Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-215
Az országgyűlés képviselőházának 215. ben viszont ez a szám 343.000, ennélfogva 75.000 főt kitevő emelkedés mutatkozik. Annak ellenére, bogy ilyen emelkedést látunk a létszámban, én ezt a helyzetet nem tartom egészségesnek, mert az utóbbi években a fejlődés megtorpanása konstatálható a részletadatokból és konstatálható még egy érdekes jelenség, az, hogy erősen emelkedik az ipartestületek kötelékébe tartozó mesterek száma, ellenben csökken a^ segédek száma, ami a kisipar elproletarizálódásának kétségtelen tünete. (Kun Béla: Ez a baj! A karteluralom idevezetett!) Egy másik nyugtalanító tünet az, hogy a kézművesipari termelésben az elért átlagkeresetek aránylag alacsonyak. Nincs ugyan pontos statisztikánk arról, hogy a kisipari termelés végső eredményei micsodák, nincs olyan statisztikánk, mint aminő statisztika felett rendelkezünk a gyáripari termelés adatait illetőleg, az a statisztikai anyag azonban, amelyet a kormány legutóbbi jelentésében tett közzé a Központi Statisztikai Hivatal, azt mutatja, illetőleg arra enged következtetni, hogy a kisiparban a keresetek átlaga csak 700—800 pengő között van. ami lényegesen alacsonyabb, mint a gyáriparban (kifizetésre kerülő bérek színvonala. (Czirják Antal: Tessék /unktimba •hozni a kettőt!) Van végül még egy nyugtalanító tünet, még pedig az, hogy az utóbbi években a kézművesipari term élésben alkalmazott tanoncok száma csökkent, ami egyrészt arra enged következtetni, hogy a kisiparnak nincs elég ereje ahhoz, hogy inasokat tartson, másrészt pedig arra, hogy azok a rétegek, amelyekből a kisipari termelés munkásanyaga kikerül, a kisiparban való elhelyezkedést a jövő exisztenciája szempontjából nem látják biztatónak. Ha ezt így tárgyilagosan megállapítottuk, akkor pár szóval beszélnünk kell arról is, mi'k azok a tennivalók, amelyek segítségével a kisipar mai helyzetén változtatni lehet. (Kún Béla: Az anyagárakat leszállítani!) Ezek közül a tennivalók közül rendkívül fontosnak tartom a kézművesipari termelésben érdekelt tömegek általános műveltségi színvonalának és szakmai tudásának emelését. Meg kell állapítanom, hogy az iparügyi miniszter úr ebben az irányban nagyon komoly lépéseket tett. Az ipari novella nyomán a mestervizsga megszervezése és az ipari továbbképzőtanfolyamok megszervezése, azt hiszem, nár éven belül ebben a vonatkozásban nagy lépéssel juttat bennünket előre. Megoldásra váró kérdés ezután az is, hogyan lehet az elfajult és beteges verseny következtében az árrombolást, amely főképpen a kézművesipari termelésben mutatkozik, megakadályozni. Közölhetem a t. Házzal, hogy az iparügyi miniszter úr nagyon gondos tárgyalások nyomán elkészült egy tervezettel, amely most van az érdekeltségek előtt s amely tervezet nyomán előreláthatólag — lm nem is jut ez a kérdés százszázalékosan kielégítő megoldáshoz — sikerül javítani a helyzeten. Ebből a szempontból rendkívül fontosnak tartanám a közüzemek versenvének korlátozását. Ez a magasabbrendü politikai erkölcs szempontjából is kívánatos, mert közületek, akár állami, akár egyéb közületek, ne támasszanak versenyt azoknak az adózóknak, akiknek filléreire vannak utalva ahhoz, hogy ezeket a közületeket egyáltalában fenn lehessen tartani. (Krúdy Ferenc: Helyes!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. ï\ , ülése 1937 május 20-án, csütörtökön. 