Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-216
Az országgyűlés képviselőházának ti 6. hogy a ruhát és a cipőt is a kisszabók és a cipé- i szék csinálják!) Képviselőtársam téved, mert a szövetkezeti ruhát is a gyár csinálja egyrészt, másrészt pedig az Országos Kuházati Intézet. Ez nem rendes formája a kisipar támogatásának, — még akkor sem, ha a ruhákat a kisszabóknál csináltatják meg — ha a kisszabó nem maga vállalhatja a munkát, hanem a nagyobb vállalatnak csak egyszerű kiuzsorázott szállítója. Az a legjobb támogatás, ha a kisszabó, a kissuszter és a többi kisiparos maga vállalhat munkát és annak a munkálatnak hasznát maga fölözi le, nem pedig a nagyvállalat. (Müller Antal: Az én álláspontom is ez!) Nem mondtam, hogy a képviselő úr mást mondott, de a képviselő úr csak most jött be és eddig Béldi Béla képviselő úrral vitáztunk. T. Ház! Hogy összegezzem a dolgokat, először csökkenteni kell tehát a kisipar adóterheit, — nem lehet az, hogy ígérik az adócsökkentést itt a képviselőházban, kint pedig a közegek felemelik a kisiparosok adóterheit — másodszor csökkenteni kell az Oti.-terheket, harmadsorban pedig meg kell szüntetni a szövetkezet konkurrenciáját a kisiparosokkal szemben. (Peyer Károly: Az Oti.-terheket előbb fizetni kell! A legtöbbje nem fizeti!) Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után egy olyan kérdésre térjek át, amelyet Esterházy Móric képviselő úr említett meg a képviselőház tegnapi ülésén. Kérdem, lehetséges-e az, hogy van például a falun egy kerékgyártó vagy egy csizmadia vagy egy fűszeres, s vele szemben ott van egy másik polgár, akinek a foglalkozása nem a kisiparosság vagy kereskedőcég, hanem 50—100—200—500 vagy 1000 holdas gazda, aki megrendeli a csizmákat, amiket ő konvencióban tartozik a cselédeknek adni vagy megrendeli a fűszert, ami a háztartása részére szükséges, a fűszeresnél, de az a kisiparos vagy az a kiskereskedő nem kaphatja meg tőle a pénzt, mert a nálánál százszorta gazdagabb földbirtokos védetté vált. (Mozgás.) Tudom, hogy a védett birtokosok között is igen sokan vannak, akik nem tartották volna helyesnek, hogy többi adósságaik mellett ezeket az adósságokat ne fizessék és ki is fizették tartozásaikat ezeknek az embereknek. Kérdem, hány ilyen pusztulóban lévő kisember van a vidéken. A múltkor volt fent nálam egy vidéki kiskereskedő, aki nemcsak, hogy kihitelezte az áruját, hanem 1 e mellett még váltókezességeket is vállalt. A váltótartozásokat nem lehetett behajtani azokon, akikért kezességet vállalt, mégis elárverezték kis malmát azért, mert mindazok, akikért kezességet vállalt, védettekké váltak. (Törley Bálint: Ne vállaljon kezességet!) Est én is jól tudom. Azt lehet mondani, hogy ne vállaljon kezességet, azt azonban már nem lehet mondani, hogy ne adjon hitelbe fűszert vagy csizmát. (Törley Bálint: Az más!) Ezeket súlyos mértékben kifogásolom t. Ház és tisztelettel kérem, méltóztassék ezekben a kérdésekben valami módot találni, hogy ezek az emberek pénzükhöz hozzájussanak. Itt kell a t. miniszter úr figyelmébe ajánlanom azt is, hogy a közterhek leépítésén kívül arra is törekedni kell, hogy a vidéki kisiparosság munkához jusson. A vidéki kisiparosság pedig csak úgy tud munkához jutni, hogy ha azok a házadómentességek, amelyek a fővárosban vannak, a vidékre is vonatkoznak. Nem tudom megérteni, hogy miért ne lehessen a vidéki polgárnak is ugyanolyan feltételek, s ülése 1937 május él-én, pénteken. 431 ugyanolyan házadómentesség mellett felépítenie a maga kis házát. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mint ahogyan fel lehet építeni a budapesti kispolgárnak. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Hát vidéken nincs házadómentesség?) Tisztelettel meghívom az iparügyi miniszter urat Budapest környékére, Újpestre. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Bizonyos kijelölt területeken van csak adómentesség. Budapesten sincs általános adómentesség!) Azt szeretném, hogy ha nemcsak a kijelölt helyeken volna adómentesség. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ugyanolyan elvek szerint, mint Budapesten, vidéken is van!) A másik oldalon pedig szintén nem tudom helyeselni azt, hogy amikor Budapesten nagyon helyesen, az építőipar bizonyos adómentes beruházási kedvezményekben, leírásokban részesül, miért nem részesül ebben a vidéki építőipar is. Ezzel kapcsolatosan az ipari szakmák egész komplexumának helyzetét meg kell javítani azzal, hogy vidékre is kiterjesztik azokat a kedvezményeket, amelyek Budapestre vonatkoznak. (Béldi Béla: Ügy van, a közmunkáknál!) Ne csak szóval, hanem tettekkel is bizonyítsuk, hogy a magyar ipar életerejének megnövelése általános nemzeti érdek. Egy másik kérdés, amit a miniszter úr figyelmébe ajánlok, a családi házak kérdése. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a kis családi házakat, amelyekről egyik • képviselőtársam már beszélt, olyan szörnyűséges terhekkel sújtják, amint azt közbeszólás formájában már mondottam, hogy szinte csoda, hogy ezek a kis házak szégyenletükben a föld alá nem süllyednek. Ezekre a kis családi házakra pedig igen nagy szükség van. Ha & kisipart munkához juttatjuk, ha a vállalkozási kedvet fejlesztjük, lehetővé tesszük ezeknek a kis családi házaknak megépítését. Ma azonban az a helyzet^ hogy Budapest környékén rengeteg kis családi ház épült, de az emberek szabadulni akarnak tőlük, azért, mert kibírhatatlan, súlyos adókat kell értük fizetniük. T. Ház! Ezekben óhajtottam elmondani tiszteletteljes véleményemet a magyar kisipar kérdéseivel kapcsolatban. Őszintén megvallom, hogy az a vita, amely eddig a képviselőházban lefolyt, engem boldoggá tett, mert hiszen azelőtt csak magam voltam az, aki Bródy Ernő és Müller Antal képviselőtársaimmal együtt a magyar kisipar kérdéseit állandóan napirenden tartottam, örülök, hogy végre megérett az idő arra, hogy ezek a kérdések megoldáshoz jussanak. Ma a képviselőháznak valamennyi pártjából jóformán minden felszólaló felszólalásának tengelyévé a magyar kisipar kérdését tette, (vitéz Várady László: Helyes megállapítás! — Bródy Ernő: A kisipar nem halt meg, a kisipar él, pedig meg akarták ölni, el akarták nyelni! — Derültség.) Ha az, amit itt a képviselőházban látunk, nem szalmaláng, (vitéz Várady László: Nem szalmaláng, hanem szívbeli óhaj !) ha mindazok a beszédek, amelyek a túloldalról a nemzeti egység pártjának igen kitűnő vezető tagjai részéről is elhangzottak, azt jelentik, hogy jobb jövő hajnala következik el a kisiparra nézve,, akkor ezt mindnyájan boldog örömmel vennénk tudomásul. En azonban a cselekedeteket szeretném látni és ameddig nem látom, nem fogadhatom el iá költségvetést. Elnök: Szólásra következik?