Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

Az országgyűlés képviselőházának 21i ha azok a rendelkezések, amelyek megkönnyí­tették a legszegényebb földmívesek megélheté­sét, a legszegényebb iparosnál is kifejezésre jut­nának és ha az egyszoba-konyhás lakás adó­mentes, ha azt földmívesmunkás lakja, legyen akkor is adómentes, ha egy iparosnak van egy­szoba-konyhás lakása, ahol a lakószoba tulaj­donképpen egyúttal már műhely is. Tehát az egyműhely-egykonyhás lakások adómentessége is talán szóbakerülhetne, (vitéz Várady László: Nagyon igazságos!) Képviselőtársaim az előbb említették itt az útépítést is. Az útépítéssel kapcsolatban igen nagy elragadtatás hangján kell nyilatkoznom az útépítőgépekről. Láttam kint a kerületemben egy útépítést, ahol gyönyörűen dolgozik egy gép és csinálja a betonutat. Igaz, hogy ennél a látványnál csak az az érzésem nagyobb, hogy az ember szellemi és testi munkáját még többre értékelem, mint annak a gépnek munkáját. Sze­retném, ha ezekben az útépítésekben nem tisz­tán a gazdasági rész és az út megépítése volna a főcél, hanem bizonyos mértékig szociális célt is szolgálna, (vitéz Cseh-Szombathy László: Ügy yanj Erre szükség van!) szeretném, ha az útépítő társaságok azokat a munkásokat, akik, az útéipítőgép emellett dolgoznak, megfe­lelően, fizetnék, úgy, onint amennyire az laz emberi munka [megérdemli. Be is fejezem beszédemet azzal az óhajjal, hogy szeretnem, ha a több képviselőtársam ré­széről megnyilvánult az az óhaj, hogy az iparos­ság közegészségügye rendeztessék, megvaló­sulna. Tudom, hogy az iparosnak megvan a joga, hogy ha önállóvá válik, folytassa segéd­korában megkezdett biztosítását, mint önkéntes biztosított, de ezt a legtöbb iparos rendszerint nem. szokta aniegtenni. Nem is a betegsegélyezést szeretném sürgetni, hanem az aggkori biztosí­tást. Erre vonatkozólag az igen t. miniszterel­nök úr Szegeden már ígéretet tett a legnehe­zebben megoldható vonatkozásban, a földmun­kások számára. Szeretném, ha a magyar ipa­rosság öregségére legalább annyira biztosítva volna, hogy ne szoruljon gyermekeinek ellátá­sára, hanem, ha bármilyen csekély mértékben is, megkapja a segítséget felülről. Különben bizalommal vagyok az igen t. mi­niszter úr működése iránt, s a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik Meizler Károly képviselő úr. Meizler Károly: T. Ház! Az előadó úr teg­napi érdekképviseleti előadásában kizárólag a nagyiparral foglalkozott. (Propper Sándor: Az a szakmája! A Gyosz. igazgatója!) Ügylátszik, ennek reakciójaképpen ma úgyszólván min­denki a kisipart veszi védelmébe. Ahogy nem tudunk egyetérteni az előadó úrral, annál in­kább egyet tudunk érteni sok tekintetben a miniszter úrral. Az iparügyi költségvetés magában is olyan, hogy szívesen forgatjuk, mert nemcsak üres számoszlopokat találunk benne, hanem a múlt cselekvéseiről' szóló jelentést is. Nem tudok ezen a téren egyetérteni Peyer igen t. képviselő­társammal, aki azt mondja, hogy ezen a téren alig történt valami, vagy semmi^ sein történt, mert igenis itt van a komoly beszámoló a múlt­ról, itt van a Programm a jövőre és ezenkívül egyes tételeknél is komoly indokolásokat talá­lunk, így helyeselni tudjuk azt, hogy a nagy­ipart decentralizálni akarja a miniszter úr, azonban ugyanakkor hozzá kell tennünk azt is, hogy viszont arra kell törekednünk és vi­gyáznunk, hogy ne olyan ipart vigyünk a vi­'. ülése 1937 május 21-én, pénteken. 