Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-216
Az országgyűlés képviselőházának 21 vonatkozik, amire nézve vidéken sok helyen hallunk panaszt, hogy szervezett munkások vannak megbízva — nem tudom, a szakszervezet részérő]-e, vagy más részéről — azzal, hogy ellenőrizzék a munkaidő betartását. Természetesen ez anomáliákra vezet: ezek be sem mennek a műhelybe, nanem az ablakon bekukucskálnak, benéznek és ennek alapján tesznek jelentéseket, sőt feljelentéseket, így azután a kihágások özöne indul meg az iparosok ellen, aminek az az eredménye, hogy hosszú időket, egész délelőttöket töltenek el az iparosok a kihágási hatáságnál, míg végül kiderül, hogy alaptalan volt a feljelentés. Éppen így kérjük a miniszter urat arra is, hogy azt azt újabb törekvést, — nem tudom, rendeletben gyökerezik-e — hogy minden, három alkalmazottat tartó kisiparost rá akarnak venni árira, hogy rendes könyveket vezessen, szüntesse meg. Lehetetlennek tartom azt, hogy azíparosembereket, akik alig tudnak írni, — sajnos, vidéken vannak olyan iparosok, akiknek szinte nehezükre esik az írásbeli munkák elvégzése — arra kényszerítsük, hogy rendes könyvvezetést végezzenek. Először is az alapismereteik sincsenek meg arra, hogy ellátni tudják a maguk könyvvezetését; de ha meg is volnának ezek az ismereteik, akkor is, mikor és hol tanulják meg a könyvvezetést 1 ? így kénytelenek beállítani egy újabb embert, egy újabb alkalmazottat, a három alkalmazott mellé egy negyediket, aki a könyvvezetési munkát végezze. Ügyis rengeteg az írásbeli adminisztrációja a kisiparosnak, az adóbevallások bejelentése, az Oti.-nak különféle ki- és bejelentése, hetibérjegyzékek elkészítése; mindezeken felül méí? azt is követelni, hogy a rendes adózások betekintésére és megállapítására szolgáló könyveket is vezessen, teljességgel lehetetlen. Szóvá kell tennünk, — bár ez sem tartozik szorosan az iparügryi tárcához, de a kisiparosságnak exisztenciális érdeke — az Oti.-val kapcsolatos anomáliákat is. Az Oti. kerületi pénztárai ugyanis, így különösen a nagykanizsai, állandóan feljelentgetik az iparosokat. így például az egyik kisebb ipartestület tagjai ellen 1935-ben 20 esetben, 1936-ban pedig 52 esetben tettek feljelentést a miatt, hosry nem fizették be kellő időben az Oti.-járulékokat. (Peyer Károly: Ez törvény!) Igen, csakhogy tettek alaptalan feljelentést is,, olyankor, amikor az előző évben az illető iparos mindenét elárverezték, amikor tehát az nem rossz szándékból és nem rosszhiszeműségből nem fizetett: azután tettek feljelentést olyan iparos ellen is, aki az ipartestületnek közsegélyére szorult és azt meg is kapta, továbbá olyan ellen, akinek soha alkalmazottja nem volt. vagy akinek nemcsak alkalmazottja nem volt, de soha tartozása sem volt, tettek feljelentést olyan ellen, akire az amnesztia vonatkozott. (Peyer Károly: Nagykanizsáról elhiszem, mert az az ügyvezető olyan!) Sainos, ismétlem, olyannál is megtették a feljelentést, akik e tekintetben amnesztia alá estek- Legalább annyit tehetne meg az ig-en tisztelt felielentő, hogy előzőleg informálódik az ipartestületnél, ahol meg tudnák neki mondani, hogy tényleg rossz szándékú, rosszhiszemű ember-e az illető maros, vagy nem. (vitéz Várady László; Arról nem tehet a miniszter!) Nem a miniszter eljárását kifogásoljuk, hanem kérjük a minisztertől, hogy szüntesse meg ezeket az anomáliákat. A Kisiparosság közmunkáiról is kell if* szót emelnünk. Itt is azt halljuk, hogy 46 milKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XIII. 6. ülése 1937 május 21-én, pénteken. 