Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-216

404 Az országgyűlés képviselőházának 21 monstráljam azt, hogy milyen mértékben pusz­tul a kisiparosság. Debrecenben például 1926­ban 3500 önálló kisiparosnál a segédek és ta­noncok száma 7000 volt. Ezzel szemben az el­múlt év december végén 3100 kis- és közép­iparosnál mindössze 34U0 tanonc és segéd dol­gozott. Ez a debreceni szám tehát óriási kiesést mutat. Hasonló ehhez a pécsi eset is. Pécsett az elmúlt évben 204 képesítéshez kötött iparenge­délyt adtak ki, ezzel szemben 154 képesített ipa­ros szüntette meg munkáját, helyesebben: adta vissza az iparigazolványát. Nem is lehet ezen csodálkozni és nem is kell nagyon kutatni, miért van ez a pusztulás, mert a dolog világos és egyszerű. Előttünk vannak a tények, előt­tünk van a kormányzati rendszer meg nem értő magatartása, amelyet például az adóztatás te­rén tanúsít a kisiparossággal szemben. Csak úgy távirati stílusban legyen szabad megemlítenem, hogy egyik legfőbb okozója a kisiparosság pusztulásának a túladóztatás és az a kíméletlenség, amely a túladóztatással (kapcsolatban van: az árverések. Legyen szabad elsősorban is egy adóívet bemutatnom erről az esztendőről. Egy egy­szerű kisiparosnak, akinek adóalapja az el­múlt esztendőben 120 pengő volt, erre az esz­tendőre felemelték az adóalapját 220 pengőre. Ehhez azután természetesen hozzájön 75—80 vagy esetleg 100%-os különböző című sallang. Szeretném az igen t. pénzügyminiszter urat vagy az adófelügyelőséget megkérdezni, hon­nan, miből állapítja meg, hogy annak a sze­rencsétlen kisiparosnak ebben az esztendőben 100%-os jövedelemtöbblete állott elő. Ez a kí­méletlenség hozza magával a kisiparosság pusztulását és azt, hogy a kisiparosság eladó­sodik, nem tudjia a terheket viselni és ezért ál­talában az egész közfogyasztás csökken. Arra vonatkozólag, hogy milyen árverések vannak, milyen lelketlenség és kíméletlenség nyilvánul meg a kisiparosokkal szemben az adóhátralékok behajtására megtartott árveré­seknél, legyen szabad néhány példát felhoznom, így például 100 pengőért árvereztek el egy 2400 pengőbe került asztalosipari gépberende­zést, 114 pengőért, egy egész műhelyberende­zést, amely 5000 békebeli koronába került. Egy asztalosmester maró- és gyalúpadberendezését, amely használt állapotban 1000 békebeli koro­nába került, 66 pengőért árverezték el. Egy vi­déki bank — éz nem adóügyből — 25 pengőért szerezte meg egy iparos 2600 pengőbe került gépét. Egy iparos gépeit, amelyek 1912-ben 20.000 koronába kerültek, házával, kertjével együtt 2670 pengőért árverezték el. Nagyon sokszor hallunk hivatalos és fél­hivatalos helyről kisiparvédelemről, kisipar­pártolásról beszélni. Méltóztassék megengedni, hogy megállapítsam: mindaddig nincsen ko­moly iparosvédelem, ameddig jogrendünk lehe­tővé teszi és a törvény erejével védi ezeket az értékpuszfításokat. A kisiparosság panaszolja azután a köz­munkák kiadásánál tapasztalható helytelen és igazságtalan eljárást is. Az állam megrendelő is és mint megrendelő, mondhatom, vetélkedik a legkíméletlenebb magánkapitalistával. A magánkapitalízmus képviselői talán nem is mernék olyan szemérmetlenül véghezvinni a munka kiuzsorázását... Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy kifejezéseit gondosabban válogassa meg. Esztergályos János: Iparkodom. Egy ma­gánvállalat tehát nem merné olyan kíméletle­nül kiuzsorázni a munkást, mint amilyen kí­6. ülése 1937 május 21-én, pénteken. méletlenséget látunk a közmunkák kiírásánál számtalan esetben. Engedje meg a mélyen t. Képviselőház, hogy például a kisiparosok egyik lapjából felolvassam a következő sérelmet, pa­naszt, amelyben a következőket mondják (ol­vassa): »A kisiparos egy Máv. vagy postase­gédtiszt zubbonyának megvarrásáért 1 pengő 80 fillért, egy felöltőért 1 pengő 90 fillért, egy altiszti köpenyért 1 pengő 70 fillért, egy zub­bonyért 1 pengőt, egy posztónadrágért 85 fil­lért, egy segédtiszti bundahuzatért 2 pengő 20 fillért, egy altiszti bundahuzatért 1 pengő 90 fillért, egy munkásöltönyért vászonból 65 fil­lért, egy segédtiszti vászonnadrágért 50 fillért kap.« A kisiparosságnak ugyanez a szaklapja megállapítja, hogy ezek mellett az árak mel­lettaz a kisiparos, aki pályázik a munkáért és elvégzi a munkát, még 30 fillér órabért sem keres. r Kérdezem, szabad-e, lehet-e, megenged­hető és tűrhető-e, hogy az állam ennyire ki­uzsorázza a munkát? Kérdezem iaz igen t. kor­mányt, hogy vájjon ilyen árak mellett az a kisiparos, ha egy segédet tart, mennyit tud fizetni a segédnek 1 ? Ez az, ami ellen én és mi itt valamennyien tiltakozunk és azt mondjuk: tessék az állam­nak jó példával előljárni s ha már ;az állam megrendelő, tessék a munkát becsületesen megfizetni. Az igen t. iparügyi miniszter úr volt az, aki Egerben azokat a gyönyörű szépen hangzó szavakat mondotta, hogy a munka nem lehet árucikk, a munka Isten legszebb ado­mánya. (Kéthly Anna: Milyen szépen mondotta a miniszter úr!) Nagyon szépen. Ha tehát a munka Isten legszebb adománya, akkor a leg­kevesebb, amit a miniszter úrtól kérhetek, az, hogy méltóztassék Isten legszebb adományát, mint megrendelő is kellően értékelni. Mellékesen megállapítom, hogy nemcsak a munka értékének ilyen lebecsülését látjuk az államnál, hanem mást is látunk. Kiírja pél­dául valamelyik minisztérium egyik, vagy má­sik osztálya a pályázatot. Ebben az esetben, amelyet én meg kívánok itt említeni, arról volt szó, hogy az egyik vidéki gyermekmen­hely részére kellett bizonyos mennyiségű cipőt készíteni. Hat-hét kisiparos összeállt és közö­sen pályáztak meg egy^ bizonyos mennyiséget, természetesen azért az árért, amelyre a pályá­zat ki volt írva. Az történt, hogy ez a hat, vagy hét közösen pályázó kisiparos 50 pár gyermek­cipőre kapott megrendelést, körülbelül 200 pengő értékben. Amikor az érdekelteket hiva­talból értesítették, hogy pályázatuknak meg­felelően 50 pár gyermekcipőre kapnak megren­delést, azt mondották, hogy heten 50 pár cipőt ezért az árért nem tudnak megcsinálni. Az a hét egyszerű iparos megállapodott tehát ab­ban, hogy legalább egyiknek legyen valamije és odaadták ennek az 50 pár cipőnek elkészíté­sét az egyiknek közülük. Az illető^ 'becsülettel elvégezte az 50 pár cipő leszállítását, hiányta­lanul és kifogástalanul adta át, átvették. Be­nyújtja a számlát, de a dolog húzódik. Egyszer végre utána érdeklődik, hogy komoly-e a do­log s hogy miért nem kap pénzt és akkor ki­sül, hogy egy jóbarátja — mert mindenkinek van jóbarátja — feljelentette a minisztérium­nál azzal, hogy kijátszotta a pályázatot és nem heten csinálták az 50 pár cipőt, hanem ő egy­maga készítette el. Mit tesz erre az illetékes bölcs miniszté­rium 1 ? Határtalan szabálytalanságát állapít meg, amelyet megtorlás nélkül nem lehet hagyni, példát kell statuálni, hogy a jövőben

Next

/
Oldalképek
Tartalom