441 dékre, amely a kisiparnak konkurreneiát je­lent es a kisipar kenyerét veszi el. A községek villamosítása tekintetében is csak helyeselni tudjuk a miniszter úr törekvését. Itt azonban, sajnos, azt kell mondanunk, hogy ez ma még nem minden falunak primer szükséglete. Tud­juk, hogy ma még a primer szükségletek sin­csenek a falun kielégítve és bizony a villamo­sítás még nem az a kérdés, — természetesen a nagyobb községekben szükség van erre — ame­lyet minden kisközségben egyformán előtérbe kellene helyezni. A munkásság ügyével foglalkozván, meg kell állapítanunk erről az oldalról is, hogy igenis történtek ezen a téren örvendetes lépé­sek és ezekből azt látjuk, hogy a miniszter úr jó magyar szívvel és erős szociális érzéssel fo­gott hozzá a szociális kérdések megoldásához. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Amit a mun­kaidő megállapítása terén, valamint a munka­bérrendezés terén végzett, azok komoly tények és azokat kétségtelenül mindenkinek el kell ismernie, még szociáldemokrata képviselőtár­sainknak is. (Propper Sándor: Ami elisme­rendő belőlük!) Mégis ezen a téren is figyel­meztetnünk kell a miniszter urat arra, hogy ezeknél a szociális intézkedéseknél nem szabad megállni, ezeknél tovább kell menni, ezeknek csak egyetlen egy határuk és korlátúk lehet: amikor ezek a szociális intézkedések a kisipa­rosság teherbírását érintik, akkor kell meg­állani, mert kétségtelenül maga a kisiparosság szorul rá legelsősorban arra, hogy szociális in­tézkedések tárgya legyen. örömmel állapítjuk meg, hogy a minisz­ter úr 200.000 pengőt vett fel a költségvetésbe munkáslakások építésére, azt kell azonban mondanunk, hogy ez még kísérletnek is kevés, mert legalább 500.000 pengőt szerettünk volna látni erre a célra. Amikor azonban ezt meg­állapítjuk, ugyanakkor viszont figyelmeztetni kell a miniszter urat arra, hogy amikor fel^ veszi ezeket a tételeket munkáslakások építé­sére, ugyanakkor bizony a kisiparos sok he­lyen elveszti családi házát, sok helyen elárve­rezik azt a feje felől. Amikor tehát a munkás­lakások építésénél egy lépést teszünk előre, — igaz, hogy kicsiny lépést — ugyanakkor meg kell védenünk az önálló iparosok jelenlegi exisztenciáját. Készséggel meg kell állapítanunk azt is, hogy a kisipar nehéz helyzetéért nem az ipar­ügyi miniszter úr felelős, hanem a pénzügy­miniszter úr, mert olyan antiszociális adóz­tatást vezet be, amely a kisiparosság élet­színvonalát évről-évre alább nyomja. Mégis fel kell hívnunk az iparügyi miniszter úr figyelmét is arra, hogy igyekezzék a kisipa­rosság mellé állni és a kisiparossággal együtt megostromolni a pénzügyminiszter urat egy szociálisabb és igazságosabb adózási rend­szer érdekében. (Esztergályos János: Felvo­nulni Budára!) Éppen azért, hogy lehetőséget nyújtsak a miniszter úrnak erre a felvonu­láshoz az egyik vezényszót íme szívesen át­nyújtjuk a pénzügyminiszter úrhoz adresz­szálva, de az iparügyi miniszter úr. kezébe. A pénzügyminiszter úr tudniillik a maga kerüle­tében nagyon elismerte azt, hogy az iparosság adózási rendszere nem megfelelő. (Egy hang a középen: Otthon mondta!) Igen, otthon be­szélt. De ha sokszor kifogásolják, hogy az el­lenzék ne mondjon olyat vidéken sem, amit itt a parlamentben azután esetleg nem vál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom