Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-215
388 Az országgyűlés képviselőházának 215. bői és ezt állította szembe a kimutatott nyereséggel. Mindenki, aki mérlegkérdésekkel foglalkozik, (Egy hang bal felől: A mérlegek sokszor csalnak!) tudja, hogy az alaptőkét nem lehet szembeállítani a hozadékkal, mert a szembeállítás csak a saját tőkével történhet. {Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Ez az iparügyi miniszter programmja! A kisiparral, a munkásokkal szemben védi a nagyipari tőkét! — Elnök csenget.) Kérem, Esztergályos képviselő úr, én az előbb hosszasan beszéltem az iparról is, talán nem méltóztatott ittlenni! (Esztergályos János: A mun- J kasokkal nem lehet szembeállítani... Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Ez nem az ön hivatása! — Czirják Antal: A miniszter úr dolga!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassék az előadó urat türelemmel meghallgatni. (Felkiáltások balfelől: Nem leheti) Knob Sándor előadó: Azt megállapítani, hogy én mit tartok helyesnek elmondani, én vagyok hivatva. Én nem kérek mást a képviselő úrtól, mint türelmet. Egyébként, hogy ha az ellenzéki padokból feláll, mindenre szívesen felelek. (Zaj. — Esztergályos János: Ilyen egyoldalú előadás még nem is hangzott el az előadói székből!) Látja, szakítani akarok ezzel az elöregedett gyakorlattal .(Zaj.) Elnök: Méltóztassanak csendben le$ni és lehetővé tenni, hogy az előadó úr a képviselő úr által egyoldalúnak minősített előadását minél előbb befejezze. (Derültség. — Halljuk! Halljuk! — Czirják Antal: Halljuk a bányakapitalizmust!) Knob Sándor eiőadó: Ugyanez a képviselőtársam foglalkozott azután egy másik iparág kérdéseivel és ezt a másik iparágat valósággal pellengérre állította egy röpirat adatai alapján, (Czirják Antal: Hát még szerdán hogy fogom pellengérre állítani!) a nélkül, hogy vette volna magának azt a fáradságot, hogy megnézte volna közelebbről, hogy ezek az adatok mennyire helytállók. (Czirják Antal: Ilyet ne tessék az előadói székből mondani! — Propper Sándor: Az élesztőgyárak!) Ez a , képviselőtársunk az állította, hogy a magyar élesztőgyárak bruttó bevétele 7 millió pengő. (Czirják Antal: Ezt nem is állítottam!) Én a Naplóból veszem és, azt hiszem, hogy a Napló hitelesen adja vissza a felszólalás adatait. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Szegény élesztősök!) Azt állította, hogy a viszonteladásra kerülő árumennyiség önköltsége csak 700.000 pengő, ennélfogva ezek a gyárak 6,300.000 pengőt keresnek. (Czirják Antal: Halljuk a cáfolatot!) Csak mellékesen tette hozzá, hogy ezt a keresetet azután elvonják az adózás alól. Én a képviselő úr szíves figyelmébe ajánlom, hogy ezeknek a gyáraknak bruttó bevétele ezekben az utolsó években 6,650.000 pengőt tett ki és ebből a 6,650.000^ pengőből termelési adó, fogyasztási adó, fázisadó és társulati adó címén a kincstár éppen a felét, tehát 3,325.000 pengőt vett föl. (Czirják Antal: Hol van ez a mérlegben 1 ? — Zaj. — Peyer Károly: Ezt mind a fogyasztó fizeti meg! — Czirják Antal: Ne méltóztassék az előadói székből kartelvédő beszédet mondani! Kisipari kérdésekről tessék beszélni!) Most nem beszélek az áthárításról. Hogy mit lehet áthárítani, az a közgazdaságtan rendkívül bonyolult és nehezen áttekinthető kérdése. (Peyer Károly: A szegény belga kapitalista idehozza a frankot és ráfizet! — Czirják Antal: Térjünk