Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-216
Az országgyűlés képviselőházának 21 í jövedelme lenne, illetőleg, nem tudom, nincs-e súlyos ráfizetés. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ráfizetés nincs, jövedelme van!) Az iparügyi miniszter úrnak nagyon helyesen és szellemesen méltóztatott egy közbeszólás alakjában mondani: »Hja, ez a kettőskönyvvitel«. En könyvvitelt tanultam, valóban iigy van, hogy kettős könyvvitel van. (Egy hang jobbfelöl: Van hármas is!) Van egy adókönyvvitel. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A recski bánya nem fizet adót! Állami üzem!) Van egy belső könyvvitel és van egy a publikum számára készült könyvvitel. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Majd beszélek róla!) A múlt év vívmányai között szerepelnek a .48 órás munkaidő, a mestervizsga és hasonlók. Legyen szabad a közönség szempontjából megvilágítanom ezeket a vívmányokat. Ahogyan ezt már Horváth Ferenc képviselőtársam is kifejtette, vidéken, falun nem vált be a korlátozott, a szabályozott munkaidő. A paraszt ember végre is akkor megy a kovácshoz vagy más iparoshoz, amikor ideje, van, a kisgazda akkor rendel árut, amikor pénze van. Most még ezenkívül kapja az iparosság a mestervizsgát. Egy pár mestervizsgán szerencsém volt résztvenni; ezek egyenesen a városi .mesterek féltékenysége jegyében zajlottak le. Én csak egyet tudnék mondani, azt, hogy a mestervizsga és a segédi felszabadítás közé iktattassák be még egy iparosvizsga, (Müller Antal: Megvan! Iparos továbbképző van!) amelyet letehetne az az iparos, aki egyszerű, mondjuk, a falusi igényeknek megfelelő munkát végez, és legyen egy mestervizsga, amely a legmagasabb, a legkényesebb igényeket is kielégíti. Ha lesz egy újabb ipari vizsga, ennek következménye az lesz, hogy nem mennek a városba kontárkodni ezek a kisiparosok, kiket a vizsgán esetleg csak könyörgésre, vagy sírásra bocsátottak át. Mert egy falusi cájgruhát elkészítő iparos városban sohasem fogja megállani a helyét és egy falusi asszony ruháját elkészíteni tudó női szabó nem fog toalettet készíteni a városban sohasem. Ugyanez vonatkozik minden más iparra, de főleg ugyanez vonatkozik az árkalkulációra. Falun egészen más az árelemzés, mint a városban. Nagy örömmel köszöntöm, hogy a miniszter úr bejelenti a városrendezés és az építés-rende; szét kodifikálását, azonban — mint a városrendezési törvényjavaslat tárgyalása során annyiszor — egyet legyein szabad nyomatékosan a miniszter úr figyelmébe ajánlanom. Ez u jbet; termentíkérdés 1 . A btettemienttel való visszaélést ' Budapesten éppen úgy látjuk,, mint a vidéki városokban. Végre is a város nem azért épít hidakat, (hogy ott egyes urak milliókat szerezzenek, és a varosok nem azért készítik a város(rendezési terveket, (hogy köziben a telekspekulánsok minden rendezést r megakadályozzanak. Neíkem. az volna a véleményem, hogy minden teliket annyiért legyen szabad kisajátítani, amennyire azt a telektulajdonos értékeli (De' rültség és felkiáltások jobbfelől és a középen: ' Nem rossz!), tehát méltóztassék (megnézni az adóbevallásokat (Felkiáltások half elől: Jól 'mondja!) és azok alapján méltóztassék, elrendelni a telekkieaiátításokat. En, egy példára íhivattkozom, mint amely ' példa a legkirívóibb. Pécs városa leigy 14 holdas telket egészen körülépített; az semmi más, mint egy rét, vagy Iha szjábad ezt a kifejezést hasz,nálnom, szemétdomib és az Engel-család semimi } '. ülése 1937 május 21-én, pénteken. 