Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

412 Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése 19S7 május 21-én, pénteken. latban is az elsők közt áll. A magyar filmgyártás azonban nem áll azon a magaslaton, 'amelyet elvárunk tőle, s amely magaslaton eredményesen meg tudna küzdeni a külföldi filmekkel. Véget kellene egyszer már vetni annak, hogy a magyar filmekben külföldi viszonylatban is kizárólag a cigányzenét, a duhajkodó álparaezt és áldztsentri típusát örökítik meg. A filmnek nemzetnevelő és nemzetépítő feladatot kellene teljesítenie. S itt felhívom az iparügyi miniszter úr szíves figyelmét arra, hogy közeledik Szent István jubileumi éve. Ez alkalmat ad a filmgyártásnak — talán megfelelő állami segítség igénybevételével — hogy egy-két olyan magyar történelmi filmet alkosson, amelyek a nagy jubileumi év megindulásánál becsületet tudnának szerezni a magyar filmgyártásnak. (Helyeslés.) A tegnapi előadói beszéd kapcsán a vita folyamán összeütközésbe került a nagyipar, a kisipar és a mezőgazdaság problémája, a tőke és a munka kérdése. A magyar nagyiparnak tudomásul kell vennie azt, hogy a kisipar egyik nagyon intenzív fogyasztója. Mindent el kell tehát követni, hogy az. a nagy tömeg, amely a kisiparban talál elhelyezkedést és a kisiparból él, ne essék ki az ország közgazdaságából, hogy országos közgazdasági érdekből talprlaállhastíon, mert tény .az, (hogy ma a fokozatos züllés lejtőjén van. Egy példát hozóik fel, a bőripart. A bőripar a ikülföldi nagy fegyverkezési venseny és a megindult fegyverkezési láz következtében egy olyan konjunktúrát élvez, ímelynek során a külföld felé irányuló bőrkivitelünk nagyon fellendült. Ezt a körülményt a nagy bőrgyárak leszámítolták belső közgazdasági szempontból, is és ugyanazokat az árakat, amelyelken a külföldi fegyverkezési iparnak adják át a bőrt, kérik a belföldi kisipartól is. Ennek az árpolitikának nyomán a kis borkereskedők és bőriparosok 'ezrei mennek tönkre, mert a mezőgazdasági állatárak emelkedése folytán a bőrárakban is jelentkezett legy bizonyos emelkedés és ha ez az elmélkedés esetleg 30%-as is a nyersbőr viszonylatában, akikor sem lelhet ezt készáruban 30%-os kulccsal leszámítolni, hanem csak lineárisan az emelkedésnek pengő értékében. Már pedig azt látjuk, hogy akkor, amikor a myersbőrárak a mezőgazdaság állatértékesítésével kapcsolatban emelkedtek, ugyanannyi százalékkal emelték fel a készbőr árát is és ennék az akciónak nyomán tmta azt látjuk, hogy az ország bőriparosai ni ár a földön fekszlenek, mert nem képeseik olyan árban továbbadni, termeivényeiket, amelyeiket az oraaág fogyasztóközömsége meg is tudna fizetni. Feltétlenül meg kell találni az egyensúlyt a nagyipari árak és az ország fogyasztóközönségének felvevőképessége között és ebben a te^ kintetben a nagyiparnak igen nagy feladatai vannak. Az első és legnagyobb feladat feltétlenül az, hogy a nagyipar azt a munkát, melyet számára teljesítenek, tisztességesen fizesse meg, hiszen az egész iparnak érdeke az, hogy a munkás és az alkalmazott olyan fizetésben részesüljön, amely őt fogyasztóképessé teszi, mert csak ez biztosítja az ország gazdasági vérkeringésének fenntartását. Ha a nagyipar a kapitalizmus mai domináló helyzetét fenn akarja tartani és biztosítani akarja, akkor meg kell tanítania alkalmazottait és