387 Végül igen fontos kérdésnek tartanám a kisipari hitelprobléma megoldását. (Krúdy Ferenc: Nagyon fontos dolog!) Ezen a téren az utóbbi években még Fabinyi kereskedelemügyi miniszter úr kezdeményezésére történt is valami. Az akkor elfogadott megoldást azóta még tovább fejlesztették, én azonban jogosnak és figyelembe veendőnek tartom a kisiparnak évek óta hangoztatott azt a kívánságát, hogy a társadalombiztosítási intézményekben felgyűlt tőkékből bizonyos összeget bocsássanak a kisiparnak hitelcélokra rendelkezésre, természetesen és magától értetődően tökéletes fedezet és garancia mellett. (Meizler Károlv: Előadó úr! Fejezze be! — Czirják Antal: Őszintén kívánja ezt az előadó úr a társadalombiztosító intézménvektől? — Zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk!) Most jutottam el ennek az előadói előterjesztésnek ahhoz a részéhez, ahol polémiába kell bocsátkoznom több olyan felszólalással, megállapítással- amely a költségvetés általános vitája során hangzott el és amelyeknek jelentős része csak az iparra vonatkozik, egy másik részük pedig, ha nem is kizárólagosan az ipart érinti, de érdekli az ipari termelést is. Ezekben a, kérdésekben természetesen nem akarom kiélezni az ellentéteket, nem akarom még látszatát sem kelteni annak, hogy ezek körül a kérdések körül személyeskedésnek lehessen helve, ennélfogva nem fogok névszerint polemizálni azokkal a képviselőtársaimmal, akiknek megállani tásaira. most felelni fogok. Egyik képviselőtársam arról beszélt. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) hogy a ( legutóbbi négy esztendő alatt az ipari termelésnek gyáripari ága ennek a négy esztendőnek hasznából 500 millió pengőt tudott beruházásokra fordítani. Nem mondja meg ez a képviselőtársunk azt, hogy a szóban lévő adatot honnan vette, én azonban szíves figyelmébe ajnálom azt, hogy ez alatt a négy esztendő alatt a részvénytársasági formában működő iparvállalatok, amelyek pedig az ipar túlnyomó részét adják, nyereség gyanánt összesen 320 millió pengőt mutattak ki. amely összegnek egy jelentős részét osztalékra kellett fordítani, egy másik jelentős részét pedig szociális kiadásokra, (Czirják Antal: Kötelességük volt! — Krúdy Ferenc: Tőkés zolgáltatás is van!) úgyhogy tartalékolásra mindössze 166 millió pengő jutott és ennek egy további részlete természetesen még leírási, értekcsökkenési tartalékolás^ fordíttatik. (Cziriák Antal: Azért olyan szépek az eredményszámlák, amint kúriai ítélet mutatja!) T. Czirják képviselő úr, önnek esetleg külön fogok felelni. (Czirják Antal: Nagyon örülök! Ez a miniszter úr reszortja, amit most tetszik csinálni!) Méltóztatik látni, hogy mennyire nem jár még a valószínűség határán sem az előbb említett 500 milliós adat. Matolcsy Mátyás képviselőtársam, akit pedig nem lehet t megvádolni elfogultságéra! a nagytőke íavá 1 *». az j utóbbi négy év alatt a gyáripari termelésben a tőkeszolgálat javára mutatkozó különbözetet mindössze 200 millió pengőre teszi. Egy másik képviselőtársunk igen behatóan foglalkozott a bányavállalatok, a bányaipar kérdéseivel és bizonyos mértékig analizálta ezeknek a bányavállalatoknak mérlegeit is. Ez a képviselőtársunk azonban egészen téves megállapításokból indul ki és ezért teljesen hibásak az eredményei. (Czirják Antal: A Mák. védi a Dgt.-t?) Ugyanis az illető bányavállalat rentabilitásáról beszélve, kiindult a tiszta alaptőké55
