Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

418 Az országgyűlés képviselőházának 216, ülése 1937 május 21-én, pénteken. húzódik, ahol egy komoly és előkelő geológus megállapítása szerint nem kevesebb, mint 150 millió tonna bauxit van a föld gyomrában. Halimba egy kis község, .amely Veszprémme­gyének legszegényebb községe, — nem az én választókerületemben van, ne méltóztassék azt hinni, hogy hazabeszélek — megállapítom, hogy Halimbán és a vidékén laknak a legsze­gényebb emberek, akik azonban 'kénytelenek nézni azt, hogy a kincs ott van a határukban, de nem nyúlhatnak hozzá. Nem tudom, mi az oka! Telmelésünk 1936-ban bauxitból az előző évig két millió métermázsáról a múlt évben 3'5 millió métermázsára emelkedett, erősen fejlődik termelésünk. Ennék a mennyiségnek legnagyobbrészét, 200.000 métermázsa kivéte­lével, Németország exportálja, egy kis ré­sze megy Csehországba és Lengyelországba. Olyan bauxit-telepünk van azcn a vidéken, amely Európának legnagyobb bauxit-telepe, de míveletlenül áll. Ha megindulna a feltárása, már az első évben ezeknek adna kenyeret. Nem tudom, hogy kié a kutatási, illetve a fel­tárási jog, de felvetem a gondolatot, olyan gaz­dag-e ez az ország, hogy ilyen nehéz időben az elavult bányatörvény következtében, teljesen a nagytőke kénye-kedvére bízhatja azt. hogy ilyen kincsek a magyar parlagon maradhassa­nak akkor, amikor nemcsak munkáskezek ez­reit lehetne vele foglalkoztatni, hanem az or­szágot különösen ezekben az ércekben gazdagí­tani lehetne?! Figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak ezt a kérdést, annál is inkább, mert a nagy közvéleményt foglalkoztatni fogja, hogy amikor Európában egy ércben a leggazdagab­bak vagyunk, miért hagyjuk parlagon» ezt a kincset?! (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Én a magántulajdon híve vagyok, de megálla­pítom azt, hogyha a földreform révén a föld­birtok tulajdonjogához hozzá lehetett és hozzá kellett nyúlni, nem birom megérteni, hogy miért nem lehet egy bányareform révén hozzá­nyúlni az ilyen joghoz, amelynek kiaknázatla­nul hagyása kétségtelenül útjában van a köz­érdeknek. : ! ; : ' ^ Amennyire örvendetes a nyersanyagkuta­tásra irányuló tevékenység, hasonló örvendetes fejlődést mutat az útépítő ipar fejlődése. Nem akarok rámutatni részletesen azokra a szá­mokra, amelyek megvilágítják, hogy az egész világon és főleg Európában milyen hatalmas lépésekkel fejlődik ez az ipar. De rámutatok röviden arra, hogy Németország új utaival évente szakszerű számítások szerint 270 millió márkát takarít meg, rámutatok arra, hogy Né­metországban a múlt évben 60 millió köbméter földet mozgósítottak és 2'5 millió métermázsa vasat és betont használtak föl útépítésre.^ Rá­mutatok arra, hogy nemcsak a nagy országok, mint Anglia, amely 5000 kilométer utat épít a legközelebbi időben, hanem a közelünkben lévő Csehország 3000 kilométer és Lengyelország is 5000 kilométer utat épít. A mi útépítőiparunk munkája nyomán is idegenforgalmunk ma már annyira erősödött, hogy 30 millió pengőnyi devizát vételez be a Nemzeti Bank és az ásvány olajadóból több, mint 40 millió pengőt vesz be az állam. De nem kellene-e itt is harmóniában lenni a szociális és a gazdasági gondolatnak?! Szomorúan Jœll ugyanis megállapítani, hogy amilyen erősen fejlődik az útépítőipar, annyira szomorú a föld­munkások helyzete, akik az útépítőiparban van­nak