árelemtoésével foglalkozott, illetőleg a kartelizáit árucikkekkel szemben léphetett fel, egyébként csak az illető hatóságoknak^ adhatott bizonyos megkérdezett esetekben tájékoztató jelentéseket. A helyzet most változott 'meg,, ez év elején, miután a 33-as országos bizottság rendelete- az árelemző bizottság hatáskörét a kartelizáit cikkeken tál iß kiterjesztette. Iigy indult meg "az árelemző bizottság nagyobb munkája, amelyről tegnap voltam bátor a mélyen t. Házat tájékoztatni. Az árelemző (bizottság eddigi működésével .— őszintén szólva — meg vagyok elégedve, mert kétségtelenül hozzáfogott egy rendszeres árvizsigálatihoz, hozzáfogott egy rendszeres árstatisztika létesítéséhez éis ez alatt a rövid idő' alatt is egész siereig közszükségleti cikk árát vizsgálta meg. Eredménnyel fogta meg

1 azt a drágulási folyamatot, amely éppen a múlt év novemberében, decemberében és ez év januárjában már 'szinte katasztrofális tüneteket mutatott. (Czirják Antal: Miért nem a cementnél kezdte?) Ez is most van folyamatban. Abban a tekintetben, amit a képviselő úr általában az állami kedvezményekről mondott, a helyzet az, hogy a képviselő úr nagyon helyesen jegyezte meg, hogy talán nem lett volna indokolt ezeket a kedvezményeket megadni olyan erős vállalatoknak, amelyek a kezdet nehézségeit saját tőkéjükkel is át tudták volna hidalni. (Andaházi-Kasnya Béla: Weiss Manfréd!) Sajnos, ez már utólagos kritika, _ mert hiszen azok a kedvezmények, amelyekre itt hivatkozni méltóztatott, évekkel a mai kormány müködése előtt engedélyeztettek, viszont azt is méltóztatik tudni, hogy a törvényes alapon engedélyezett kedvezményeket csak bizonyos esetekben lehet visszavonni, amikor az illető vállalat bizonyos más törvényes rendelkezésekkel kerül szembe. (Andaházi-Kasnya Béla: Nem visszavonásra gondolok, tudom, hogy nem lehet!) Miután ez az eset nom fordult elő, illetve ahol előfordult, a kedvezmények visszavonása meg is történt, ezeket a kedvezményeket .jogszerűen visszavonni nem is lehet. Ami a jövőt illeti, azon az állásponton vagyok, hogy tőkeerős vállalatokat kedvezményben részesíteni nem szabad és ha a képviselő úr átnézi az utóbbi két évben történt engedélyezéseket, láthatja, hogy azoknak túlnyomó része csak az előzetes — sőt kötelező — ígéretek alapján történt, másrészt pedig olyan iparágakban történt az engedélyezés, ahol az országnak termelése még hiányt szenvedett. (Andaházi-Kasnya Béla: De a Weiss Manfréd-gyár 1931-ben kapta!) Igen, kedvezményt kapott az aluminiumgyártásra. Vannak speciális esetek. Magyarországnak minden körülmények között érdekében áll az alumíniumgyártást itthon meghonosítani, Már most méltóztatik tudni, hogy