Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

36 Az országgyűlés képviselőházának í letések csökkennek. Ez igazán már nemcsak szocális probléma, hanem a honvédelem kérdése is és^ ezért is fáj nekünk, ha ezt az igazságtalan és a népet nyomó költségvetést látjuk. Olaszországban a vasutak fillérekért szállítják a külföldieket az idegenforgalom emelése érdekében, általában mindenütt látjuk a változást, A mai szélsőséges viszonyok idejében szinte azt mondhatjuk, hogy túlnagy támadási felületet nyújt ez a költségvetés. Miután a honvédelmi miniszter urat itt üdvözölhetjük, katonanyelven szólva azt kell mondanom, hogy teljes alakot mutat a célzásra ez a költségvetés, a liberális kapitalizmusnak teljes alakját, amelybe bele nem találni a legelkopottabb szociális irányzékú ágyúval sem lehet. Nem hisszük, hogy a miniszterelnök úrnak, aki jóízlésű gentleman, nagyon kedvére lenne az a dicséret amelyet némely újságjában olvasunk, amikor az egyik azt írja, hogy ez egy szociális állam költségvetése, amelyben lenyúltak a bajoknak egész gyökeréig, azt mondják továbbá, hogy az összes ígéretek megvalósíttatnak benne. Ezt én nem tartom őszinte kritikának. Sokkal inkább elhiszem, hogy őszinte és igaz az a kritika, amely a Tébe. elnökének, Hegedüs Lorántnak a kritikája, ákí ezt mondotta (olvassa)» »Maga a költségvetési expozé monumentális alkotás, bazaltkövekből kifaragva, amely megnyugtatja a hazai adózókat és igen jó benyomást kelt külföldön.« Ez őszinte, igaz beszéd ; elhiszem, hogy Hegedüs Lorántnak, a Tébe. elnökének ez a véleménye, ne tévessze azonban össze a Tébe. tagjait a haza adózó polgáraival és ne beszéljen a haza adózó polgárainak nevében, mert ehhez neki, a Tébe. elnökének alig van joga. Darányi miniszterelnök úr többször említette, hogy itt világnézeti küzdelmekre tulajdonképpen szükség nincs, mert a világnézeti küzdelmek már 1919 őszén eldőltek a keresztény világnézet javára. A költségvetés azonban mást mond. Én ebből a költségvetésből nem látom azt, hogy ez eldőlt volna. Más a Programm, más az ígéret és más a valóság, amelyet a költségvetésből látunk. A költségvetés pénzt von el és pénzt juttat másfelé, ez a pénz tehát beszél és ez a pénz mondja meg a korányzat igazi szándékát. Kétségbe kellene esnünk, ha mindazt, ami eddig történt, a keresztény politika számlájára kellene elkönyvelnünk. Kétségbeejtő tehetetlenség, meddőség volna ez, ezért azt kell mondanom, hogy 1919 őszén csupán annyi dőlt el, hogy itt Magyarországon nem szocialista, nem kommunista, nem nemzetközi, hanem nemzeti uralom van, 'de "még egyelőre liberális és nem keresztény uralom. E kormány történelmi szerepe éppen abban lehet, hogy áthidalja a választójogi akadályokat, a jövő számára előkészíti a talajt, a jövő parlament számára az átmenetet megkönnyítse és a miniszterelnök úr egyénisége erre alkalmasnak is látszik. A jelen pillanatban azonban ennek a parlamentnek semmi befolyása nincs és ha a parlamentnek nincs befolyása, akkor a magyar népnek sincs befolyása erre a költségvetésre, amely — úgy látszik — éppen azért csupán a pénzügyminiszter úr költségvetése lett. Álparlament nem tud ellenőrizni, álparlament nem tudja a költségvetés tételeit megmozgatni, ehhez az szükséges, hogy tényleg jöjjön egy másik kormányzat egy másik parlamenttel, amely ezeknek a feladatoknak eleget tud tenni Az adózók igazi képviseletét, az adózók igazi . ülése 19Èt május iÖ-én, hétfőn. védelmét csak az a parlament tudja igazán jól ellátni, ahol a képviselők nincsenek függő viszonyban a kormányzattól, ahol nem kenyerüket féltő tisztviselők, hanem független képviselők vannak; nem politikai beamterek, nem a kormány kinevezettjei és kegyeltjei, hanem igenis független képviselők, akik a kormánnyal szemben is tudják a kötelességüket. Addig is, míg ez bekövetkezik, az volna à helyes, ha úgy járnánk el, mint ahogyan Amerikában van. Ott az elnök maga állítja össze a költségvetést egy külön költségvetési hivatal segítségével. Ez helyesebb lenne addig is, míg mindaz, amiről szóltam, bekövetkezik, mert ha politikai szempontból bíráljuk és ha egy nagy párt presztízskérdésévé tesszük ezt a költségvetést, akkor változást nem remélhetünk, mert egyoldalú és meghamisított szempont az, amely szerint a többség bírál. Mindennek megoldását azonban én a jövő parlamentjétől várom, a keresztény demokrácia elkövetkezését is attól várom T. Ház! Most van tizedik évfordulója annak, hogy a krisztusi hitnek szociális apostola Összeomlott az egyetemi templomban. Prohászka Ottokárról beszélek, aki a keresztény szociális etikának apostola volt és akinek halálával ez a keresztény szociális etika úgyszólván kiheverhetetlenül súlyos sebet kapott. Az ő hungarizmusa ma is hit és ma^ is friss Programm, ezt kellene megvalósítani és ha tíz éven keresztül ezt megvalósították volna és ha nem a Tébe. elnökének bazaltköveiből, hanem az ő keresztény szociális igazságának gránitköveiből állították volna össze a magyar költségvetést, akkor ma nem itt tartanánk. Prohászka szociális lelkét nem látjuk mi ebben a költségvetésben és én azt kérein a pénzügyminiszter úrtól, menjen el és nézzen szembe Prohászka szobrával, nézzen szembe Prohászka tanításaival és tőle megkapja majd a választ az ő költségvetésére. Ez a válasz Prohászka szavai szerint csak egy lehet: A magyar nép elmaradottsága, a magyar nép nyomora rettenetes vád, amely a vezető osztályok mulasztását kiáltja világgá! Ezért a költségvetést nem fogadom el. (Taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Máriássy Mihály képviselő úr. Máriássy Mihály: T. Képviselőház! Engedjék meg, hogy az előttem szólott Meizler igen t. képviselőtársam szóvirágokkal tarkított beszédéből (Ügy van! a jobboldalon.) csak egy mondatot ragadjak: ki, amelyben azt mondja, hogy ennek a költségvetésnek képviseletére és megszavazására nem is illetékes az a Ház, amely legnagyobb részt nem független képviselőkből áll. Méltóztassék megengedni, hogy éa az igen t. képviselőtársam ezt a kitételét a leghatározottabban visszautasítsam. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A magyar képviselőház azóta, amióta Magyarországon parlamentarizmus van, mindig fel tudott emelkedni arra az erkölcsi magaslatra, hogy mindig az ország érdekeit, mindig a nemzet javát nézze és sohasem akart a maga egyéni érdekeinek istápolója és szolgálója lenni. (Meizler Károly: Ezt nem állítottam!) A múlt képviselőház, a múlt törvényhozás sem érdemli meg ezt a beállítást s nem érdemli meg ez a törvényhozás sem, de nem érdemli meg a jövendő sem, mert akkor egyáltalában nem volna méltó arra, h»gy valaha is életre keljen. (Ügy van! a jobboldalon.) A t. képviselőtársam azt mondja, hogy