Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése 1937. évi május hó 21-én, pénteken, Sztranyavszky Sándor, Kornis Gyula és Tahy László elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az iparügyi tárca 1937/38. évi költségvetése. Hozzászóltak : Esztergályos János, Br. Vojnits Miklós, Müller Antal, Ronkay Ferenc, Horváth Ferenc, Schandl Károly, özirják Antal, Szeder János, Éber Antal, gr.Pongrácz Jenő, Fábián Béla, vitéz Somogyváry Gyula, Peyer Károly, Schmidt Lajos, Vázsonyi János, Tóth Pál, Meizler Károly, Propper Sándor, vitéz Várady László, Bornemisza Géza iparügyi miniszter. — Elnök felolvastatja gr. Oianonak, az olasz fasiszta kamara elnökének III. Viktor Emanuel olasz király és császár s a királyné és császárné őfelségéik látogatása alkalmából a képviselőházhoz intézett üdvözlő táviratát és az erre a képviselőház nevében küldendő köszönő táviratot. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az interpellációs könyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Darányi Kálmán, Bornemisza Géza, Fabinyi Tihamér. (Az ülés kezdődik reggel 8 óra 3 perckor.) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Brandt Vilmos jegyző urat, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Huszár Mihály jegyző urat, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Rakovszky Tibor jegyző urat kérem fel. Bemutatom a t. Háznak Szeged szabad királyi város közönségének meghívóját, amellyel a világháborúban hősi halált halt katonái emlékmüvének folyó évi május hó 30-án Szegeden történő leleplezésére a Képviselőházat meghívja. A Ház a meghívást tudomásul veszi. A leleplezési ünnepségen a Ház képviseltetéséről annakidején gondoskodni fogok. Felkérem egyúttal az ünnepségen résztvenni óhajtó képviselő urakat, hogy ebbeli szándékukat a háznagyi hivatalnál bejelenteni szíveskedjenek. Napirend szerint következik az iparügyi tárca és a vele kapcsolatos üzemek költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Esztergályos János képviselő úr. Esztergályos János: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a rendelkezésemre álló rövid időre való tekintettel ne foglalkozzam az igen t. előadó úr tegnapi előterjesztésével és ne foglalkozzam az előttem szólott igen t. képviselő úr felszólalásával sem. Engedjék meg, hogy ehelyett azzal a kérdéssel foglalkozzam, amellyel a költségvetési tárgyalások során az ipari tárcánál állandóan foglalkozom, a kisiparos-kérdéssel. Mellékesen állapítom meg, hogy végtelenül örülök annak, — amiként tegnap már egyik közbeszólásomban is jeleztem — hogy az a 15 esztendős szívós és kitartó munka, amelyet én és mi, szociáldeKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XIII. mokraták, ezekben a padokban állandóan folytattunk a kisiparosság érdekében, nem maradt meddő, mert hiszen — miként látjuk — már a túlsó oldalról felszólaló képviselő urak is nagyon intenzíven foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ez bennünket nagyon megnyugtat. Mélyen t. Képviselőház! A közelmúltban történt egy kormányzati intézkedés a kisiparosság ügyeinek rendezése tárgyában. Sajnos azonban, ez a rendezés távolról sem jelenti a kisiparosság számára azt, hogy most már minden rendben van, hogy most már a kisiparosság boldogan és megelégedetten hajthatja le nyugalomra a fejét, mert hiszen a kormány atyai gondoskodása elintézte mindazokat a problémákat, amelyek évtizedeken keresztül gyilkolták a kisiparosságot. Nem elégíti ki a kisiparosságot az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvény, valamint az azzal kapcsolatban kiadott rendelet, mert sem a törvény, sem ez a rendelet nem teremtett munkaalkalmat és fogyasztópiacokat, pedig annakidején ennek az iparügyi novellának tárgyalása során a túlsó oldalról sok jószándékkal iparkodtak azt a törvényjavaslatot, az ipari novellát, akként beállítani, hogy megváltást jelent a magyar kisiparosság részére. Megállapítom, t. Ház, hogy ez a jóakarat meddő volt, mert a kisiparosság köréből ma ugyanolyan élesen hangzik a panasz, mint ahogy hangzott éveken kresztül. De nem is lehet ezen csodálkozni, mert az a pusztulás, az a nyomor, amely a kisiparosság életét sújtja, nem állt meg, hanem megszakítatlan folyamatban folyik tovább ma is, már pedig a pusztulásnak ez a nagy aránya azt mutatja, hogy a Háznak és a kormánynak legfontosabb kötelessége volna, hogy a kisiparosságnak ezt a szomorú helyzetét enyhítse és pusztulását megakadályozza. Méltóztassék megengedni, hogy az ország két különböző részéből vett két számmal de57