munkásait arra, hogy ők is kapitalisták legyenek. (Malasits Géza: Miboll) Ha annak a munkásnak alkalma lesz arra, hogy munkabéréből félre tudjon tenni, hogy abból családi házat tudjon építeni, akkor nem lesznek a tőke és munka közötti küzdelmek s nem lesznek azok a sztrájkjelenségek, melyeket minduntalan látunk s amelyek a magyar közgazdaságot megzavarják. Teljes bizalommal az iparügyi miniszter úr működése iránt, az iparügyi tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök; Horváth Ferenc képviselő úr következik szólásra. Horváth Ferenc: T. Képviselőház! Előttem szólott képviselőtársam az ipar és a mezőgazdaság sorsközösségéről beszélt. Megállapításaival teljesen egyetértek, különösen azzal, hogy az ipar legfőbb fogyasztója a mezőgazdaság, tehát egy virágzó és fogyasztóképes mezőgazdaság a legjobb iparpártolás. Amikor mi a kisgazdapártban éppen ezért a mezőgazdasági szempontokat helyezzük politikánk és programműnk előterébe, ezzel az állásfoglalásunkkal ipari célt is szolgálunk olyan értelemben, hogy az iparnak biztos bázist és fogyasztóréteget teremtünk. T. Ház! Képviselőtársam utalt az előadó úr beszédére is. Ha csak röviden is, de szintén foglalkozni kívánok vele, mert a tegnapi nap folyamán csodálatos jelenségnek voltunk tanúi ebben a Házban; egy egység alakult ki az előadó úrral szemben s ez azt a látszatot keltette, mintha ez a Ház a maga teljességében iparellenes volna (Rakovszky Tibor: Gyosz. ellenes!) Ez a látszat nem helyes, mert ez a Ház nem iparellenes, még csak nem is gyáripar ellenes! (Ügy van! Ügy van!) Ez a Ház csak azoknak a kinövéseknek, azoknak a karteljelenségeknek ellensége, (Rakovszky Tibor : Ügy van ! Ez a precíz megállapítás!) amelyek a gyáripar és főleg a nagyipar terén mutatkoznak. Amikor az előadó úr a maga beszédében agyonvédte a gyáripart, akkor ez a Ház a maga állásfoglalásával csak ezek ellen a kinövések ellen akart tiltakozni és állást foglalni. T. Ház! Az ország gazdasági életében a gyáriparnak és kisiparnak megvan a maga jelentősége és fontossága. A gyáripar nagyobb termelési értéket képvisel, a kisipar több embert foglalkoztat. A gyáriparnak megvan a szerepe bizonyos termelési ágakban, azokban a termelési ágakban, amelyek nem alkalmasak kisipari termelésre. Hacsak a, nagy gépekre, a textilgyártásra gondolunk és újabban hallom, hogy autógyártással r is foglalkozunk, ezek mind olyan foglalkozási ágak, amelyek speciálisan a nagy gyáripar körébe vannak utalva. Ezzel szemben az a kisipar, amely majdnem másfélmillió lelket foglalkoztat, termelt áruinak értéke cca 6—700 millió s épp ezért az ország gazdasági életében igen jelentős tényező. Ez a kisipar elsősorban az az ág az iparügyi tárca keretében, amelyet a kormányzatnak támogatnia kell, támogatnia kell pedig azért, mert az ipari termelés másik része, a gyáripar, önmagában is elég erős, de meg önmagának biztosított is már törvényes úton bizonyos előnyöket. Még ha csak az adókedvezményekre gondolunk, azokra az adókedvezményekre, amelyeket a kisiparnál nem találunk. Ha mindezekre gondolunk, akkor a kisipar támogatását észszerűnek és szükségszerűnek kell mondanunk. Mindezeket már előttem^ szólott t. képviselőtársaim is megállapították és én beszédem további folyamán csak egy-két praktikus szempontra kívánok rámutatni. Az egyik vidéki városban tett látoga-