Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

440 Az országgyűlés képviselőházának 21 van Eger szempontjából, ahol a nemzetközi re­lációban is leggyönyörűbb szállodával találko­zunk és Mezőkövesden, a Matyóház kitűnő ve­zetésében, ahová azonban nem eléggé irányul az idegenforgalom. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Legyen szabad a Balaton tekintetében csak egészen röviden néhány dolgot a miniszter úr figyelmébe ajánlom. Az iparügyi minisztérium­nak meg kellene keresnie a belügyminisztériu­mot,, hogy a belügyminiszter ne hagyjon jóvá olyan községi költségvetést, amely nem gondos­kodik a község területéhez tartozó fürdőtelep fenntartásáról, a fürdőtelep világításáról és lo­csolásáról a fürdőévad ideje alatt. Ugyancsak fontos volna a szállók és panziók szaporítása a kor igényeinek megfelelő építkezés előmoz­dításával. Amint Abbáziát a Südbahn terem­tette meg, ugyanúgy itt is igen sok fürdőhelyet, elsősorban szintén állami alakulatok teremt­hetnének meg. Ezzel szemben az a körülmény, hogy a Ba­laton mellett sok helyen a telkekre csak nya­ralót szabad építeni, szállót, penziót vagy mű­helyt pedig csak külön megváltási díj ellené­ben, szintén oka annak, hogy az iparosmunkák és a kereskedelmi cikkek drágábbak a Balaton mellett, mint Budapesten. Például, ha valaki garázst akar építeni a Balaton mellett, a tel­ken és az építkezési költségen kívül külön kell fizetnie a jogért, hogy megengedjék a garázs nyitását. Ezeket az anomáliákat meg kellene szüntetni, ugyanúgy, mint ahogyan gondos­kodni kell arról is, hogy a Balaton körül az árak ne legyenek magasabbak, mint a hasonló osztrák vagy olasz fürdőhelyeken. Szükséges ehhez a piacok ellenőrzése, nemcsak az élelmi­szerek, hanem a szállodai szobák, az ellátás és a fürdőzés díjai szempontjából is, ahol a leg­nagyobb visszaélések mutatkoznak néha. Megdrágítja az életet a balatonvidéki vil­lamosművek magas díjszabása is. Hat fillérnél drágábbnak nem volna szabad lennie a villa­mosművek hektowattonkénti díjszabásának. Idetartozó kérdés az utak kérdése, a vasúti ked­vezmények kérdése, a külföldi forgalomba való bekapcsolás kérdése és számos más kérdés ez­zel kapcsolatosan, amelyeket a múlt esztendő­ben szóyátettem a Balatoni Társaság memo­randumában foglaltaknak megfelelően, ame­lyet ezúton is a legmelegebben ajánlok az ipar­ügyi miniszter úr figyelmébe. T. Ház! A vendéglátó ipar az alapja az ide­genforgalomnak. Különös gondot kell fordí­tanunk erre az idei évben, amely a jubiláris Szent István-esztendőnek és az eucharisztikus világkongresszus esztendejének megelőzője. Magyarország mindenkor a kultúra védőbás­tyája volt és ma is igazolnia kell, jobban mint valaha, nemcsak kultúráját, hanem sokszor hangoztatott kul túr fölényét is. Ha legszebb természeti kincseinket el is rabolták, azt, ami megmaradt, gondosan, szeretettel és megértés­sel kell kezelnünk. Szegény ország vagyunk, (Rajniss Ferenc: Részben!) többségben van az országban a szegény ember. Ilyen szegény, de becsületes, nemzeti és polgári szempontból megbízható réteg a magyar kézműiparosság, a magyar kisiparosság is. Ennek részére kérek megértést, szeretet és a mindennapi kenyéjr megszerzésének lehetőségét. Igénytelen felszó­lalásom csak ezt célozta. (Helyeslés,) Elnök: Szólásra következik Tóth Pál kép­viselő úr. 6. ülése 