Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

%9è Àz országgyűlés képviselőházának El5 tátott, valahogyan megint visszatérjen abból a szakadékból, amely szakadékról csak most tudjuk, hogy milyen nagy volt, amióta az iparügyi miniszter úr törvényjavaslatai és két évi működése után láttuk azt, hogy most már mennyire előre vagyunk az ebből a szakadékból való kimenekülésben. (Helyeslés és taps' a jobboldalon.) T. Ház! Az iparos mester is hasonló sorban van. Nem akarok másra hivatkozni, csak arra, amit Dulin Jenő igen t. képviselőtársam is elmondott, a mesterek öregségére. Ha az a fiatalember, aki együtt élt a mesterével, látja azt a mestert öreg korára megrokkantán,"rongyosan, sokszor kidobottan és műhely nélkül lézengeni az életben, ez bizony nem valami biztató és bátorító jelenség az ipari öntudat és az ipari pálya megszerettetése szempontjából. Természetesen ennek is meg vaunak a maga lélektani okai, bajai, magukban az iparosmesterekben is, t. i. egy fiúnak és egy leánynak a nevelése, — sajnos, ma már azt mondhatom, hogy sokszor egy fiúnak a nevelése — ^nevelése az ipari pályától. Az iparos a fényesebb tisztviselőpályára viszi a fiát es a leányát, természetes azonban, hogy ma már a tisztviselői pálya nem fogja annak az öreg mesternek az egészen békés és boldog nyugalmát biztosítani. (Tóth Pál: Az ilyen csak szegyeli az apját!) Természetes az a másik körülmény is, hogy az ilyen idősebb ember már nem bírja az idők tempóját és a modern idők technikai változásától, a modern idők követelményeitől messze elesvén az üzlete, a legnagyobb nyomorúságba jut éppen Öreg korában. Igen t. Képviselőház! Mindezeknek az orvosságát megtalálom az iparügyi miniszter úrnak az ipartestületek revíziójára vonatkozó javaslatában, illetve törvénytervezetében és szándékában. Amidőn tehát én ezt ipari öntudatnevelést, ezt az ipari szakma-megszerettetést, ezt az> ipari élethivatást valóban erkölcsi tartalommal kitöltött, anyagilag megalapozott, a nemzetre nézve elsőrangúan értékes élethivatásnak szánom, akkor én itt elsősorban az ipartestületekhez fordulok. Az ipartestületek revíziójától várom in az első lépést az e téren való sok baj orvoslására és szanálására. Azok az ipartestületek töltessenek meg új szellemmel, töltessenek meg sok kultúrává!, töltessenek meg sok éleslátással, az ipari szakmának az ismeretével, a jövő ipari lehetőségeivel való telítettséggel, a tanoncok, segédek és mesterek eleven foglalkoztatásával. Felvetek egy kérdést igen t. Ház: mi lenne akkor, hogyha iparostestvérekik, az ipartestületekbe tömörülve az öreg es rokkant iparosok számára épített házak és internátusok helyett például a szakmabeli tanoncok pzámára való internátusoknak a felépítését forszíroznák? Tapasztalatból mondhatom, hogy ezeknek az igen szép és szent gondoLatot szolgáló, s a rokkant iparosok ellátását eélzó ipari internátu soknak és otthonoknak felépítésénél sokszor előfordul az, hogy az az öreg iparos nem akar oda bemenni, különösen, ha az az otthon meszsze van az ő otthonától és nem szeret öreg korára internátus! rendbe kerülni, ez a magyarázata annak, hogy ezek az ipari otthonok sokszor üresek, úgyhogy ha kel!, mindjárt 30 emberrel is lehet azokat hasznosítani, és hogy ezeket a házakat kiadják a nyaraló- és üdülőközönségnek. Én tehát arra hívom fel itt — az ^partestüülése 19$7 május EO-án, csütörtökön. letek reformjáról szólva -• az iparügyi miniszter úr figyelmét, mi lenne, ha az ipartestü-, letek ezt a gondolatot magukévá tennék és legdrágább értéküknek, az ipari jövő, az ipari életpálya legdrágább reményeinek, az iparostanoncoknak a gondozása területén saját maguk internátusokat, iparostanoncgondozó otthonokat építenének a saját maguk iparostanoncai számára. Mindenképpen egyet kérünk azonban az ipartestületektől: állandó hangsúlyozását, állandó doppingolását, állandó forszírozását annak a gondolatnak, hogy az ipari élethivatás igenis szent és nagyrahivatott pálya, az országnak egy igen nagy értéke és az egyén, iaz ember életkifutásának egyik igen szent és sokat jelentő területe. A gyáriparral szemben is lesz egy-két igen tiszteletteljes kérésem. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Az egyik az, hogy az iparügyi miniszter úr azt a tempót, amelyet a decentralizáció területén már méltóztatott mutatni, méltóztassék minél erősebben folytatni. {Elénk helyeslés jobbfelől.) A Baján, Békéscsabán felállított, decentralizált gyárak bemutatták, hogy igenis lehetséges a »nagy ipari központoknak a vidékre való kihelyezése. A vidéki lakosság borzasztó szociális nyomora szempontjából nagyon fontosnak tartanám a gyáripari központoknak minden módon és minden áron a vidékre való kihelyezését. (Helyeslés jobbfelől.) Erre megvannak a kormányzatnak a maga eszközei, engedményei és más egyebek, amelyekikel ezt talán gyors tempóban el lehet érni. A másik kérésem a költségvetéssel kapcsolatban 'arra vonatkozik, hogy az iparügyi miniszter úr munkaterületén látom a nyersanyagok minél sürgősebb feltárását. Ugyancsak szociális szempontokból, főleg vidéken, rendkívül fontos az ország területén található ibármiféle nyersanyagnak nemcsak felfedezése, kiaknázása, hanem helyben, idehaza való feldolgozása is, hogy mindenféle külföldi nyersanyagot, amely pótolható, lehetőleg hazai nyersanyaggal pótoljunk. Ma már különösen a rostos anyaigok, a len, kender, gyapot, cirok, ide tartozik a nád, a szalma és egyéb kosáranyagok, a vidéken is kisipari lehetőségeket nyújtanak és igen sok szegény embernek adnak kereseti lehetőséget. Igen fontosak ezek a dolgok szociális szempontból, az ország szegény iparoslakosságának felmelése szempontjából. A bauxit, a pirit és a kaolin tekintetében legyen szabad talán arra kérnem az igen t. iparügyi miniszter urat, hogy ezeknél a feltárt nyersanyagoknál, főleg a bauxitnál, szíveskedjék odahatni, hogy a feldolgozás is idehaza történhessék. Ezek a termékek természetesen maguk is mindig több és több .munkásnak adnak munkát. Különösen hangsúlyozom továbbá a mezőgazdasági ipar területén >a mezőgazdasági termékek feldolgozásának jelentőségét. Ezzel természetesen karöltve kellene járnia annak, hogy a mezőgazdasági termékek számára, kezdve a tejtől, a húson és a konzerveken át lehetőleg külföldi piacokat szerezzünk és a külföldi piacokon való elhelyezés lehetőségét biztosítsuk. i A kisiparral kapcsolatban azt kell mondanám), hogy a továbbképző tanfolyamok igen nagy lelki nyugalmat és reménységet keltettek a. mestervizsgákkal együtt a kisiparosság körében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy fiatal iparosainknál, akik a továbbképző tanfolyamo-