Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-216
Az országgyűlés képviselőházának 21 széről szükségesnek tartjuk, hogy ne csak a kisgazda, ne csak a kisiparos, hanem a munkás is tulajdon házzal, tulajdon otthonnal rendelkezzék. {Altalános helyeslés.) Örömmel látom szociálpolitikánk haladását az emberszeretet krisztusi szellemében, de ne felejtsük el, hogy bármilyen sok jót teszünk is a mindennapi kenyér érdekében, el kell jönnie — és eb'ben a reményben fogadom el az iparügyi miniszter úr költségvetését — annak az időnek, — és ez lesz az igazi nemzeti jólét — amikor minden 'becsületes magyar családnak lesz tulajdon otthona, muskátlis, meleg tűzhelye. {Elénk helyeslés és taps. — A szónokot szômosan üdvözlik.) Elnök: Czirják Antal képviselő urat illeti a szó. # Czirják Antal: T. Ház! Igen nagy örömmel és mindig érdeklődéssel foglalkozóim az iparügyi tárcával, annál is inkább, mert az iparügyi, a kereskedelemügyi és a íoldmívelésügyi tárca az ország építő tárcái, amelyeket nekünk pártkülönbség nélkül a legemelegöbb érdeklődéssel kellene állandóan kísérnünk. Bevallom őszintén, engem megnyugtatna az iparügyi miniszter úr kötségvetési indokolása is, de megnyugtatna az Iparügyi Tanácsiban mondott beszéde is,, ha ennek gyakorlati kivihetőségét biztosítva látnám. Legnagyobb sajnálatomra azonban éppen tegnap (bizonyosodott be, hogy taz iparügyi miniszter úr elgondolásai és ú^y vélem, a kormány gondolatai is, egy nagyobb, egy ibataknusabb gáton meg fognak akadni. (Az elnöki széket Tahy, László foglalja el.) Foglalkoznom kell a gyáripar, a Gyosz. részéről jött tegnapi támadással. Azért mondom, hogy a Gyosz. igazgatója részéről történt támadással, mert ha a fogyasztóközönség ilyen beállításban hallja a gyáripart aposztrofálni, űgy ellenszenve feltétlenül fokozódni fog. Az igen t. előadó úr azt mondotta, hogy én a Háziban elfogultsággal vádoltam meg őt, pedig az előadó úr képzeli magát hivatottnak arra, hogy az iparügyi tárcát, mint előadó kép viselje, tekintettel az ő gyáripari képzettségére. Meg kell mondanunk és Horváth képviselőtársam már hivatkozott is. erre, hogy mi egyáltalán nem vagyunk gyáripar-ellenesek. (Andaházi-Kasnya Béla: Ügy van! Ez tévíedés!) Mi tisztán és kizárólag az indokolatlan vámés adókedveziményekkel agyointámogatott, mértéktelen ihaszónkulocsal kalkuláló és lassan már az egész nemzeti vagyont magunkba szívó mono'PoMsiztikus vállalkozásokat kifogásoljuk. Ezek ellen fogunk állandóan küzdeni és úgy érzem, hogy ugyanez a véleménye a túloldalnuk is. (Ügy van! a jobboldalon.) Nagyon sajnálom, hogy annikor az iparügyi előadó úr a kormány megbízásából az ipkrügyi tárcát ismerteti,, akkor nem disztingvál és nteni mondja meg, hogy melyik gyáripar fejlődését és alátámasztását tartja la kotfmány is a jövőben szükségesnek. Nekem nem tisztem Éber igen t. képviselőtársam megvédése, de azt hiszem, hogy az ő közismert állásfoglalása nem fogja mindenben fedni Knob Sándor igen t. előadó úr tegnap kifejtett álláspontját. Az elő/adó úr — szerintem igen helytelenül — szembeállítja a gyáripart & mezőgazdasággal. Ne méltóztassék ilyenre hivatkozni, mert amennyiben a gyáripar támogatásra szarul, legalábbis ugyanúgy, ha nenn; sokszorosan fokozottabb^ mértékben szorul támogatásra a mezőgazdaság. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XIII. '. ülése 1937 május 21-én, pénteken. 