Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

Az országgyűlés képviselőházának 215. ülése 1937 május 20-án, csütörtökön. 391 adódnak. (Czirják Antal: Nem érdekesek!) A két időpont között, tehát 15 év alatt a gyáriparban foglalkoztatottak száma 121.000, a kisiparban foglalkoztatottak száma pedig 74.000 fővel nőtt. Nagyon érdekes, hogy a népszámlálási adatok szerint 1920—1930 között ia népesség kereső rétege 242.000 fővel szaporodott az országban és ebből a 242.000 főből, a hivatalos statisztikai adatok szerint, 201.000 talált az iparban elhelyezést. (Zaj a baloldalon.) T. Ház! Ezzel az előadói előterjesztés polemikus részének a végére jutottam (Gr. Festetics Domonkos: Hála Istennek! — Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Korai ez a taps, mert az ellenzéknek még mondok néhány kellemetlenséget. (Zaj és mozgás a baloldalon. — Propper Sándor: Nekünk csak kellemeset mondhat! — Czirják Antal: Ennek kifelé meglesz a visszhangja! — Peyer Károly: Az előadó nem az ellenzék előadója, hanem a Ház előadója! — Andaházi-Kasnya Béla: Majd válaszolunk erre, fiatalember! — Propper Sándor: Legalább is mutatnia kellene az objektivitást! — Gaal Olivér: Menjen már le onnan! — Farkas István: Tárgyilagosnak kellene lenni! — Esztergályos János: Visszaélés azzal a hellyel! — Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tisztelettel be kell jelentenem, hogy a magyar gazdasági életnek egy egyébként igen kiváló, illusztris tagjával — akivel különben ä gazdasági élet más tényezői éveken keresztül folytattak meglehetősen nehéz küzdelmet — most végre sikerült találkoznunk és sikerült vele közös nevezőre jutnunk. Éber Antal t. képviselőtársunkra gondolok, akinek gazdaságpolitikai és iparpolitikai kérdésekben való felfogását méltóztatnak nagyon jól ismerni. (Propper Sándor: Kiadta fel az álláspontját?) Felfogását igen részletesen fejtette ki néhány héttel ezelőtt az általános vitában. Éber Antal t. képviselőtáráunk ebben a legutóbbi felszólalásában már elismerte a védővámos politika jogosultságát (Kun Béla: Milyen határig?) abban az esetben, ha a védővámos politika nyomán a fogyasztásra háruló teher mértéke nem nagyobb 10—15%-nál. (Czirják Antal: És mi történik!) Nagyon sajnálom, hogy Éber Antal képviselőtársunk a tavalyi előadói előterjesztést nem hallgatta itt végig és annak anyagát nem nézte át, mert ha ezt megtette volna, akkor tudomást szerzett volna azokról a számításokról, amelyeket én egy évvel ezelőtt mutattam be itt a Háznak s amely számítások eredményeképpen a vámteher ebben az országban a legutóbbi 11 esztendő átlagában csak 14.73%, alatta van tehát annak a mértéknek, amelyet ő a maga szabadkereskedelmi felfogása mellett is megengedhetőnek tart. (Zaj. — Gaal Olivér: Itt nem a Gyosz. főtitkár a képviselő úr!) Rendkívül érdekes azután, hogy Éber Antal képviselőtársunk húsz esztendővel ezelőtt a korlátozások és restrikciók kérdésében menynyire más felfogást vallott, mint amilyen felfogásnak most adott hangot és ad hangot ismételten. (Dulin Jenő: Utolsó előadói beszéde!) 1917 tavaszán jelent meg. (Dulin Jenő: Kimegy a Nep., ezt akarja? — Gr. Festetics Domonkos: Hallgassátok isteni figyelemmel! — Derültség. — Dulin Jenő: Utolsó előadói beszédét mondja! — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! — (Dinnyés Lajos: Még mindig beszél az előadó? Védi a Gyosz.