a tárgyra!) ülése 1937 május 20-án, csütörtökön. Elnök: Czirják képviselő urat kérem, ajándékozza meg türelemmel az előadó urat. (Peyer Károly: A Magyar Altalános Kőszén svájci részvényesei a svájci^ frankot hozzák és ráfizetnek! Anyai örökségüket idehozzák! Szegényeket úgy sajnálom! — Farkas István: A bányamunkások zsírját viszik ki! A testi épségét ! — Elnök csenget.) Knob Sándor előadó: Egy harmadik képviselőtársam beszédében a Naplóban a következőket olvassa az ember, (olvassa): »Tény az, hogy társulati adó formájában, (Gaal Olivér: Fejezze már be!) a pengőszámítás bevezetése óta két milliárd pengővel teljesítettek a részvénytársaságok kevesebb adófizetést.« Ennek a képviselőtársunknak figyelmébe ajánlom azt, hogy a pengőszámítás bevezetése óta társulati adó alakjában összesen 180 millió pengőhöz jutott a kincstár. Amit a képviselő úr állít, az ennélfogva azt jelentené, hogy a tényleg lerovásra került és befizetett társulati adó tizenegyszeresét lehetett elvonni adózás alól, (Peyer Károly: És a szén fillérekből mit írtak le a magyar bányák? Mit amortizáltak három év alatt?) Erről a kérdésről talán nem is kellene többet mondanom, mert egymagában ennek a két számnak szembeállítása mutatja ennek az állításnak tarthatatlanságát és helyt nem álló voltát, P70T>ban figy^lmé^p kell aiánlanom a t. Háznak és azoknak a képviselőtársaimnak, akik ezekkel a problémákkal foglalkoznak, hogy a pénzügyminiszter úr a részvénvtársaságok formájában működő vállalatoknál köteles három évenként revíziót tartani. Itt a »köteles« szón van a hangsúly. (Czirják Antal: Novaia ekonomieseszkája politika!) Azután figyelmükbe kell ajánlanom ennek a képviselőtársamnak azt, hogy a fennálló törvényes rendelkezések értelmében titkos látenciákat sem lehet képezni úgy, ahogy adókötelezettségeinek a vállalat a látenciák után ne tegyen eleget, mert ha ezt megkísérelné, ez kimerítené az adócsalás bűncselekményének tényálladékát. (Dulin Jenő: De jó vicc! — Andaházi-Kasnya Béla: A kitüntetéseket miből fizetik? — Zaj.) Végül egy harmadik szempont, amely ennek f a kérdésnek megítélésével fontos, az, hogy a^ társulati adó ma érvényben lévő rendelkezései alapján a társulatok kötelesek társulati adót fizetni, tekintet nélkül arra, hogy van-e nyereségük, vagy nincs. Erre való tekintet nélkül kötelesek saját tőkéjük után 2 ezrelékes kulcs alapján társulati adót fizetni. (Czirják Antal: Ön a legkorrektebb Gyosz.-iffazgató, aki valaha volt! Nagyszerűen megvédi! Csak gratulálhatunk!) Végül egy érdekes és meglehetősen nagy visszhangot keltett megállapítás: az általános vita során a Ház egy nagyrabecsült tagja, aki korábban fontos poziciókat is töltött be, azt állította, hogy a magyar nemzeti jövedelem eloszlása egészen tarthatatlan. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Igaza van! XJgy van! — Esztergályos János: Akárki mondotta, igaza volt! — Propper Sándor: Vaktában alá lehet írni!) Azt állította ez a képviselőtársunk, hogy a nemzeti jövedelemnek csak 20%-a jut a népesség 80%-ának. Ez a tömegek felé való kihatásaiban rendkívül súlyos megállapítás. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon, — Propper Sándor: Tehát meg kell változtatni!) Ez a képviselőtársunk nem vette magának azt a fáradságot, hogy átlapozza Matolcsy Mátyás könyvét, aki legutoljára foglalkozott nálunk a jövedelmeloszlás nehéz problémájával, mert ha átlapozta