419 Bár elég óvatosan, az előadó úr mindig a nagy-, a kézműves- és az építőiparról beszélt, megis, amikor a szembeállításról volt szó, azt mondotta, hogy 145 millió pengő terhet visel adóban a 2 miilói lelket számláló iparosság. A szamoknak ekként való alkalmazása nem helyes, különösen akkor nem, ha azt a gyáripari előadó úr teszi. Az előadó úr nagyon jól tudja, éppen Fellner megállapításaiból, hogy a gyáriparnak 856*4 millió pengő értékű produktuma után csak 125,600.000 pengő a közterhe, ezzel ellentétben, a 300 millióval kevesebbet produkáló kisiparnak 20 millióval több, vagyis 145'5 millió pengő az adóterhe. Ezekbe a konkrétumokba én nem mélyedek bele, annál kevésbé, mert ezeket a számokat a maguk meztelenségében fel fogom tárni az appropriáeiós javaslat vitája során, mert ez végre is olyan téma, amellyel le kell számolni. Mem lehet a gyáriparnak a szimpatikus kisiparral takaróznia akkor, amikor lépten-nyomon látjuk azokat a szerintem visszaélésszerű kedvezményeket, amelyek méltán megvonhatok volnának egyes gyáraktól. T. Ház! Csak néhány szóval terjeszkedem ki az előadói székből vitábaszálló előadó úrral az élesztőkartel üzleti gesztióit illetőleg. Ezt a kérdést csak érinteni fogom, mert a szerdai interpellációs napon az élesztőkar telnek és általában a karteleknek az uralmáról bővebben leszek szerencsés beszélhetni. (Müller Antal: Már hirlapilag is nyilatkozgatnak!) Most csupán azt vagyok bátor megállapítani, hogy az előadó úr az előadói székből, tehát a kormány képviseletében — hogy úgy mondjam, — jónak látta megállapítani, hogy az élesztőkar telnek nem 7, hanem 6'3 millió pengő a brutto forgalma. Nem is vitatom. De azt is mondotta, •— és ez idevonatkozó megjegyzéseimnek a lényege— hogy 3,750.000 pengőt adózik különféle címeken. T. Ház! Mielőtt ezzel a kérdéssel első ízben a Ház elé jöttem volna, nagyon természetes, hogy ott, ahol módomban áll, tehát a törvényszéken, betekintettem ennek a vállalkozásnak adózásába. Szegény ember vagyok, nem vehettem ki hiteles másolatokat, de egyébként méltóztassék a Budapesti Közlöny december 20-i számát megnézni, ahol a különféle adók az »adók és illetékek« számla összege szerint 124.381 pengő 36 fillérrel szerepelnek. Nem tudom, hová lett a 3 és félmillió pengő! (Müller Antal: Az csekélység!) Ha tárgyilagosait) b lett volna az igen t. előadó úr, akkor bizonyára megmondotta volna, hogy merre is adóznak még 3 és félmillió pengőt, mert ez legalább is az eredményszámlán nem szerepel. Egyébként is én az eredményszámlákkal szemben bizonyos óvatossággal viseltetem, különösen az után a kúriai ítélet után. amelyben a Gyosz.-nak egyik legeslegkiválóbb tagjára mondotta ki a Kúria, hogy eredményszámlájának — nem azt mondta, hogy hamissága, (Müller Antal: Nem-valódisága! Lényegében ugyanaz!) hanem — nemteljessége miatt az egész közgyűlési határozatot feloldja. Ha tehát ilyen nagyvállalatok hasonló dolgokat csinálnak, akkor én az igen t. előadó úrnak az adatait is — teljes tisztelettel bár — kétségbe kell, hogy vonjam. Igen t. Ház! Én ezt a kérdést azzal zárom le, hogy úgy érzem, nem fedik a kormány álláspontját az előadó úr bevezető szavai, (Schmidt Lajos: Nagyon helyes!) hanem valószínűleg az fedi, amit a költségvetéshez fűzött az iparügyi miniszter úr, vagy f edtéki a kisipart 59