443 liónyi közmunkát kontemplál az igen t. miniszter úr, sehol nem hallottuk azonban részletezve azt, hogy ebből a 46 millióból mennyi lesz a kisiparosságé. A nagy bejelentések után nem történik meg sehol az elszámolása annak, hogy — rendben van — ebből a nagyipar enynyit és a kisipar ennyit kapott. Kérjük a miniszter urat, nyilatkozzék részletesebben és bővebben, hogy azokból a nagyösszegű közmunkákból mennyi és milyen tételekben jut a kisiparnak. Azt is kérnünk kell, hogy a fedezetek nélküli kölesönöket a kisiparosságnál a lehetőség szerint emelje a kormány. Ezekre annyi az igénylő, hogy csak egészen kis hányadukat tudják kielégíteni. (Müller Antal: A főváros hozzájárult!) Nem lehet azt mondani, hogy a kisiparosság, nem teszi meg a kötelességét. (Zaj.) Méltóztassék megnézni az löksz, kimutatásait, igen nagy százalékban mindig visszafolynak és csak egészen elenyésző kis százalék az, ami nem folyik vissza. (Zaj a középen.) Mindenütt kell leírással dolgozni. Az a lényeg, hogy visszafolynak ezek az összegek. (Müller Antal: 72 százalékban pontosan visszafolynak!) Töhb is visszafolyik. A kartelek ügyével is nagyon ^szerettem volna, foglalkozni, mert ez az ia kérdés, amelylyel foglalkozni kell, annak ellenére, hogy Knob t. képviselőtársam tegnapi előadói beszédében túlságosan sokat foglalkozott a nagyiparral, a kartelkérdésről azonban teljesen elfelejtett beszélni. Az a helyzet, hogy megvan az 1931. évi XX. tc.-ünk, ez a törvénycikk azonban nem elavult, — mert hiszen két év alatt nem avul el egy törvény — hanem hézagos. Ez a törvénycikk igen sok lehetőséget nyújt arra, hogy a kartelek kibújjanak kötelezettségeik alól. Azt mondja a karteítörvény I, §-a, hogy olyan megállapodás, vagy határozat, amely kötelezettséget állapít meg, amely az árakra vonatkozólag, a termelés, a forgalom, vagy az áralakulás tekintetében egyébként a gazadsági versenyt korlátozza, vagy más módon szabályozott kötelezettséget állapít meg, csak úgy érvényes, ha írásba foglaltatik. Mit cselekszenek a kartolek? Az írásba foglalásnak annyiban van szankciója, hogy, ha a megállapodás nincs írásba foglalva, akkor a szerződéssel kapcsolatban nincs meg az érvényesíthetőség. Ámde a legtöbb esetben a kartel nem is akar ebből kifolyólag semmiféle érvényesítést produkálni, nem akar egyáltalában -semmiféle keresetet indítani. Az is kevés, hogy olyan megállapodásról, vagy olyan határozatról beszél a törvény, amely kötelezettséget állapít meg, mert így, ha más (határozatot, más megállapodást kötnek, az már nem tartozik a törvény szabályozása alá. s így a kartel szerződés kibújik a szabályozás alól. Igaz ugyan, hogy a 6. § módot ad arra, hogy az 1. $ némi hiányossága dacára meg lehessen fogni ezt a kartelszerződést. Itt arról van szó, hogy a tevékenység és a magatartás is megfogható a törvény által, azonban ahhoz a stahil tételhez van kötve, hogy a közjóiét érdekeit veszélyeztetik. Kérdezem: mi a közjólét érdeke? Ha például Knob Sándor t. képviselőtársam állapítja meg, hogy mi a közjóiét érdeke, akkor a közjólét érdeke egyenlő lesz a vaskartel vagy más nagyvállalat érdekeivel. (Ügy van! Ügy vanî a baloldalon.) De mi ezt nem így képzeljük el. (Gr.^ Festetics Domonkos: Mi sem!) Mi a fogyasztó érdekeit fogadjuk el közjólétnek teljes mértékben. 62