Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

Az országgyűlés képviselőházának 21 6, tenem tárgyilagosan, hogy az löksz, az utóbbi evekben kifejtett működése nagyban hozzáse­gítette a közmunkákhoz a kisiparosságot. Amennyire jogos gáncs és panasz érte a múlt­ban az Ioksz-ot, éppen annyira el kell ismerni, hogy most a kisiparosság segítését helyes érte­lemben végzi, a kisiparosságot felkarolja és támogatja. Helyeslem a miniszter úrnak azt az intéz­kedését, hogy nemcsak megszervezte a toválb'b­képző tanfolyamokat, hanem azokat még min­dig- fokozza és különösen a vidéki városokban is bevezeti. Minthogy az ipari novella köte­lezővé teszi, hogy minden most iparjogot vál­tott iparos mestervizsgát tegyen, a mester­képző tanfolyamok bevezetését gyakorlati szempontból szerencsés és fontos intézkedésnek tartom. Amint ezt a miniszter úr életbelépteti, az ipari hálózat kiépítése ebben az évben vég­leg meg fog történni. Ez is modernizálni fogja és a gyakorlati élettel számolva, úgy osztja be az országban az ipartestületeket, ahogyan azt az iparosok elhelyezkedése és számarányuk megköveteli. Nagyon fontos továbbá, hogy az ipartestü­letekben képzett jegyzők legyenek. Ezért he­lyes, hogy a miniszter úr bevezeti a jegyzői tanfolyamokat, abból a célból, hogy azoknak az ipartestületeknek, amelyeknek már van be­vált, de még minden ismerettel nem rendel­kező jegyzőjük, ezen a tanfolyamon őket ki­képeztessék, hogy az iparosoknak minden téren rendelkezésükre álljanak. Kis dolog, de magyar szempontból üdvös, hogy a miniszter úr jelentésében benne van még a magyar öltözködési propaganda is. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. Müller Antal: Miután beszédidőm lejárt, befejezem beszédemet azzal, hogy kérem a miniszter urat, hogy az iparügyi miniszté­rium fenntartásáért továbbra is harcoljon, mert á minisztérium felállításának története, az azóta eltelt egy esztendős működése is in­dokolja, hogy erre a minisztériumra nagy szükség van és én is örömmel nézek további működése elé. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Eonkay Ferenc! Ronkay Ferenc: T. Ház! Müller Antal kép­viselőtársam beszéde után igen könnyű a hely­zetem, mert teljesen egyetértek vele azokban az elismerő kifejezésekben, amelyekben az iparügyi minisztérium felállításával s az ipar­ügyi miniszter úr működésével szemben han­got adott. Amikor Vojnits t. képviselőtársam beszéde közben az intenzív és extenzív gazdál­kodás kérdését említette, a Független Kis­gazdapárt oldaláról közbekiáltások alakjában kifogások hangzottak el egy erős iparosítási programmnak, (Andaházi-Kasnya Béla: túl­zott!) a mezőgazdaság rovására való keresztül­vitele ellen. Ne méltóztassék elfelejteni igen t. képviselőtársam, hogy intenzív mezőgazda­ság csak ott van, ahol erős iparosodás is van. (Andaházi-Kasnya Béla: Más az erős ipar es más a protekcionizmus! — Zaj.) Ahhoz, hogy egy ipar kifejlődjék, bizonyos segítségre van szüksége. Ez természetes is. Ha a világ bármely országának mezőgazdasá­gát fiffyeljük, azt látjuk, hogy iparszegény^ or­szágokban a mezőgazdaság is extenzív és ipa­rilag gazdag országokban a mezőgazdaság is intenzív, mert a mezőgazdaság legnagyobb fo­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. ülése 1937 május 21-én, pénteken. 