Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

392 Az országgyűlés képviselőházának 215. — Taps balfelől. — Czirják Antal: En is nap­szúrást kaptam már! — Derültség. — Br Berg Miksa (a jobboldal felé): Tapsolni! Tapsolni! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Dulin Jenő képviselő urat illeti a szó. (Zaj. — Czirják Antal: Tökéletes volt! Nagyszerű! A Gyosz.-t még soha senki így nem támadta, mint az előadó úr! — Rassay Károly: Ezek után menjen le az előadói szék­ből, de a pártjából is!) Dulin Jenő: T. Ház! Végtelen türelemmel hallgattam az igen t. előadó úrnak önmagával folytatott polemizálását. (Zaj. — Gr. Festetics Domonkos: Ez igaz! Így van! — Taps jobb­felől-) Az előadó úr beszéde kezdetén tulajdon­képpen sérelmezte, hogy őt egyesek nem tart­ják az iparügyi tárca alkalmas előadójának. (Zaj.) Őszintén megvallva, különösen beszédé­nek második részében állandóan azt néztem, vájjon a karteltárca, vagy az iparügyi tárca van-e jelenleg tárgyalás alatt. Csak az állami költségvetés IV. füzetének állandó szem előtt tartása győzött meg arról, hogy ezúttal az ipar­ügyi tárcáról van szó. (Propper Sándor: Én meg azt hittem, hogy a Gyosz. közgyűlésén va­gyok! — Derültség és zaj.) Az igen t. előadó úr olyan hatalmas és olyan nagystílű védő­beszédet tartott a gyáripar s a kartelek mel­lett, mely mindenesetre a legnagyobb elisme­rést érdemli, azonban az előadói beszéd sze­rény véleményem szerint csak annyiban volt bizonyos kapcsolatban a kisiparral, hogy a be­széd tartósnak és majdnem elszakíthatatlan­nak mutatkozott. (Derültség. — Br. Berg Miksa: Mint a Guttmann-nadrág!) A kisipar költségvetésének tárgyalása kap­csán méltóztassanak megengedni, hogy a ren­delkezésre álló most már egészen rövid idő alatt foglalkozzam ezzel a tárcával is. Amikor az iparügyi minisztériumot felállítottuk, akkor az iparügyi minisztérium felállítására vonatkozó törvényjavaslatot örömmel megszavaztam, mert meg voltam győződve arról, hogy ez a minisz­térium fogja a kisipar intézményes védelmét szolgálni. (Felkiáltások jobbfelől: Sokat is tett!) Őszintén megvallom, e tekintetben nem volt okom arra, hogy csalatkozást érezzék, mert az iparügyi miniszter úr meleg, érző szívvel visel­tetik a kisipar iránt. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Ter­mészetesen roppant nehéz lehet a helyzete, ami­kor olyan törekvésekkel találkozik ,mint ame­lyet az igen t. előadó úr részéről tapasztal. (Derültség és zaj.) T. Ház! Az kétségtelen, hogy óriási harc folyik a nagyipar és a kisipar között. Az is bizonyos, hogy teljesen egyenlőtlen erővel. A kisipar — ezt helyesen állapította meg az elő­adó úr — nemcsak gazdasági kérdés, ez egy nagy társadalmi réteg életkérdése. Ennek a ré­tegnek életét tehát azzal a bizonyos állandó el­senyvedési folyamattal szemben, amely a kis­iparban mutatkozik, minden körülmények kö­zött meg kell védeni. Ha tehát lehet egyáltalán szó arról, hogy az államhatalom valaha segítő­leg odaálljon a gazdasági küzdelmekben, akkor — azt hiszem — a gyengébb oildalon kell be­avatkoznia. (Ügy van! Ügy van balfelől. Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) A nagyipar mindig meg tudta és meg is fogja magát vé­deni. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az a harc, amely a kisipar és a nagyipar között folyik, teljesen egyenlőtlen, először is azért, mert a nagyipar olcsó nyersanyagokat tud beszerezni és azokat a nyersanyagokat, amelyeket ezután a kisiparnak ad, a legtöbb- I ülése 193? május 20-án, csütörtökön. szőr kartelirozva tartja birtokában. A nagy­ipar rendelkezésére továbbá korlátlanul áll hi­tel, ha kell, közbelép a Nemzeti Bank, a kis­ipar azonban, amint méltóztatnak tudni, hitel tekintetében teljesen elhagyatott. A nagyipart védi azután a vám; a nagyipar adóztatása is aránytalanul enyhébb és liberálisabb, mint a kisiparé.. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Bárczay János: Társulati adó!) Ha tehát azt óhajtjuk, hogy a kisipar né­mileg versenyképes legyen a nagyiparral, — tehát nem azt kérjük, hogy valami különös tá­mogatásban részesüljön, csak azt, hogy lábra­állíttassék — abban az esetben éppen ezen a vonalon kell mindenütt a kisipar nyomatéko­sabb, hatályosabb megsegítésére sietni. Először is a nyersanyagokat és félgyártmányokat drá­gító karteleket a legkönyörtelenebbül meg kell rendszabályozni. (Elénk helyeslés és taps a bal­oldalon.) mert amíg ez nem történik meg, ad­ig a kisipar csak vegetál, nyomorog. Másod­szor: gondoskodni kell arról, hogy a kisipar megfelelő hitelhez jusson, hogy hitelhez jus­son egyfelől az a kisipari réteg, amely meg­felelő garanciát is nyújt atekintetben,. hogy a kölcsönt visszafizeti, másfelől gondoskodnunk kell azokról a kisiparosokról is, akik nem ren­delkeznek megfelelő anyagi garanciával, akik­nél a tisztesség és az iparosbecsület az egyet­len garancia arra, hogy az esetleges állami tá­mogatást visszatérítik. Egészen új rendszerrel lehetne talán kísér­letezni a kisipari kölcsön tekintetében. Neve­zetesen a kisiparos valószínűleg szívesen en­gedményezné a vállalkozás összegét és ha a vállalkozási összeget engedményez, akkor azt hiszem, különösebb nehézség nélkül lehetne a kisiparost megfelelő segítségben részesítenünk. Mindezt természetesen nem azért hozom elő, mintha nem lennék meggyőződve arról, hogy az iparügyi miniszter úr, aki mindezek­kel állandóan törődik, ne tudná mindezt sok­kal jobban, mint én. (Brogli József: Most csi­nálja!) Pusztán csak a közhangulatnak aka­rok itt kifejezést adni, és azt hiszem, összes képviselőtársaim, akik ennél a tárcánál fel­szólalnak, mind megütik ezt a témát. (Rajniss Ferenc: Egységesek vagyunk ebben!) Hiszen ezezl kap az ország házában visszhangot az az általános óhaj, amely az országban kétségtele­nül megvan. Különösen akkor, amikor állan­dóan azt hangoztatják,, hogy elszakadtunk a néptől, nem egészen közömbös, hogy az embe­rek lássák, hogy itt a parlamentben igenis nap-nap mellett állandó visszhangja van azok­nak a jogos követeléseknek, amelyeknek meg­valósítását reméljük. Az iparosok még nem unták meg bajaikat panaszolni és nekünk is egy kis lelki áldozat ezekkel a talán unalmas témákkal folyton visszatérőleg, állandóan fog­lalkoznunk. Hogy egy másik témára térjek át, az ipa­rosszékházak amortizációja roppant nagy ne­hézségbe ütközik. Kérem az igen t. miniszter urat, — iparos küldöttségek valószínűleg szám­talanszor kérték már erre — hogy ha a pénz­ügyi lehetőségek erre megvannak, méltóztas­sék ezeket az annuitásokat átvállalni. Azt hi­szem, ezek évente 165.000 pengőre rúgnak az állami költségvetésiben. Nem olyan irdatlan nagy összeg ez, viszont az iparosszékházak te­kintetében igen nagy jelentőségű a kérdés megoldása. Méltóztassék továbbá olyan irány­ban kezdeményezést eszközölni, hogy az ipar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom