Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-215
Az országgyűlés képviselőházának 215. kat hallgatták, igen nagy vágy nyilvánult meg e tanfolyamok hallgatása iránt, de nemcsak vágy, hanem igen nagy érzék is tapasztalható náluk ebben a. tekintetben, ami különben azok előtt nem újdonság, akik a kisiparosság nevelésével foglalkoztak. Ezek a tanfolyamok tehát igen jól beváltak és kérjük az iparügyi miniszter urat a kisipari továbbképző tanfolyamok és a mestervizsgával kapcsolatos dolgok minél hatékonyabb 'kifejlesztésére. Legyen szabad talán mindjárt felemlítenem a könyvek kérdését is. A mestervizsgára való előkészítés alkalmával szükséges elméleti könyvek, a továbbképzéshez szükséges könyvek, a kisipari élethivatás megbecsülését célzó, a magyar kisipar történetéből élvezhető adatokat előtáró könyvek megiratását és kiadását a legmélyebb tisztelettel ajánlom az iparügyi miniszter úr figyelmébe. ' Igen nagy büszkeséggel láttuk a budapesti nemzetközi vásár alkalmával nemcsak a számszerint való részvételnél, hanem egyúttal a kiállított anyag minőségénél is a kisiparosok előrerukkolá,sát. Ez bátorít fel arra, hogy mély tisztelettel kérjem a kormányzatot, különösen a pénzügyminiszter urat és az iparügyi miniszter urat arra, hogy az exporthitelt a kisipar számára minél jobban sürgessék (Helyeslés.) és minél hathatósabb összegeket bocsássanak a kisiparosok rendelkezésére. Nagy örömmel látom a költségvetési tervezetből a közszállítások területén is a kisiparosok részére adott kontingensek megnagyobbodását. En csak arra kérem most a miniszter urat, kegyeskedjék minden erejével odahatni, hogy a nagyipartól minél több olyan közszállítás vétessék el, ami elvehető és adassék át a kisiparosoknak. (Élénk helyeslés.) Amidőn ezt felemlítem, a miniszter urat megkérem még arra, hogy vannak területek, amelyekre az árminimálás és ármaximálás már ki van terjesztve és vannak területek, ahol ezek az intézkedések még nincsenek érvényben. Az ilyen területeken nagy árkülönbözet van az egyes iparosok között. Kegyeskedjék tehát a miniszter úr cdahatni, hogy ez az árkülönbözet a területek megnagyobbítása^ következtében eltűnjék. Igen nagy örömmel látom, hogy a miniszter úr — legyen szabad így mondanom — talán minden szakértő ellenére a textiliparban behozta a nyolcórai munkaidőt. Azt hiszem, ez mindenképpen nagy jótétemény az ipari munkásság részére. T. Ház! Midőn beszédemet befejezem, kérem a miniszter úr hathatós támogatását különösen az ifjúmunkásság, a tanoncifjúság és a segédifjúság részére. Abban a hitben, bizalomban és reménységben, hogy a miniszter úr tevékenysége a költségvetés szűk keretei között valóra fogja váltani mindazokat a reményekéi, amelyeket a munkásság és a kisiparosság ehhez az esztendőhöz fűz, a költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés, helyeslés és taps. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik gróf Esterházy Móric képviselő úr. Gr. Esterházy Móric: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy az általános szokástól eltérően, ne foglalkozzam előttem felszólalt t. képviselőtársamnak igen meleg érdeklődéssel (hallgatott beszédével, hanem gondolva az utánam következő t. képviselőtársamra, csak néhány mondattal vegyem igénybe a t. Ház szíves türelmét. A tárgyalás alatt álló tárca költs égülése 1937 május 20-án, csütörtökön. 397 vetése kapcsán két kérdésre hívom fel az igen t. miniszter úr figyelmét, illetve kérek felvilágosítást. Az egyik a falusi kisiparral kapcsolatban arra az anomáliára, arra az esetre vonatkozik, amikor egy eladósodott falusi kisiparos hitelezője egy védett gazdaadósnak. Azt hiszem, nem kell bővebben ecsetelnem ennék a kisiparosnak a nehéz helyeztet, (Felkiáltások balfelől: így van!) különösen akkor nem, amikor véletlenül a gazdaadós esetleg vagyonosabb, mint a kisiparos, akit végrehajtanak, s aki kénytelen magasabb kamatokat fizetni. Ha jól tudom, a költségvetésben 875.000 pengő van felvéve, az 1935/36. évi zárszámadásban pedig még külön 200.000 pengő szerepel hitelsegély címén. Azt hiszem, hogy ezt a kérdést rendezni nem könnyű feladat és ha esetleg generálisan nem is lehetne rendezni, akkor legalább arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy a jövőben adandó hitel segélyeknél méltóztassék figyelembe venni azt, hogy az illető kisiparos hitelezője-e védett gazdaadósnak. Egyébként pedig felhozom azt az analógiát, amely a gazdaadósoknál a kezesek kérdésénél van, amelyeket talán fel lehetne használni. Nem akarok sokáig visszaélni a t. Ház türelmével, ezért röviden csak azt jelentem még ki, hogy teljesen hozzájárulok ahhoz és igen megfontolandónak tartom azt a fejtegetést, amelyet Somogyváry Gyula t. képviselőtársam mondott el az elektrifikálással kapcsolatban a kisiparosok vidékre való telepítéséről és a mezőgazdasági népesség télen át való foglalkoztatásáról. Elismerem, hogy ez elsősorban munkaszervezési, értékesítési, termelési szervezeti kérdés. A másik kérdés, amelyet fel akarok említeni és amelyre vonatkozólag felvilágosítást kérek az igen it. miniszter úrtól, a mélyfúráI sok kérdése. A költségvetésben aránylag szerény összeg áll erre a célra rendelkezésre. Olvastunk a sajtóban mindenféle híreket a mélyfúrásokról, — értem a bükkszéki, a borsod— hevesmegyei fúrásokat. Magam azon az igénytelen nézeten vagyok, hogy jó volna, ha ezekben a hírlapi nyilatkozatokban azt a mérsékletet találnék meg, amely igen helyesen a költségvetés indokolásában olvasható. Másik megjegyzésemben annak a reményemnek akarok kifejezést adni, hogy a kutatás, a mélyfúrások irányítása továbbra is annak a tudósnak a kezében marad, aki e téren nemzetközi viszonylatban is bizonyos pozíciót foglal el és aki nemcsak, geológus, hanem gyakorlatban is végzi ezeket a dolgokat és petróleumkutató is. Az a kérelmem volna továbbá, hogyha ezek a kutatások pozitv eredményekkel járnának a jövőben, azoknak bevételét, jövedelmét teljes egészükben a további kutatásra és feltárásra méltóztassék fordítani; mert ha a bevételeket, a rendes bevételeket nézem, sem itt, sem pedig az indokolásban nem látok megjegyzést arra vonatkozólag, hogy az esetleg mutatkozó bevételek a fúrások további folytatására, a további feltárásokra adatnak-e ki, mert ebben az esztendőben is 1,035.000 pengőt méltóztattak erre preliminálni, ugyanannyit, mint tavaly. Ami egy további és a legfontosabb kérdésemet illeti, felvilágosítást volnék bátor kérni abban a tekintetben, hogy szándékában van-e a kormánynak a feltárás befejezése előtt a bükkszéki mezőt más kézbe adni? (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem!) Ha így volna, hibának tartanám, mert először is, mint mon66*
