Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

4:42 Az országgyűlés képviselőházának 21 lalna, természetesen a pénzügyminiszter úr­nak sem szabad olyat mondania, amit azután nem valósít meg a költségvetés kapcsán. Ezt mondotta a pénzügyminiszter úr (ol­vassa): »1932-ben már a pénzügyi és gazdasági helyzet válságának mélypontján az volt az ér­zésem, hogy már akkor könnyíteni kellett volna különösen az iparosság adósérelmein és a kisiparosság helyzetén.« Ezt mondotta a pénzügyminiszter úr ennek az évnek januárjá­ban. Sajnos, azonban nem látjuk sehol, hogy a kisiparosság terhein a költségvetés kapcsán vagy másképpen történtek volna bizonyos könnyítések. De tovább megyek. Az iparügyi miniszter urat valószínűleg érdekli az, amit a pénzügy­miniszter úr állított, hogy tudniillik, az löksz, újra működik és odáig jutottunk el, hogy min­den kisiparos hitelhez juthat az löksz, révén. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Akinek megfelelő fedezete van!) Akkor már nem min­den kisiparos kap! A pénzügyminiszter úr nem jön zavarba az Ígéretek terén s azt mondja: ahol kölcsönt nem tudtunk adni, ott minden állami munkát a kisiparnak juttat­tunk. Nem tudom, hogy így van-e. (Rajniss Ferenc: Melyik újságban áll ez?) Az Esti Újságban. (Egy hang a baloldalon: Hiteles!) A nemzet összlakosságának egynyolcadá­ról, körülbelül egymillió emberről van szó. Ez az egymillió ember azonban nemcsak szociá­lis gondoskodásra szorul, hanem egyúttal a termelésnek is fontos tényezője, hiszen a kéz­műipar termelési értéke háromnegyedmilliárd pengőt jelent, ami fele annak, amit a nagyipar termel. Ha ez így van, akkor azt kell monda­nom, hogy már csak ezért is a kisipar hóna alá kell nyúlni és nagyvonalú kisíparfejlesztő politikát kellene folytatni, legalábbis olyat, ahogyan ezt külföldön csinálják nagyon sok államban. Ugyanebben a választókerületben, ahol a pénzügyminiszter úrnak előbb felolvasott nyi­latkozata elhangzott, az egyik pénzügyi taná­csos, Sebestyén Lajos statisztikába foglalta az iparosság kereseti viszonyait és azt állapította meg, hogy Pécsett a legnépesebb iparágban, a cipészeknél 303 mester egyenként mindössze évi 417 pengő jövedelmet tudott elérni. Egy évben 417 pengőt! Azt hiszem, egyetértünk ezzel a pénzügyi tanácsossal, amikor megálla­pította azt, hogy ez a színvonal, ez az életnívó mélyen alatta áll még a jobban kereső nap számosok színvonalánál is. Amikor ilyen minimális jövedelmeket lá­tunk. — megint a pénzügyminiszter úrnak ßzolok az iparügyi miniszter úron keresztül — ugyanakkor a másik oldalon azt látjuk, hogy a kisipar 68 millió pengő egyenesadót fizet egy esztendőben, a közvetett adóknál pedig fizeti az összes közvetett adók 17%^át, vagyis 13 millióval többet, mint a nagyipar és fizeti a társadalombiztosítási terheknek több mint 25%-át, fele annyit, mint a nagyipar. Látjuk tehát, hogy hatalmas közterhek sújtják a kis­ipart, mégpedig úgy, hogy az összes társada­lombiztosítási terheknek és adóterheknek 15% L át a kisipar viseli: 145 millió pengőt fi­zet, 20 millióval többet, mint a gyáripar. Ennek azután természetesen a konzekven­ciái nem maradnak el. A kézműiparban öt év alatt a mesterek száma ugyan emelkedett 21.000-rel, — mert hiszen tudjuk jól, hogy az iparos mint legény nem kapván munkát, ön­állósítja magát és így a kisiparos a vidéken még nagyobb mértékben csinál konkurrenciát ' 6. ülése 1937 május 21-én, pénteken. a már régebben iparukat folytató kisiparosok­nak — a segédek száma azonban Öt év alatt 50.000-rel csökkent. Ez azt jelenti, hogy a kis­ipar felé nem mer senki menni, nincs után­pótlás, már pedig a kisipar volt a múltban az, amely a gyáripar számára tanoncokat és segé­deket nevelt. Közismert az is, hogy Budapes­ten a hentes ipartestületben 269 önálló kisipa­ros adta vissza iparigazolványát az elmúlt évben. Ha így állunk, akkor szinte azt mondhat­juk: csodálatos dolog, hogy mégsem a kisipa­rosság nyugtalankodik, hanem a Gyosz. az, amely nincs megelégedve a helyzetével. Hal­lottuk ezt itt tegnap az előadó úr beszédéből és hallottuk ezenkívül Chorin elnök úr beszé­déből, amelyet a Gyosz. legutolsó közgyűlésén mondott, mondván, hogy sok az a szociális in­tézkedés, amelyet idáig a kormány bevezetett, mert ezek a szociális intézkedések — mondja Chorin — máris veszélyeztetik a nagyipar rentabilitását. (Rajniss Ferenc: Ezt Chorin mondja!) Igen, ezt Chorin mondja! Szóról szóra azt mondja, hogy az ijedtség szociálpo­litikája ez és ezt nem szabad továbbfolytatni, mert akkor a nagyipar rentabilitása teljesen oda lesz. Beszélt továbbá Chorin »a veszélyes atmoszféráról, amely az alkotni akarók ked­vét szegi és munkáját lehetetlenné teszi«. Ha ezt Chorin Ferenc mondja, kérdem, honnét veszi Chorin Ferenc, a Gyosz. elnöke a bátorságot ezeknek megállapításához akkor, amikor a kisiparosság feleannyi, sőt nem is feleannyi, hanem egyáltalán semmi segítség­ben nem részesül, viszont a gyáripar kapja a mérhetetlenül nagy adókedvezményeket. Azt kérjük tehát az iparügyi miniszter úr­tól, ne hallgasson Chorin Ferenc nyilatkoza­tára, hanem menjen a maga útján tovább, fő­leg pedig ne próbálja az igen t. miniszter úr rábízni a gyárosokra a családi bér kérdésének rendezését. Azt olvasom a költségvetésben, hogy azt kívánja a miniszter úr, lássák be ezt a gyárosok és minden kogens szabályalkotás nélkül alkossák meg a családi munkabért. Azt hiszem, Chorinnak ezután a nyilatkozata után meg lehet győződve a miniszter úr, hogy kogens szabályalkotás nélkül szó sem lehet ar­ról, hogy ezek az urak, akik az eddigi szociá­lis intézkedéseket is sokallják, csakugyan be­vezessék a családi munkabért. Kérnünk kell a miniszter urat arra is, hogy a munkások különadóját szüntesse meg. (Müller Antal: Szüntesse meg!) Az 1930-ban kiadott miniszteri rendeletek azt írják elő, hogy nem az évi kereset után, hanem a heti­bér után is ki kell vetni a különadót. Ez azt je­lenti, hogy ha egy munkás egy évben csak egy héten keresztül dolgozik, akkor is megróják ezzel a különadóval. Itt van a kezemben egy bérelszámolás, amely szerint 33 pengőt keres egy munkás hetenként. — a nyári legnagyobb munkaidőben — s ebből levonják a forgalmi­adót, a különadót és az egvházi adót. Ebból a 33 pengőből is 2 oengő 48 fillért vonnak le he­tenként (Vitéz Várady László: Mennyi az ál­lami adó?) Én nem azt keresem, hogy mennyi az állami adó; én azt keresem, hogy nem lehet a hetijövedelmeket megadóztatni, mert nem tudjuk, ho <ry eery évben mennyi annak a mun­kásnak a jövedelme. T. Ház! Fel kell hívnunk a miniszter úr figyelmét aura is, hogy a kiadott rendelkezé­seknél arra is vigyázni kell, hogy ne legyen vexatura-jelleg ük r bizonyos rendelkezéseknek, bizonyos intézkedéseknek. Így különösen arra

Next

/
Oldalképek
Tartalom