-t.) Knob Sándor előadó: ... Éber Antal képviselőtársunknak, aki akkor tagja volt a képviselőháznak, igen értékes és komoly tanulmánya a valutakérdésről, arról, hogy abból a gazdasági helyzetből, amely a háború végén állott elő, hogyan lehet kibontakozni. (Dinnyés Lajos: Na bontakozzunk!) Ebben a dolgozatában Éber Antal t. barátom a következőket mondotta (Dulin Jenő: Van még papir nála? — Derültség. — Br. Berg Miksa: Jézus Mária, most már könyv jön! — Folytonos zaj.) Éber Antal a következőket írta (olvassa); »Most már azután számolnunk kell olyan szervezet létesítésével, amely mindazon hosszú ideig, amíg valutánk értékparitása teljesen helyre nem áll, kényszererővel fogja szabályozni, mily árucikkek és mily mértékben hozhatók be a külföldről, viszont amely szervezet a valuta fenntartása, illetve javítása érdekében kiviteli cikkeink termelését és exportját kézben tartja.« (Czirják Antal: Ilyen antiszemita beszédet még nem tartottam itt a Házban!) Azután így folytatja (olvassa): »Bármilyen fájdalmas beavatkozás is ez a szabad termelés és szabad forgalom elvébe, (Br. Berg Miksa: Halljuk Dulin Jenőt!) bármily hátrányokkal járhat is az ily merev beavatkozás a termelés és kereskedelem struktúrájára, mégis tisztában kell lennünk azzal, hogy ezeknek a kérdéseknek az államhatalom által leendő átfogó és rendszeres szabályozása teljesen mellőzhetetlen előfeltétele annak, hogy pénzértékünk újból helyre legyen állítható.« (Br. Berg Miksa: Ámen!) A két helyzet, az akkori és a mostani helyzet között csak az a különbség, hogy akkor egy valutaromlás nyomán annak eszközeit kerestük, hogyan lehessen ebből a helyzetből kibontakoznunk, (Czirják Antal: Tökéletes Gyosz.-ellenes beszéd!) most pedig a valutapolitikai prevenciók kérdéséről van lényegében szó. {Felkiáltások a 'baloldalon: Agyontámogátja a gyáripart! — Br. Berg Miksa: Nem adunk meghosszabbítást! Na még egy utolsó szép mondatot hadd halljunk. — Zaj.) Volt nekem az egyetemen egy nagyon kedves és becsült professzorom, (Br. Berg Miksa: Már a kultusztárcánál tart. — Derültség. — Zaj. — Elnök csenget.) aki azonban sohasőm írt könyvet, úgyhogy őhozzá csak jegyzetek alapján lehetett készülni. Egyszer a szemináriumban megkérdeztük, hogy miért nem ír könyvet. Nagyon kedves bonhomiával azt felelte: fiatal barátaim, nem írhat az ember olyan okosat, ami miatt tíz vagy húsz év múlva esetleg ne kelljen szégyenkeznie. (Zaj.) Az Éber-féle cikk nem ezek közül az írásművek közül való. (Folytonos zaj a a bal- és a szélsőbaloldalon.— Elnök csenget.) Emiatt az írásmű miatt Éber Antalnak tényleg nem kell restelkednie. Ellenben, hogy azok a megállapítások, amelyeket itt legutóbb hallottunk, ebből a szempontból kibírják-e az idő kritikáját, abban a tekintetben nagyon komoly kételyeim vannak. (Propper Sándor: Programmot kérünk, nem vitatkozást. Mi lesz az iparral, a munkásokkal, a fogyasztókkal, a termelőkkel.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Knob Sándor: Minthogy az iparügyi tárca költségvetése meggyőződésem szerint megfelelő módon bocsátja a kormány rendelkezésére, (Zaj. — Elnök csenget), taz ipar további munkájához és fejlesztéséhez szükséges eszközöket és mert a miniszter úr ezekkel az eszközökkel igen jól él az egész magyar gazdasági élet számára, én a költségvetést elfogadásra ajánlom. (Zaj és felkiáltások a báloldalon: Na végre!