Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

386 Az országgyűlés képviselőházának 21 kával. A legutóbbi hónapokban a napisajtó is, de a szaksajtó méginkábh, igen sokat foglalkozott azoknak a fúrásoknak már jelentkező konkrét és várható további eredményeivel, amely fúrásokat Párád környékén, Bükkszéken végeznek, s amelyeknek bizonyos olajmennyiség feltárása volt eddig az eredménye és azokkal a fúrásokkal, amelyeket Lispén és Szentadorján környékén végeznek és amelyek nyomán földgázterületekre bukkantak. A szakemberek vitatkoznak azon, hogy ezeknek a fúrásoknak minő kihatásai lehetnek az ország gazdasági életére. Ebbe a vitába, minthogy ezidőszerint nincsenek végleges eredmények előttünk, beleavatkozni nem akarok. Meg kell azonban állapítanom, hogy túlzott, felcsigázott várakozásokat nem szabad ezekkel a fúrásokkal szemben támasztani, mert ezt a kérdést a következő szempontok szerint kell megítélni. Az egyik szempont az, hogy az ország ásványolaj-szükséglete átlagban évi 20.000 vágón körül van, de vannak esztendők, amikor a szükséglet nagyobb: pl. a tavalyi is 24.000 vagont tett ki. Ez azt jelenti, hogyha az előbb említett fúrások termeléséből ennek a mennyiségnek csak a felét akarnók fedezni, akkor napi 30—40 vágón kitermelésére volna szükség, amire egyelőre nincsen kilátás. A lispei és szentadorjáni földgáz-fel tárádokkal kapcsolatban fontos szempont az, hogy az említett fúrások közelében nincsen olyan városi település, ahol a nyert földgázt megfelelően fel lehetne használni. Ipari település céljaira is nehéz a feltárt és rendelkezésre álló gázmennyiséget megfelelően kihasználnunk, mert nem hiszem, hogy a most következő 10 esztendőben olyan jelentős új ipari településekre lehetne kilátás, amelyek elég erősek volnának ahhoz, hogy az ott mutatkozó gázmenynyiséget átvehessék és felhasználhassák. Ennélfogva azt hiszem, hogy a feltárt gázmenynyiségeket, amelyeknek terjedelme eléggé számottevő, nem lehet másképpen felhasználni, mint úgy, hogy át fogjuk alakítani ezt a földgázt magasabb forrpontú szénhidrogénekké és ilyen módon benzint állítunk belőle elő — amennyiben ez a földgáz összetételénél fogva erre alkalmas — és így ennek a feltárásnak segítségével ezen a közvetett úton mód nyílik az ásványolajbehozatal csökkentésére. Nagyon fontos munkája az iparügyi minisztériumnak az, amelyet a gyakorlati szociálpolitika irányítása és a szociálpolitikai törvényhozási alkotások előkészítése tekintetében végez. Tájékoztatnom kell a t. Házat arról, hogy a 48 órás munkahét bevezetése eddig — az ipari munkáslétszámot véve alapul — 50% erejéig történt meg, a miniszter úrnak azonban elhatározott szándéka, hogy ezen az úton tovább halad és lépésről-lépésre igyekszik ebben a szociálpolitikai kérdésben a helyzeten javítani. Ami a minimális bérek kérdését illeti, minimális béreket megállapítottak eddig — megint a munkáslétszámot véve alapul — az ipari termelés 65%-ában, úgyhogy az ipari termelés 35%-ában vár ez a kérdés még megoldásra. (Farkas István: De nem tartják be!) Előkészítés alatt van a munkaközvetítés törvényhozási szabályozásának kérdése. A kormány, az iparügyi minisztérium, abból indul ki, hogy a munkaközvetítés törvényhozási szabályozásával meg kell akadályozni, hogy a munkaközvetítés politikai küzdelmek hatalmi eszköze legyen. . ülése 1937 május 20-án, csütörtökön. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Végül előkészítés alatt van a fizetéses szabadságidő kérdése. Az a benyomásom, hogy azokat a nehézségeket, amelyek ennek a kérdésnek megoldásánál mutatkoztak, sikerülni fog áthidalni. TJgy tudom, hogy a miniszter úrnak egészen a közeljövőben alkalma lesz az idevonatkozó törvényjavaslatot, amely az ipari termelésnek 10—12 millió pengővel való újabb megterhelésével fogja eredményezni, benyújtani a Házban. Kivételes elmélyedéssel, nagy megértéssel és jóindulattal foglalkozik az iparügyi kormányzat a kisipar problémáival, {Halljuk! Halljuk! a balközépen.) azzal a nagy elmélyedéssel, megértéssel és jóindulattal, amelyet a magyar termelésnek ez az ága méltán megérdemel. Megérdemli ezt ez a termelési ág először azért, mert a 'kézművesiparból, illetőiéig a kisipari termelésből ezidőszerint 1,300.000 ember él ebben az országban, (Dulin Jenő: Sokkal több!) körülbelül a népesség 15%-a; de megérdemli ezt a fokozott gondoskodást éz a termelési ág azért is, mert a magyar kézművesipar a közterhekből 15*5% erejéig részesedik; (Müller Antal: Erején felül!) végül szükségessé teszi az elmélyedő, jóakaratú gondoskodást az is, hogy viszont efelett a termelési ágazat felett az utóbbi_ évtizedekben megnehezült az idők járása és általánosaz a vélemény, hogy a kapitalisztikus gazdasági rend kialakulása és a technikai fejlődés nyomán a kézművesipar elsorvadásra van ítélve. (Czirják Antal: A kartelek miatt!) Ebben a kérdésben nemcsak nálunk, hanem más országokban is nagyon komoly stúdiumok alapján próbálták a helyzetet tisztázni. Ezeknek a stúdiumoknak az eredménye az, hogy mindenesetre vannak olyan kézművesipari ágazatok, amelyek eltűnőben vannak: (Czirják Antal: Elég sajnos!) van azután a kézművesipari ágazatoknak egy második csoportja, amely csodálatos rugalmassággal, nagy vitalitással alkalmazkodik az új idők követelményeihez; végül van a kézművesipari termelésnek egy harmadik csoportja, amely egészen újnak mondható, amely most van újonnan kialakulóban: a szerelési ipar, amely főként az egészségügyi, villamossági, világítási, radioes filmipar terén játszik nagy szerepet. En azokkal szerűben, akik a kisipar helyzetét egészen sötétnek látják és pesszimisztikusan ítélik meg, Gyulay Tibornak, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara főtitkárának véleményével értek egyet, aki egy igen értékes dolgozatának végső eredményét a következőkben foglalja össze (olvassa): »Bár a kisipar helyzetének alakulásával szemben megnyilvánuló pesszimizmus általában megokolt, a kisipar létét fenyegető okok nem érvényesülnek minden szakmában, vagy nem egyforma mértékben. Sőt vannak jelenségek, amelyek nem egy szakmában gyengítik vagy ellensúlyozzák ezeknek az okoknak a hátasat es bizonyos iparágaknak egyenes fellendülésére vehetnek.« (Müller Antal: Elég szomorú megállapítás! — Zaj a baloldalon.) Vizsgálódásai nyomán azonban mégis mutatkoznak tünetek, amelyek nyugtalanító aknák látszanak. Melyek ezek a tünetek? Az ipartestületi kötelékbe tartozó mesterek, segédek es inasok száma 1921-hen 268.000 főt tett ki, 1935-