411 gyasztórétege éppen az ipari lakosság. Egyál­talában roppant tévesen ítéljük meg ezeket a kérdéseket, ha ipart és mezőgazdaságot szembe állítjuk egymással. Ezeknek a termelési ágak­nak annyira kooperálniuk kell, hogy nekünk kerülnünk kell minden alkalmat, hogy a mező­gazdaság érdekeit az ipar érdekeivel szembe állítsuk, mert hiszen érdekeik közösek. (Anda­házi-Kasnya Béla: Mi nem állítjuk szembe!) Az iparügyi tárca költségvetésével kapcso­latban csak az a kifogásom, hogy az iparügyi miniszter úrnak kevés összeg áll rendelkezésre a kitűzött célok keresztülvitelére. (Czirják An­tal: Ez igaz !) Az egész magyar közgazdasági élet csak egyet kér az iparügyi miniszter úr­tól ennek a célnak a keresztülvitelére: mun­kát ! T. Ház! Nagyon fontos kérdés a nyers­anyagok kérdése. A költségvetésben pedig csak egészen kis összeg, 1,800.000 pengő áll az ipar­ügyi miniszter úr rendelkezésére, bányászati kutatás s nyersanyagok kutatásának céljaira. Ez az összeg nagyon kevés arra, hogy nyers­anyagkutatásunkat olyan intenzíven folytat­hassuk, amilyen intenzíven arra a magyar iparnak feltétlenül szüksége van. Pedig a vi­lág közgazdasági életében azt látjuk, hogy a nemzetek közötti küzdelmet a nyersanyagok problémája dönti el. A nyersanyag-kérdés vá­gott bele intenzíven a világháború kimenete­lébe is. Láttuk, hogy ezzel a súlyos kérdéssel milyen komolyan foglalkozott az egész világ közgazdasága az olasz—abesszin-háború idején. A nyersanyag-kérdés nagyon súlyosan vág bele a mi közgazdasági életünkbe is. Tudjuk azt, hogy szénvagyonunk nem olyan nagy, hogy hosszú évszázadokra biztosítsa orszá­gunk szénszükségletét. Száz éven belül szén­kincsünk ellenére olyan nehéz helyzetben le­szünk, hogy valószínűleg behozatalra lesz szük­ségünk, pedig száz év nagyon rövid idő egy nemzet életében. Éppen ezért Magyarország egész közvéleménye lélegzetfojtva figyeli azo­kat a kutatásokat, amelyeket az iparügyi mi­nisztérium Zala megyében és Heves megyében olaj- és gázforrások után folytat. Abban bí­zunk mindnyájan, hogy ezek a kutatások ered­ménnyel fognak járni és hozzá fognak járulni ahhoz, hogy Magyarország nyersanyagszük­ségletét, honi nyersanyag-tárházakból fogja tudni fedezni. Ami az elektrifikálást illeti, az intenzív munka érdekében kérem az iparügyi miniszter urat, hogy az elektrifikálás terén már megkez­dett és nagyon szépen meginduló munkát mél­tóztassék erős ütemben folytatni. A folyó évre 82 község elektrifikálása van programúiba véve, azonban még ma is az a helyzet, aho­gyan az előadói jelentésből láttam, hogy az ország 3600 községéből mindössze 1200 van elektrifikálva. Következő kérdés a munka intenzitásának és a munka felvételének terén a vízvezeték, a vízellátás és a esatornázás fontos kérdése. Az ország 56 városából 23 városniak van csak víz­vezetéke és csak 26 várm osatornázása van megoldva. Ez egy olyan kérdéa. amelynél na­gyon sok mérnök, nagyon sok vállakozó és sok­ezer munkás fog tudni kenyeret kapni. Bátor vagyok az iparügyi miniszter úr szí­ves figyelmét felhívni ^ filmkérdésürikre is. Kö­szönetemet fejezem ki az iparügyi miniszter úrnak, hogy az elmúlt év folyamán a filmszak­mának egv olyan filmfelvevő műhelyt bocsá­tott rendelkezésre,, amely ma európai viszony-

Next

/
Oldalképek
Tartalom