Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-216
Az országgyűlés képviselőházának 216, ülése 1937 május 21-én, pénteken. 429 felügyelők. Vannak ma 12 évi szolgálat után olyan iparfelügyelők, akiknek 120 pengő havi fizetésük van. (vitéz Várady László: Létminimumra is kevés!) Olyan iparfelügyelők, akik 25 éve szolgálnak, ma a VIII. fizetési osztályban vannak, ugyanabban a fizetési osztályban, amelyben a miniszteri segédtitkárok, pedig az ő feladatuk roppant súlyos és felelősségteljes. Jóval kevesebb fizetést kapnak az ipar felügy élők, mint bármely állami mérnök. A fizetésük tulajdonképpen három redukciót szenvedett: az egyik a rendes tisztviselői fizetésredukció, a másik az, hogy megvonták tőlük azt az engedélyt, hogy privátmunkáért ellenszolgáltatást fogadhatnak el, a harmadik pedig az, hogy a kiszállási díjakat pausálöszszegben állapították meg, úgyannyira, hogy ma az a helyzet állt elő, hogy ezekre a pausálösszegben megállapított kiszállási díjakra nagyon sokszor rá kell fizetniök saját fizetésükből. (Fábián Béla: Mennyi a kiszállási díj? — Törley Bálint: 65 pengő! — Mojzes János: Lehet olcsóbban is kiszállni! — Fábián Béla: Egy kiszállás 65 pengő? — Törley Bálint: Igen! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az kazán Vizsgálat és nem kiszállás! — Fábián Béla: Hányszor van ez? Havonta! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Évente! — Zaj.) Arra kérem a mélyen t. iparügyi miniszter urat, vegye figyelembe, hogy nemcsak az illető iparfelügyelőknek az érdeke, hogy munkájukat ellenszolgáltatásért végezhessék, hanem közérdek is. Ma ugyanis lent a vidéken egyáltalában nincs gépészmérnök. Egy gépészmérnök meg sem tudna élni a vidéken. Ha tehát valaki gépészmérnököt akar Budapestről lehozatni, az sokba kerül. Tudok rá példát, hogy valaki egy gőzekekötelet hozatott, az a következő napon elszakadt, erre Budapestről hozatott le egy gépészmérnököt és az 90 pengő napidíjat számított fel, úgyhogy az 1000 pengős gőzekekötél árához 240 pengős szakértői díjat kellett fizetnie, (vitéz Várady László: 24%!) Az illető csak azért nem kért iparfelügyelőt, s tőle szakvéleményt, mert restellne az iparfelügyelőt állandóan 'igénybevenni, amikor az munkájáért semmiféle ellenszolgáltatást nem fogadhat el. Én nem tudom, hogy akkor, amikor más állami tisztviselők, mint az állatorvosok, orvosok, jegyzők és egyéb tisztviselők fogadhatnak el ellenszolgáltatást — sőt úgy tudom, hogy az állatorvosoknál' a földművelésügyi minisztérium részéről elő van írva, hogy a szakvéleményükért ellenszolgáltatás jár — miért ne adhatnók meg az iparfelügyelőknek ugyanezt a lehetőséget, (Fábián Béla: Inkább fizessük meg őket!) mert ma az már egyenesen közérdek, hogy az ipar felügyelők a vidéken produktív munkát végezzenek. (Drobni Lajos: Nem folytathatnak magánpraxist. — Fábián Béla: Inkább fizessük meg őket rendesen!) . Ha mégis igénybeveszik az iparfelügyelőt s az nem fogadhat el munkájáért semmit, végül is resteli .az ember az ipar felügyelőt elhívni, amikor az, ismétlem, nem fogad el díjazást, s ebédet sem, csak kimegy, kiszáll, megcsinálja a munkát, azután kezet szorítva, elmegy. Lehetetlen állapot ez, különösen akkor, amikor az ipar felügy élők státusa olyan lehetetlenül van rendezve, hogy 25 évi szolgálattal a VIII. fizetési osztályban vannak. Azt kell tehát, hogy kérdezze az ember, hogyan végezhesse az iparfelügyelő a