Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-216
406 Az országgyűlés képviselőházának % szelő számokban hozza kifejezésre azokat a nagy gazdaságpolitikai kérdéseket, amelyek súlya alatt görnyedünk és amelyek megoldása az; ország és a nemzet jövője .szempontjából létkérdésként jelentkezik. Vessünk egy pillantást ezekre a beszélő számokra és nyomban meg fogjuk látni annak igazságát, hogy az ország sorsa a legszorosabban összefügg a népesedési viszonyok változásával, az ebből levonható konzekvenciák helyes felismerésével és a szükségessé váló intézkedéseknek továbbra is céltudatos, megtételével., A csonka ország lakossága 1910-ben 7,606.000, 1920-ban 7,980.000, 1930-ban 8,688.000 és 1936-ban az adó statisztika adatai szerint 8,940.000' főt tett ki. A szaporulat 1910—1920-ig 373.000, 1920—1930-ig 708.000 és, 1930—1936-ig 352.000 főt tett ki. Míg Nagymagyarország népsűrűsége négyzetkilornéterenkint 64 főnyi volt, addig a icsonkaország népsűrűsége a trianoni békeszerződés idejében 81-9, 1930-ban 93-5, 1936-ban pedig 9^ főre szaporodott. Magának a népsűrűségnek ilyen kialakulásából egészen kétségtelen és világos, hogy az ország a lakosságát tisztán mezőgazdasági termelésből eltartani nem képes s emberhez méltó életnívót csakis igen intenzív iparosodás biztosíthat és biztosáthatott. Ennek a tételnek igazságát nemcsak a népesség abszolút számai és a népsűrűség alakulása igazolja, hanem a lakosság foglalkozási megoszlásának fejlődési statisztikája is, sőt ez, még sokkal élesebb megvilágításba helyezi. Az őstermelés keretében elhelyezkedett kereső és nemkereső népesség száma a csoníkaország területén 1910-ben 4,256.000 főnyi volt, 1920-ban 4,449.000, 1930-ban 4,499.000. Most össze szeretném hasonlítani ennek a kereső és nenikereső, de az agrártermelésben foglalkoztatott és elhelyezkedett lakosságnak szaporulatát az ország összszaporulatával. A következő képet kapom. 1910—20-ig, — mint előbb bátor voltam említeni — az ország összlakosságának szaporulata 373.000 fő. Ebből a mezőgazdaságban, illetve az őstermelésben és a mezőgazdaságban el tudott helyezkedni 192.000, ez még az összszaporulatnak 52%-át teszi ki.^ 1920—304g azonban az ország összszaporulatának száma 708.000 fő és ebből a mezőgazdaságban már csak kereken 50.000 fő tudott elhelyezkedni, ami már csak 7%-ot tesz ki. Ha azután az őstermelésben foglalkoztatott, kereső népességnek 1920—1930 közötti alakulását vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy 1920-ban 2,126.000 főt kitevő keresők száma 1930-ban 2,031.000 főre, vagyis kereken 95.000 fővel csökkent. Ennek a számnak jelentősége annál nagyobb, mert éppen erre az időre esik az agrárreform és a házhelyakció keresztülvitele is, s az, ezekkel előidézett igen f nagymérvű birtokelaprózódás és birtokporlás sem tudott abban az, irányban hatni, hogy a mezőgazdaság és az őstermelés az ország szaporulatát felvehette,, felszívhatta volna. (Tildy Zoltán: Holjvannak ezek az emberek? A nagyiparban?) Rögtön rá fogok térni, méltóztassék megvárni. Egészen természetes, hogy 1936-ról még nem állnak és nem is állhatnak statisztikailag feldolgozott adatok rendelkezésünkre, de aligha tévedek, ha azt állítom, hogy, ez az eltolódás a anezőigiazdasiág rovására azóta sem. csökkent, hanem inkább emelkedett, és ennélfogva megállapíthatom, hogy az őstermelés, mint foglalkozás elérte telítettségi fokát, hogy a mezőgazdaság és őstermelés egyéb ágai nem adnak és nem adhatnak kenyeret az ország népszapo6. ülése 1937 május 21-én, pénteken. rulatának és hogy ezen a téren igen jelentős birtokelaprózódás sem segíthet, amint azt az 1920-as evek agrárreformja is mutatja. (Tildy Zoltán: Lehetővé kell tenni, hogy a mezőgazdaság intenzívvé változzék s akkor mindjárt elhelyezkednek az emberek.) Most térek rá erre. Ha már most megvizsgáljuk az 1920. és 1930. közötti és kereken 708.000 főt kitevő népszaporulat megoszlását foglalkozási ágak szerint, akkor megállapíthatjuk, hogy ebből a népszaporulatból nem kevesebb, mint 414.000 fő (helyezkedett el a kereskedelemben és az iparban s ez a szám a népszaporulatnak nem kevesebb, mint 60%-át teszi ki. (Tildy Zoltán: Szerintem ez kimutathatatlan!) Tessék megnézni a statisztikai adatokat. Ez a tény egymagában bizonyítja, hogy a trianoni békeszerződés óta működött kormányok helyes iparpolitikát folytattak, mert a mezőgazdaság nem volt képes és nem lett volna képes felvenni ezt a népszaporulatot akkor, amikor ugyanez alatt az idő alatt a mezőgazdasági keresők száma a statisztikai adatok szerint 5%-kai csökkent. (Tildy Zoltán: Ez téves beállítás, képviselő úr!) Tessék a statisztikát megnézni és akkor majd meg méltóztatik győződni erről. Az ország problematikájának egy igen fájó pontját a további népszaporulat foglalkozási statisztikája ugyancsak éles megvilágításba helyezi. A nyugdíjasok és ai ki nem. mutatható foglalkozásúak szaporodása 247.000 főt tett ki 1920—1930 között. Ez 'megfelel a népszaporulat 35%-ának. Íme, ez az intellektuális munkanélküliség és a már-már elviselhetetlenné válni kezdő nyugdíjteher problémája s az ifjúság elhelyezkedésének nehéz kérdése beszélő számokkal megvilágítva. Ezek a számok — amelyek az utolsó hat esztendőben aligha mutathatnak javuló képet, mert az őstermelésünk embereitartó képessége az időközben lefolyt agrárválság alatt valószínűleg nem emelkedett, hanem inkább lényegesen csökkent — még fokozottabb mértékben teszik kívánatossá az ország iparosodását. (Tildy Zoltán: Könynyítsünk a mezőgazdaság terhein, hogy az extenzív gazdálkodásból ismét intenzív gazdálkodás legyen, ez az ország érdeke!) Azt mondom erre, hogy ha a máris nagymértékben bekövetkezett iparosodás nélkül érte volna az országot a mezőgazdasági válság, annak egyenesen nemzetpusztító következményei lehettek volna. (Tildy Zoltán: Nem lett volna akkora me : zőgazdasági válság, ha nines ez a nagyipari politika.) A mezőgazdasági árakban az évtized elején, 52%-os zuhanás következett be, az agrárolló egészen hihetetlen mértékben szétnyílt, ha nincs hazai iparunk, akkor a legprimitívebb életszükséglet! cikkeinket sem tudtuk volna beszerezni, a még olyan sikeres mezőgazdasági export mellett sem. (Andaházi-Kasnya Béla: Mindenki szerepel az exportban; nincs olyan ország, amely ne engedne ki iparcikkeket!) Az ipari és mezőgazdasági árak között az egyensúly és a mezőgazdasági lakosság életszínvonalának emelése csak akkor várható, ha iparunk a belső fogyasztás mértékét meg fogja. haladni... (Andaházi-Kasnya Béla közbeszól. — Bornemisza Géza iparügyi miniszter; Hány mázsa búza maradt benn az országban'? — Andaházi-Kasnya Béla: Három évvel ezelőtt? — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem!) Elnök: Andaházi-Kasnya Béla képviselő
