Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése 1937 május 21-én, pénteken. 413 tásom során láttam, hogy egy szövetkezeti kisipari műhelyben 25, jobbára frontotjárt cipésziparos állott össze, olyanok, akik egyénileg már nem tudták folytatni az élettel ezt a nehéz és küzdelmes harcot; olyanok, akik a tönkremenés szélén állottak, összeálltak azért, hegy szövetkezés és összeállás formájában próbálják biztosítani a maguk exisztenciáját. Es mit láttam? Azt láttam, hogy ez a 25 kisiparos teljesen a maga erejére van utalva. Akadt egy nagykereskedő, aki minimális hitelt, a 25 embernek 2000 pengő áruhitelt, nyersanyagot bocsátott rendelkezésére. Ez a 25 ember egy hónapon keresztül vállalta a kezdetnek azt a nehézségét, hogy lemondott minden munkabérről csak azért, hogy a kezdet nehézségein átjusson. (Czirják Antal: Mind hadirokkant!) Ilyen kezdeményezés az országban több is lehet s ha ipari támogatásról beszélünk s látom ezt a (meginduló kis kezdeményezést és azt, hogy teljesen a maguk erejére vannak utalva, minden hatósági segítség és támogatás nélkül, akkor a kisipar megsegítéséről szólva ezeknek a kis egyéni megmozdulásoknak táimiogatásábani látom azt a praktikus segítséget, asmely az iparügyi minisztérium tárcája keretében kell, hogy megmutatkozzék. (Rakó vszky Tibor: Ez az igazi polgári gondolat!) Ezek a maguk részéről bizonyságot tettek arról» hogy bennük a gondolat, a jószándék megvan, a képesség is és a szaktudás is megvan. Csak egy kell hozzá, hogy prosperáljon és a nemzet életében betöltse a maga szerepét, az, hogy felülről megkapja azt a támogatást, amelyet megérdemel. Az iparügyi tárca keretében ipari célokra, a kisipar megsegítésére és iparfejlesztésre 2,888.600 pengő van felvéve. Ha elolvasom az indokolást, amely részletezi azokat a szükségleteket, amelyekre az iparügyi minisztérium ezt az összeget felhasználni kívánja, akkor az ipari problémáknak és feladatoknak egész hosszú sorozatát látom. Nem látom azonban azt» hogy ebből a összegből mennyi is tulajdonképpen az az összeg, ami iparfejlesztésre, elsősorban a kisipar fejlesztésére és támogatására szolgál. Idevesszük még a háziipart is, mert hiszen az indokolás arról is beszél és a háziipar éppen olyan támogatásira érdemes, mint a kisipar. T. Házi En sem költségvetési, sem ellenőrzési szempontból, de mégi a kisipar szempontjából sem találom megnyugtatónak az előirányzásnak azt a módját, amely globális öszszegekkel, egy 3 millió pengős tételnek egy összegben való beállításával jelzi azokat a célokat, amelyeknek támogatására szolgál. Igen t. miniszter úr, én azt szeretném, ha a költségvetésben találtam volna egy tételt, amely azt mondja, hogy »egymillió pengő a kisipar támogatására«, találtam volna egy másik tételt, amely azt mondja, hogy »500.000 pengő a háziipar támogatására«, akkor tudtam volna, hogy ez az egymillió pengő és ez az 500.000 pengő... (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A rendkívüli kiadások rovatában ott van 875.000 pengő erre.) Arra is rá fogok térni. — ... tényleg azokra a célokra szolgál, amelyekre az indokolás csak rámutat. A miniszter úr említette, hogy a háziipar és kisipar termelési hitelszükségleteire és az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének támogatására 875.000 pengő van felvéve, ámde azt, hogy az Iparosok Országos Központi Hitelszövetkezetének támogatására mennyi jut ebből az összegből, nem tudom. (Müller Antal: 400.000 pengő.) 400.000 pengő, tehát a feleösszeg. Kérdés már most, hogy az löksz, ezt a 400.000 pengőt vájjon a maga .megerősítésére tartalékszerüen használja-e fel, vagy... (Rakovszky Tibor: A régi bűnök helyrehozására.) ... a régi bűnök eliminálására van erre szüksége. Azt látom tehát, hogy ebből a 875.000 pengőből a feleösszeg nem szolgál időszerű kisipari támogatást. Marad az összeg fele, 475.000 pengő hitelcélokra. Ez is jelentős összeg, de mégis ahhoz a fontossághoz képest, amellyel a kisiparosság az ország életében bír, ez a 475.000 pengős hitelösszeg nem az, amire szükség van. Sokkal nagyobb, jelentősebb összegre volna szükség, mert hiszen ha çsak egy kis, 25 emberből álló ipari műhelyt akarunk támogatni, ennek komoly támogatására magára legalább 10.000 pengőre volna szükség és ha az egész országra elosztom azt a 400.000 pengőt, akkor bizony egy-egy városra, egy-egy megyére nagyon kis összeg jut belőle. A kisipar támogatásának további gyakorlati megoldása az, hogy kellő gépekkel lássuk el, kellő nyersanyagbeszerzés lehetőségét biztosítsuk számára, lehetőleg olcsó áron. Itt érintkezik a kisipar érdeke a kartelek érdekeivel. Érintkezik abból a szempontból, hogy a megdrágult nyersanyagtermelés nem teszi lehetővé, hogy a kisipar készítménye, készáruja olcsó legyen, mert hiszen a kartelipar, a nagyipar a maga hasznát a kisipar készítményeiből is előre lefölözi. Rendkívül fontos az értékesítés is. Azt látom, hogy a termelés úgy ahogyan még csak megy, ezek a kisemberek a maguk részéről képesek összeállás folytán, fizikai erejük megfeszítésével, szaktudásuk kifejtésével az ipari terményt előállítani, értékesíteni azonban sokszor nem tudják. Nagyon fontos tehát,, hogy megfelelő szövetkezetek teremtése útján biztosítsuk a lehetőséget arra, hogy a kisipar a maga termékeit megfelelő áron és nagyobb körzetben is értékesíteni tudja. A kisiparnak talán legnagyobb hibája éppen az, hogy szűkebb körre van utalva. Szűkebb körben tud termelni, szűkebb körben tud értékesíteni. Sokszor azonban ennek a szűkebb körnek felvevőképessége nem éri el azt a mértéket, amelyet a termelőképessége elér, szóval többet termel, mint amennyit ebben a szűk körben elhelyezhet. A kisiparnak nem állanak rendelkezésére az értékesítésnek azok a módjai, ügynöki utaztatások, raktárak felállítása, amelyek a nagyiparnak rendelkezésére állnak. Ehhez szintén szövetkezeti összeállás szükséges; de szükséges ennek a szövetkezeti összeállásnak megfelelő hitellel az állam részéről való támogatása is. Mert különben hiába állapítjuk meg az elvet, hogy ez helyes és szükséges, ha annak anyagi alátámasztottságát nem adjuk meg. Az elv csak elv marad és a gyakorlatban nem fog tudni megvalósulni segítség és kellő hitel nélkül. Rá kell még mutatnom röviden az öregségi biztosítás kérdésére is. Ez rendkívül fontos azért, mert a kisipari társadalom nincsen abban a helyzetben, hogy évtizedek nehéz munkájával is olyan anyagi bázist teremthessen a maga számára, hogy öregségére úgy ahogy nyugodtan megélhessen. Nyugodt megélhetés alatt nem kényelmet gondolunk, csak a fizikai megélhetésnek azt <a minimumát, azt a bizton58*