foglalkoztatva. T. Ház! A' legkisebb munkabérek megálla­pításáról az előbb szóltam. Meg kell állapíta­nom, hogy a földmunkásoknál a legkisebb munkabérek nincsenek megállapítva. Hibának tartom azt is, hogy az állami közszállításoknál is meglehetősen alacsonyan vannak megálla­pítva^ a munkabérek. Csak így fordulhat elő az, amiről azt hiszem, Roszner báró t. képviselő­társam bővebben fog szólni, hogy tudniillik 18 és 24 filléres órabérek vannak megállapítva a nagy útépítéseknél még az éjjeli munkánál is. T. Képviselőház! Az útépítő vállalatoknál úgyszólván kizárólag nem keresztény tőke van érdekelve, (Úgy van! a jobboldalon.) mert a ke­resztény tőke — sajnos — az útépítőipar iránt nem érdeklődik. A földmunkások vállalkozói szövetkezetei képviselik az útépítőiparban a ke­resztény kistőkét, de ezek a szövetkezetek már lassanként nem pályázhatnak, közszállításokra. Az éles verseny folytán ugyanis annyira leszo­rítják a nagy vállalatok a pályázati összegeket, hogy az mind a munkabérek rovására megy s a földmunkásszövetkezetek nem vállalhatják azt, hogy munkás tagjaiknak ilyen alacsony munkabéreket fizessenek. Felvetem a gondola­tot, vájjon nem lenne helyes az, ha az iparügyi miniszter úr a földmunkaiparral együtt a föid­munkásügyet is átvenné minisztériumának ha­táskörébe, megállapítaná szakszerűen a mini­mális munkabéreket és ellenőrizné, hogy az iparvállalatok ezeket betartják-e. (Egy hang jobbfelől: Nagyon okos!) Különösen felhívom a miniszter úr figyel­meiét a falusi kisiparosságra. A falusi kisipa­rosság helyzete tudniillik a hétéves agrár­válság nyomait hordja magán és még mindig rendkívül súlyos. E tekintetben az idő rövid­sége miatt csak egy gondolatot tudok fel­vetni és pedig azt, hogy amint a városokban és a fővárosban nagyszerűen folyik az építke­zés és amint a városokban kulcsipar az építő­ipar, éppen úgy a faluban is kulcsipar az építőipar,, Méltóztassék támogatni azt a törek­vést, hogy a falu is kezdjen építkezni, 'hogy a faluban is épüljenek házak és a falu is szép legyen. A Faksz. révén a legkisebb házhelyes emberek építkezését elő kellene mozdítani és a Faksz.-nak folytatnia kellene a maga hitelügyi akcióját. De egy másik és nagyobb arányú építő­kölcsön lehetőségre is rá akarok mutatni, — előre hangsúlyozom» hogy ez az állam minden anyagi áldozata nélkül volna keresztülvihető. A falusi hitelszövetkezetek kongresszusán el­hangzott ez na terv országszerte a falvakban nagy visszhangot keltett. A falusi hitelszövet­kezetek azt kívánják, hogy az Országos Köz­ponti Hitelszövetkezet bocsásson ki kötvénye­ket — előre bocsátom, hogy ezeknek jórészét magunk helyeznénk el — és ezeknek a hosz­szabblejáratú kötvényeknek alapján nyújtson hosszabb lejáratú törlesztéses építőkölcsönöket. Nincs még egy olyan fedezet, mint a falusi polgár családi háza és azt hiszem, hogy ha ez a terv, amely — úgy tudom már a pénzügy­miniszter úr előtt is van —aziparügyi minisz­ter úr részéről is támogatást talál, akkor már rövidesen nyélbeüthetjük ezt a kölcsönformát, amely a falu építkezését elő fogja mozdítani minden állami támogatás nélkül. T. Ház! Itt akarom megemíteni azt, hogy teljesen jogosult az ipari munkásságnak az a kívánsága, hogy az Országos Társadalombiz­tosító Intézet munkáslakások építésére is he­lyezzen ki tőkéket. Részben ide is be lehetne kapcsolni ezt a törekvést, mert pártunk ré-

Next

/
Oldalképek
Tartalom