Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

Az országgyűlés képviselőházának 216. urat kérem, legyen szíves csendben meghallgatni a szónokot. Vojnits képviselő urat pedig kérem, hogy folytassa beszédét. Br. Vojnits Miklós: ... és ha az ipari exportunk lényegesen emelkedni fog. Agrárvoltunknak és az agrá voltunkkal kapcsolatos nehéz viszonyainknak nincs nagyobb tanubizonyítéka, mint az, hogy az ország az 1936. évi 508,975.000 pengőt kitevő exportjából nem kevesebbet, mint 362,118.000 pengőt tett ki az élelmiszerkivitelünk és csak 125 milliót tett ki az .ipari exportunk. A kivitt élelmi szermennyiség lélekszám szerint évi 40 pengőnek felel meg. Lakosságunknak és különösen agrárlakosságunknak rossz táplálkozása mellett egészen nyilvánvaló,, hogy véres nélkülözéseknek eredményét exportáltuk külföldre csak azért, hogy a legszükségesebb! nyersanyagokat beszerezhessük és hogy adósságainkat némileg törleszthessük. (Andaházi-Kasnya Béla: Ez sajnos, igaz! — Tildy Zoltán: Ami jó volt nekünk, azt a miniszter úr tagadja. — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem tagadja, csak bizonyos rektifikáció tárgyává teszi!) Csakis az iparosodás, az ipari exportunk fejlesztése idézheti elő az életszínvonal javulását és adhatja meg azt a lehetőséget, hogy a népszaporulatok felszívódhassanak és ez biztosíthatja az ország jövőjét a szociális megrendüléssel s zambien. Az iparosodás jelentősége azonban még élesebben jelentkezik, ha a materiális jószagtermelásnek az indusztriális produkció és az őstermelés közötti viszonylatát is tekintetbe vesszük. A Vágó—Kemény-féle gazdasági évkönyvben az 1936. esztendőre eszközölt nemzeti jövedelembecslés szerint az ország materiális jószágtermelése 3,697.000.000 pengőt tesz ki. Ha feltesszük, hogy ebben a materiális jószágtermelésben az egyes foglalkozási ágak ugyanolyan arányban vettek részt, mint az 1930-ból származó és a már feldolgozott népszámlálás adatai szerint, akkor az országnak a gazdasági javak előállításával foglalkozó népessége az összlakosság 84'5%-át tette ki. Ebből az őstermelő lakosság 61'3%-ot, az ipari lakosság pedig a 'bányászat nélkül 21'3%-ot tett ki. Ezzel szemben a termelt javak értékében az őstermelés, tehát a mezőgazdaság, az erdőgazdaság, halászat, vadászat 46'9%-kai, míg az ipar 48'5%-kai szerepel. Egy-egy mezőgazdasági lakos fő számszerinti termelési hatékonysága 76'5%-ban, míg egy-egy ipari lakos fő számszerinti termelési hatékonysága 192'4 százalékban nyilvánul meg. A kettőt összehasonlítva tehát, az ipari produktumból egy-egy ipari lakosra kereken 2'5-szer annyi esik, mint az őstermelő lakosság egy-egy tagjára. (Tildy Zoltán: Teljesen igaza van, csak a konzekvenciát halljuk!) A konzekvenciát kiihúzta belőlem a képviselő úr előre, mert a konzekvenciája ennek az, hogy ezekben a számokban van benne az ország agrártermelésének tragédiája. Ezek a számok igazolják, hogy az expert milyen alapokon nyugszik, mennyi, az élelmiszerexport, amint voltam bátor elmondani és meny nyi az ipari kivitel és hogy tulajdonképpen azt exportáljuk, amit ibent az embereknek meg kellene enniök. (Malasits Géza: Sőt ráfizetünk az exportra, hogy minél kevesebb jusson azoknak, akik idebent vannak!) Igen kiskaliberű és szűklátókörű emíberek azok, akik az ország jövő boldogulását csak a j jelenleg fennálló nemzeti jövedelemnek r az egyének között minél fokozottabb nlvellálásá- ! ülése 1937 május 21-én, pénteken. 