Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

Az országgyűlés képviselőházának 2( ebben a költségvetésben mindent lehet látni, csak a kisember nem látja azt, hogy az ő érdekében Vannak bizonyos {intézkedések, cisak a kisember nem látja azt, hogy a helyzet javul. Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, a kisember látja, mert aki szerte jár az országban és aki beszél éppen a kisembereket képviselő társadalmi osztályokkal, azok igenis megnyugvással vesznek tudomásul számos olyan intézkedést, amelyet ez a kormány léptetett életbe, látják és érzik azoknak áldásos hatásait, csak ne helyezkedjünk arra az álláspontra, hogy igényeinket oly mértékben akarjuk fokozni, éppen azoknak a nyomorgó embereknek, amely talán a mai körülmények között, a mai helyzetben nem lehetséges, de mindnyájunk által kívánatos, ami azonban máról-holnapra nem valósítható meg. (Meizler Károly: Egyelőre csak enni szeretnének!) Az igen t. képviselőtársam ismételten hivatkozott a szegedi beszédre, azonban a szegedi beszédben az is elhangzott, hogy az ellenzéki kritikára szükség van, az ellenzéki kritika jogos, de az legyen objektív és az ellenzéki kritika ne merüljön ki abban, hogy minden, amit a kormány tesz, az semmi vagy kevés. Márólholnapra rózsás állapotokat teremteni egy trianoni országban nem lehet. (Meizler Károly: Fabinyi öt éve ül itt. Mi az, hogy máról-holnapra? öt éve itt ül, mint kereskedelmi miniszter és pénzügyminiszter! Máról-holnapra!) Egy nemzet életében öt év sem sok, t. képviselő úr. Méltóztassék elhinni, hogy rombolni, márólholnapra értékeket porrá zúzni és porrá törni sokkal könnyebb, mint a lerombolt epületeket újból helyreállítani. (Fábián Béla: Ez szórólszóra igaz, azonban jó volna, ha ezt a kormánypárt homlokzatára is kiírnák!) Azt mondotta a t. képviselőtársam, hogy nem történt eddig semmi, hogy öt év óta a pénzügyminiszter ugyanazokat az irányelveket képviseli és a költségvetés nem mutat haladást. Én nem akarok köztudott dolgokra hivatkozni, az, Ofb.-földek teherrendezésére hivatkozni, a védettségre, az egyszobás lakások adómentességére hivatkozni, (Meizler Károly: Ezek csép pek a tengerben!) amelyek a legelesettebb, legnyomorultabb és legszegényebb néposztályt érintették, és a legszegényebb néposztály ez iránt tud hálás és elismerő lenni. (Meskó Ru* dolf: És hálás is érte! — Patacsi Dénes közbeszól. — Meizler Károly: Szavazatával álljon ide a t. képviselőtársam, ne a szívével!) Ne méltóztassék azt hinni, hogy mi nem érezzük annak az igazságát, hogy a költségvetésben még nincs minden megvalósítva, aminek megvalósítva kellene lennie, de a t. túloldalról felszólaló képviselőtársaink is segítségünkre vannak ebben a munkában, és közösen keressük a kivezető utakat, a kivezető megoldási lehetőségeket, a különbség csak az, t. képviselőtársam, hogy mi, akik ezen az oldalon ülünk, ugyanazt a szociális elgondolást, ugyanazt a szociális érzéket feltételezzük a kormány részéről, amelynek támogatói vagyunk, mert tudjuk, hogy éppúgy átérzi éppen a legalacsonyabb és legelesettebb osztályoknak az érdekeit, amelyeknek érdekében működni és dolgozni kíván. (Malasits Géza: Necsak átérezze, hanem cselekedjék is szociális téren!) Én csak éppen a pénzügyminiszter úrnak egy interpellációra adott válaszára

f utalok itt, — azt hiszem Andaházy Kasnya képviselőtársam interpellációjára adott válaszára — ami'. ülése 1937 május 10-én, hétfőn. 37 kor igenis leszögezte azt, hogyha a gazdasági javulás jelei mutatkoznak is, még nem jutottak el mindenüvé és főleg nem jutottak el azokhoz az osztályokhoz, amelyek talán legjobban rá volnának arra szorulva. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Éppen itt, abban az interpellációban adott válaszában szögezte le, hogy vannak bizonyos társadalmi osztályok, amelyek a közteherviselésben nem vesznek annyira részt, amint az ő gazdasági súlyuk, gazdasági energiájuk indokolná cs szükségessé tenné, hanem a kormánynak lesz gondja és módja, hogy ezeket is sokkal fokozottabb mértékben állítsa a közteherviselés szolgálatába. Mélyen t. Képviselőház! Azt hiszem, hogy ezekben a dolgokban, ezzel a pár szóval rámutathattam arra, hogy az én előttem szólott igen t. képviselőtársam beállítása talán nem egészen objektív és talán nem egészen fedi azokat a dolgokat, amiket ez alatt a tétel alatt hangoztatott. (Meskó Rudolf: Amelyeket kiélezett!) Én nem mondom azt, t. Képviselőház, hogy nincs olyan probléma, amely még megoldásra vár. (Ügy van! Ügy van! a báloldalon. — Meskó Rudolf: Sok is!) Sok olyan van még és méltóztassék engem a t. Háznak megajándékozni azzal a türelemmel, hogy két ilyen problémát a t. Ház színe elé is hozzak. (Halljuk! Halljuk! — Fábián Béla: Örömmel halljuk!) Az egyik az, ami az alatt a — mondjuk gyűjtőfogalom alatt ismeretes, hogy: a pestkörnyéki gazdáknak és a pestkörnyéki községeknek a főváros részérői elszenvedett sérelmei. (Fábián Béla: így van! Egyszer már rendezni kellene ezt a kérdést! — Petainek József: Nem engedik oda! — Fábián Béla: Dehogy nem engedik!) T. Ház! Távol legyen tőlem, mintha én itt ellentétet akarnék a környék és Budapest között szítani, vagy felidézni. Minden magyar ember büszke a fővárosra, mi mindnyájan büszkék vagyunk a mi Budapestünkre, szeretjük ezt a mi Budapestünket és akarjuk, hogy ez az országnak, a nemzetnek igazi szíve legyen, mert hiszen átérezzük azt a nagy jelentőséget, azt a nagy horderŐt, amelyet Budapest az egész nemzet érdekében jelent, amikor nemcsak a maga természeti szépségével, hanem a maga kultúrájával, az emberi alkotások egész tömegével is vonzerőt gyakorol a külföldre és élő tanubizonysá,ga, reklámja egy nemzet élniakarásának és talán egy magasabb kultúrára való elhivatottságának. (Ügy van! Ügy van!) Nem akarok ellentétet Budapest és környéke között, de nem tagadhatjuk el, t. Kép viselőház, hogy vannak ilyen ellentétek. Mutatja ezt az hogy úgy Pest vármegye törvényhatóságában, mint Budapest székesfőváros közgyűlésén, továbbá számos összejövetelen és számos ankét alkalmával állandóan napirenden vannak bizonyos kérdések, amelyek Budapest és Budapest környéke között elintézésre várnak. Idetartozik elsősorban a fővárosi vámoknak a kérdése. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Fábián Béla: Ilyen nincs, kérem, a világon, amit itt Magyarországon a belső vámokban van.) Elnök: Fábián képviselő úr állandóan támogatja a szónokot, de zavarja. (Fábián Béla: Nem lehet megzavarni!) Máriássy Mihály: T. Ház! En nem akarok újból ezeknek a kérdéseknek részleteibe bo-