1937 május 21-én, pénteken. Tóth Pál: Mélyen t. Képviselőház! Nem­csak előttem szólott t. képviselőtársam felszó­lalása, hanem az egésznapi igen élénk ipar­ügyi vita is mutatja, hogy a magyar képvi­selőház mindenegyes tagjában igen élénk szim­pátia él a magyar kisiparosság nehéz, küzdel­mes sorsa iránt, (vitéz Várady László: "ÜÍTV van!) Szerény szavaimhoz pár percre szintén ebből a témakörből óhajtok anyagot venni. Méltóztassanak megengedni, hogy a jelen­lévő iparügyi miniszter úrhoz éppen a múlt esztendő során alkotott 1936. évi VII. törvény­cikk alapján egy szerény kérdést intézzek az ipartestületek jövő sorsa felől abban az anyagi vonatkozásban, hogy a megszűnt és az újon­nan alakult ipartestületek közt milyen lesz az iparostársadalom meglevő vagyonának az anyagi megoszlása. Nevezetesen a helyzet az, hogy voltak, egyes községek, ahol ipartestüle­tek hosszú esztendőkön keresztül, már az első ipari törvény megteremtésétől kezdve voltak és most a tavaly meghozott törvénycikk alap­ján megszűntek. Vannak ipartestületek, ame­lyeknek vagyonuk volt, vannak viszont, ame­lyeknek adósságuk volt. Bizonyos mértékben, elismerem, nehéz összeegyeztetni az új járási ipartestületek anyagi helyzetét, de legalább azt szeretném, ha a miniszter úr azon az állás­ponton volna, hogy az a vagyon, amelyet a helybeli községi iparosság egyes községekben hosszú évtizedeken keresztül összegyűjtött, most, ha esetleg^más címen is, de a helyi ipa­rosság tulajdonába menjen át. Ilyen közsé­gekben most az ipartestület megszűnése után iparoskörök alakultak, amelyek hatósági jog­kör nélkül ugyan, de ugyanazt a társadiaimi életet vannak hivatva szolgálni, amelyet eddig az ipartestületek szolgáltak. t Bízom abban, hogy a miniszter úr kiadandó rendelkezések­ben ezt a kérdést közmegelégedésre meg fogja oldani. A költségvetés tárgyalása során fel sze­retném hívni az igen t. Ház figyelmét egy szépen fejlődött háziiparunkra, a hazai perzsa­szőnyegszövésre, amelynek kiinduló pontja ép­pen az én kerületemben leve Békés szentandrás község. Ez a fiatal háziipari ág a háború után keletkezett és ma, 17—18 év után eljutottunk odáig, hogy Magyarországon megszűnt a per­zsaszőnyeg importja. Olyan tökéletes hazai perzsaszőnyegeket tudnak előállítani, (vitéz Várady László: Úgy van!) hogy perzsaszőnyeg­importra többé szükség nincs, sőt ellenkezőleg, exportra van szükség és amikor ez a szép házi­ipar úgyszólván a semmiből, különösebb támo­gatás nélkül is naggyá lett, azt kérem a mi­niszter úrtól, támogassa most már ennek az iparnak exporttörekvését, hogy ebben a házi­iparban ne legyen visszaesés. Iparkodjék talán a miniszter úr a Nemzeti Bankot meggyőzni arról, hogy a Nemzeti Bank képes olyan va­lutapolitikát követni, amely segítségére van ezeknek a szőnyegszövőknek, hogy a hazai ter­melés ne szenvedjen fennakadást azért, mert az ország már szaturálva van perzsaszőnye­gekkel. Még egy kérdésre hívom fel az igen t. pénz­ügyminiszter úr, illetve az iparügyi miniszter úr figyelmét. Azért mondtam pénzügyminisz; tért, mert bizonyos vonatkozásban pénzügyi kérdésről, az iparosok adójáról lévén szó, (Propper Sándor: A pénzügyi tárcánál kellene felhozni! — Meizler Károly Nem, ide is tarto­zik!) ebben a vonatkozásban pénzügyi kérdés is az, amit megemlítek. Azt szeretném ugyanis,

Next

/
Oldalképek
Tartalom