407 ban látják. (Tildy Zoltán: Ez sem utolsó!) Ezzel korántsem akarom azonban azt mondani, hogy a nemzeti jövedelem eloszlása és elosztása helyes lenne és nem szorulna nagy korrektívumokra. (Andaházi-Kasnya Béla: Ne bántsa meg a, miniszter urat, aki erről fontos kijelentést tett!) Azt hiszem, hogy a kijelentésem kongruál az igazságügyminiszter úrnak az igazságügyi tárca költségvetési vitája közben tett kijelentéseivel. Különben pedig igen hálás vagyok minden jóakaratíi figyelmeztetésért, ^ de legyen szabadj arra hivatkoznom, hogy mégis én tudom legjobban, mit akarok megmondani és annak kifejezést is tudok adni. Nálunk azonban a nemzeti termelés összértéke, az úgynevezett szociál-produkt volumene túlaíacsony. Nem abban van tehát az országnak jövője, ha a még meglévő néhány gazdag embernek . vagyonát és jövedelmét elvesszük, vagy minimumra csökkentjük, mert ezzel csak az amúgyis gyér tőkeképződést akasztjuk meg jteljesen és ^véglegesen, hanem az ország jövője és fejlődése egyedül a, szociál-produkt mennyiségének abszolút emelésével biztosítható és pedig elsősorban iparosodással és az iparosodás .továbbfejlesztésével. (AndaháziKasnya Béla: A tőkeképződés fogalma azonban kezdődjék a pengőnél!) A falu súlyos problémájának, a mezőgazdasági munkásság (Andaházi-Kasnya Béla: A részvényes is tőkés, nemcsak a milliomos! — Létay Ernő: Mindjárt letelik a beszédideje, halljuk a szónokot!) foglalkoztatottsága hiányának, a, kereső mezőgazdasági munkásság egy-egy főre eső évi 150—180 napnyira megrövidített munkaidejének kérdése csakis igen intenzív iparosodással s a télen és otthon is folytatható háziipar meghonosításával és fejlesztésével oldható meg. (Ügy van! Ügy van!) Bármilyen paradoxonnak látszik is, az iparasodás problémája elsősorban a falu problémája. Sokkal fokozottabb mértékben agrárkérdés, mint ipari. Hiszen 1935-ben egy ipari munkás átlagos évi keresete 1149 pengőt tett ki, szemben egy mezőgazdasági munkás 1935. évi átlagosan 300—350 pengős keresetével. Abszolúte helytelen tehát egy füst alatt beszélni a,z agrárproletáriátus és az ioari proletariátus kérdéseiről. (Tildy Zoltán: Ez igaz!) A mezőgazdasági munkásosztály és ezzel együtt a falu jövője is abban van, ha az ország minél nagyobb mértékben indusztrializálódik és a mezőgazdasági nép népfeleslege az iparban nyer elhelyezkedést. Ez az elhelyezkedési lehetőség azután kultúrában és egészségügyi feltételekben igen sok mezőgazdasági munkásnál nagy emelkedést jelent majd, mert a magyar gyáripar legnagyobb része eleget tud és eleget képes tenni a szociális követelményeknek és hála Istennek; vannak olyan nagyipari vállalataink is, amelyek szociális berendezései világviszonylatban is minden versenyt kiállanak. Befejezem beszédemet. Meggyőződésem és úgy érzem, hogy a kormány és különösen az iparügyi miniszter úr azoktól az elvektől van áthatva, amelyek et nagyon röviden, dióhéjban vázolni bátor voltam és ezért a tárca költségvetését a legnagyobb bizalommal fogadom el. (Éljenzés és taps a .jobboldalon és a középen. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Müller Antal képviselő úr. Müller Antal: T. Képviselőház! Előttem szólott báró Vojnits Miklós képviselőtársam