maga munkáját akkor, ha állandóan anyagi gondokkal küzd? (Fábián Béla: Ez gyalázat!) Es nem segíthet magán azzal sem, hogy más munkát vállal, mert a vidéken egyszerűen nincs munka. (Fábián Béla: Másutt tudunk takarékoskodni! — Zaj!) Mindennek az eredménye az, hegy ha azután mégis akad valami munka, azt a kis falusi kovácsmester vagy lakatosmester végzi el, de ezek a munkálatok olyanok is. (Egy hang a jobboldalon: Sok traktor is van a vidéken!) Éppen ezért nagyon kérem az iparügyi miniszter urat, ha már a státusrendezés ebben az évben nehézségbe ütközik, — holott az osztó igazság igazán megkívánná azt, hogy ezek^ az emberek, akik igen magas végzettségű gépészmérnökök, ne kerüljenek kedvezőtlenebb helyzetbe más állami mérnökökkel vagy más állami tisztviselőkkel szemben — akkor méltóztassék talán egyelőre megengedni azt, hogy legalább az iparfelügyelők díjazást fogadhassanak el munkájukért, s szakértői véleményt adhassanak. Hangsúlyozom, hogy nemcsák az ő érdekükben beszélek itt, hanem közérdekből is. Közérdekből is, mert hiszen különösen lent az Alföldön, ahol már az öntözések megindultak és sok kisember motort használ és kezel, — általában a motorizálás roppantul^ fejlődött az Alföldön is és mindenütt az országban, de különösen az Alföldön az. öntözéssel kapcsolatosan — nagy szükség van az iparfelügyelők tanácsára és közérdekű munkájára. r Kérem tehát az igen tisztelt miniszter urat, méltóztassék lehetővé tenni, hogy az iparfelügyelők díjazást fogadhassanak el. Ez senkit kedvezőtlenebb helyzetbe nem hoz és az én véleményem szerint a mérnöki kar többi részének érdekébe egyáltalában nem ütközik. {Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Fábián Béla képviselő úr. Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a rendelkezésemre álló időt teljes mértékben a magyar kézműipar problémáinak szentelhessem. (Helyeslés a jobboldalon.) Teszem ezt legelsősorban azért, mert úgy látom, hogy ebben az országban már igen sok okos ember volt, de egyik sem oldotta meg a kézműipar problémáját. (Egy hang a középen: Majd Fábián megoldja!) Hajlandó vagyok erre rögtön válaszolni. Amikor a társadalombiztosítás kérdését idehozta Vass miniszter úr, megmondottam itt a képviselőházban, hogy Vass miniszter úr ezzel a törvényével tönkre fogja tenni és el fogja pusztítani a magyar kisiparost. Akkor a miniszter úr felállott és azt- mondotta, hogy a kisiparosok majd egy pohár sörrel kevesebbet fognak inni. Az eredmény az lett, hogy, sajnos, a kisiparral kapcsolatban ebben a kérdésben is úgy, mint a forgalmiadó kérdésében is teljes mértékben igazam lett és nem lett igazuk azoknak, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Közbejött egy kis világválság!) akik minden egyes felszólalásom alkalmával lebagatellizálták megállapításaimat. Most is méltóztassanak megengedni, hogy ebben az általános nagy banketthangulatban, amelyben itt a kisipar kérdéseivel foglalkozni méltóztatnak, amelyben most mindenkinek, hála Istennek egyhangúlag meg méltóztatik állapítani, hogy a kisiparral foglalkozni kell, bátor legyek rámutatni arra,, hogy a kisiparnak azokban a kérdéseiben, amelyektől az egész kisipar léte, vagy nem léte függ, az utóbbi időkben nemcsak hogy nem történt semmi, hanem éppen homlokegyenest ellenkezően a, kormányzat részéről olyan intézkedések történnek, amelyek elvágják a kisipar életerejét. Legelsősorban bátor vagyok rámir60