421 másra nem büszkébb, mint arra,, hogy miniden percben egy arannyal gazdagoidik. BevaUottaik azt a telket négyzetölenkinti 20 pengővel, megegyeztek. 50 pengő adóalapban, ugyanlazon a területen, ahol köröskörül 120—200 pengős inéigyszögölemkinti áruk van a telkeknek. (Mesó Rudolf: Fel kell jelenteni az illetőt!) Éppen ezért mondóim; nem is kell feljelenteni, hanem a t ibettermentnél módot kell adni tarra, hogy a város ezzel az értékkel sajátítsa ki azokat & telkeklet, amelyeket eddig aláér tekéitek. De van ilyen eset itt a Rákóczi úton is. A két híd környékén,, vagy ahol közüzemek épülnek, szintén mindenütt találunk erre igen jó példákat. A magam részéről a kisipari mintaüzemeket lajánlanám .az, igen t. miniszter úr figyelmébe, ahol megtanulnák laz iparosok, hogyan lehet rentábilisan dolgozni és hogyan, keÜ fa gépeket kihasználni. Erre a célra én szerintem 1 100.000 pengő elég volna. Tapasztaltam, hogy három faesztergával, egy fémleisztergával, egy szalagfűrésszel, egy körfűrésszel, egy nagyoló és egy egyengető gyaluval felállított kisipari üzem 8000 pengőbe került olyan helyen, ahol a fémipari szakiskola növendékei javították ki ezeket a gépeket. Ez a kisipar foglalkoztatását erősen elősegítené és én hiszem, hogy erre az iparügyi /miniszter úr a fedezetet meg is találná. Rövid kérésem inéig laz, hozza napvilágra a miniszter úr azoknak a gyáripari ágaknak jegyzékét, amelyeikben újaibb gyárak felállítását már nem tartja szüsége&nek vagy legalább is kívánatosnak. Nem helyes: az, hogy egyremásra papírgyárakat, ólomgyárlakat,, jcinkfehérgyárakat és keményítőgyáraikat látunk alapítani, amikor ezekre abszolút szükség nincs. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy kötelezze a konzervgyárakat vidéki telepek felállítására. (Helyeslés balfelőL) Nem lehet •tűrni, hogy például legutóbb is Makón 1 millió pengő értékű ihagyma ment tönkre, holott szárított álapotban ugyanolyan módon lett volna »használható. Egy-egy körzeti aszaló, amely az építkezéssel együtt — mondjuk — 10.000 pengőbe kerül, messze vidékek gyümölcsét, vagy •aszalásra alkalmas terményeit volna képes konzerválni. Igen t. Ház! Utolsó kérésem a tárca általános vitája keretében az volna, hogy a miniszter úr a villamosenergiatermelő-telepek felállítását szorgalmazza, de az ország minden részében. Itt ismét utalok a legrosszabbul ellátott pécsi bányákra és utalok arra, hogy nem volna-e lehetséges a Duna-Tisza-csatorna ügyét már napirendre tűzni. En úgy vagyok értesülve, — és egy, már 30 éves kereskedelemügyi miniszteri kiadványt is látok — hogy Csondgrádnál mintegy 14 méteres esése lenne a csatornának, ahol a szakértők szerint 300 millió kilowatt áram lenne termelhető. De, ha lényegesen kevesebb lenne termeinető, az sem vona 'baj; mindenesetre tény az, hogy ez a Duna-Tisza-csatorna biztosítaná a maga amortizációját. Még a Balaton tekintetében az volna a kérésem, nem lehetne-e a Balaton-vidéki bazaltbányát ibeszüntetni, hogy arról a helyről, amely igazi természeti gyönyörűség, a legközelebbi időben már ne íhordják le a bazaltot, amikor a Bakonyban ugyanilyen kitűnő minőségű bazalttal rendelkezünk. (Andaházi59*
