Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-215
Az országgyűlés képviselőházának 215. pengős számmal állunk Szemben, ami azt jelenti, hogy a kiadások emelkedése 2-4 millió pengő. A bevételi előirányzat és a kiadási előirányzat közötti ilyen különbség lehetővé tette és teszi ennél a két állami üzemnél az előző évben 10-6 millió pengővel előirányzott hiánynak kereken 3 millió pengővel 7-6 millióra való csökkentését. A t. Ház tájékoztatására el kell mondanom, hogy ez a két állami üzem a legutóbbi években fokozódó foglalkoztatást mutat. Ezidőszerint 11—12.000 munkást és 800—900 tisztviselőt foglalkoztat, úgyhogy az ennél a két állami üzemnél alkalmazottak száma 12—13.000 fő között mozog. A foglalkoztatás emelkedése lehetővé tette azt, hogy a két gyár üzemi berendezését, amelynek karbantartására és felújítására hoszszú éveken keresztül alig lehetett valamit költeni, a gyárak vezetősége modernizálhassa. Meg kell még említenem, hogy ennek a két állami üzemnek a magániparhoz való viszonya az utóbbi években lényegesen javuit; azok a súrlódási felületek, amelyekről a korábbi években annyiszor történt említés, egy-két esztendő óta kisebbedtek. Meg kell végül emlékeznem arról, hogy a két üzemet különösen a legutóbbi évek kedvezőtlen gazdasági konjunktúrájának következményeképpen igen nagyösszegü adósság terhel;. Ennßk az adósságnak ezidoszerinti átlaga 8rt millió pengő, amelynek tőke- és kamatszolgálata 4-5 millió pengővel terhei i az üzem évi rendes költségelőirányzatát, nem is szólva arról, hogy a két üzem nyugdíjterhe megközelíti a 6 millió, pengőt. Meggyőződésem azonban az, — és ennek a meggyőződésemnek már a pénzügyi bizottság tanácskozásain is kifejezést adtam — hogy az iparügyi tárca jelentőségét nem ezek a szá; -mok, tehát nem a tárca költségvetési . adatai határozzák meg. Ennek a tárcának a jelentősége egészen más számokban jut kifejezésre. Kifejezésre jut mindenekelőtt abban, hogy erre a tárcára egy olyan termelési ág gondjai vannak bízva, amely termelési ágból ezidőszerint 2 millió ember él, vagyis az ország lakosságának 23%-a. De kifejezésre jut a tárca jelentősége még egy másik adatban is: nagyon komoly tudományos számítások szerint azoknak a javaknak, amelyek ebben az országban felhasználásra kerülnek, évenkinti termelői áron számított értékéből a magyar ipari termelés 52%-ot állít elő. Egy másik adat, amely a tárca jelentőségét mutatja, az, hogy az a termelési ág, — tehát a nagyipar, a kézművesipar és az építőipar — amely itt össze van foglalva, a magyar nemzeti jövedelemnek 34"< / u-át teremti ezidőszerint elő. Végül egy hasonló fontos adat, amely ennek a tárcának jelentőségét illusztrálja, az, hogy ez a termelési ág, tehát a nagyipar, a kézművesipar és az építőipar, együttesen, a magyar közterheknek 303%-át fedezi a legutóbbi évek átlagában, és ez a termelési ág teszi lehetővé, hogy a közterhekből azok, akik az iparban vannak foglalkoztatva, fejkvóta alakjában 142 pengőt viseljenek, szemben a másik termelési ágnak, a magyar mezőgazdaságnak fejkvótájával, amely csak 50 pengő körül van. Hozzá kell ezekhez az adatokhoz tennem azt, hogy ezek a számok nem az én megállapításaimnak és vizsgálódásaimnak eredményei, hanem a tudományos világ nyilvánossága elé, ellenőrzése és kritikája alá bocsátott olyan adatok, melyeknek komolyságához és jóhiszeműségéhez semülése 1937 május 20-án, csütörtökön. 385 mikép sem férhet kétség. (Czirják Antaí: Igen, igen, csak ketté kell választani!) Ezek után méltóztassék megengedni, hogy röviden tájékoztassam a t. Házat arról, hogy az iparügyi tárca ezidőszerint milyen fontos kérdések előkészítésével, vagy megoldásával van elfoglalva. Ezek közül a kérdések közül megemlítésre méltónak tartom mindenekelőtt azt, hogy a nem régiben elfogadott varosrendezési törvényjavaslat végrehajtása során az iparügyi miniszter úrnak módjában lesz az ország néhány nagyon fontos problémájához hozzányúlni. Önök nagyon jól tudják, hogy mit jelent a városi kultúra szempontjából a vízvezeték és a csatornázás kérdése, amely nálunk kielégítően, a nyugati igényekkel mérve, megoldva még mindig nincs. Az ország 56 városából ezidőszerint csak 27-ben van vízvezeték és 23-nak van csatornázása. Ha ezt a problémát sikerül az iparügyi miniszter úrnak megoldani, — bár az ország mostani tőkeszegénysége miatt e tekintetben túlságos optimizmusra nincs jogunk — ez jelentékeny további ipari fejlődést és foglalkoztatást tesz majd lehetővé, mert ezeknek a munkáknak, ezeknek a beruházási terveknek keresztülvitele 55—60% erejéig ipari munkát jelent. Egy másik nagyon fontos problémája azországnak, amellyel az iparügyi minisztérium rendszeresen, tervszerűen és nagy céltudatossággal foglalkozik, az ország villamosításának a kérdése. A tárca költségvetésének indokolásából látni méltóztatik, hogy ezidőszerint az ország 3400 községéből 1100 község és város van ellátva villamos árammal. Ez a felületes szemlélőre azt a benyomást teszi, hogy az országnak csak mintegy egyharmadrésze van villamos árammal ellátva. Ha azonban a lélekszám alapján vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor arra az eredményre jutunk, hogy az orszásr lakosságából ezidőszerint már 5'5 millió lélek van elltáva villamos árammal, ennyi ember számára van lehetővé téve a villamos áramnak akár világítási, akár ipari célokra való felhasználása, ami azt jelenti, hogy ez a probléma a lakosság lélekszám-oldaláról nézve, durván 60% erejéig nyert megoldást. Ezen a téren az iparügyi kormányzat igen komoly és nehéz feladat előtt áll: meg kell oldania a fokozódó budapesti fogyasztás kielégítésére szükséges centrale kérdését. Ez azonban olyan nagy összegek mozgósítását tenné szükségessé, amelyek ezidőszerint a magyar tőkepiacon nem állnak rendelkezésre, úgyhogy nem marad más hátra, mint ahhoz a megoldáshoz nyúlni, hogy a meglévő vidéki centráléknak némi bővítése és ezek együttműködése segítségével gondoskodjunk a fokozódó budapesti áramfogyasztás fedezéséről. Az iparügyi minisztérium illetékes osztályának működése nyomán bizonyos eredmények máris megállapíthatók. Ez a munkásság egységes szempontok szerint és szervezetten próbálja ezt a problémát előbbre vinni. Ennek az egységes és szervezett munkának eredménye az, hogy az újonnan villamosított területeken a magánvilágítás átlagárát a legutóbbi időben sikerült a korábbi átlagárral szemben 20%-kai olcsóbban megállapítani, a közvilágítási átlagárnál pedig ez a különbség még nagyobb: 25— 30% közt mozog. Az iparügyi minisztérium egyik igen fontos feladata az, hogy az országban hiányzó fontos nyersanyagok feltárását igyekszik biztosítani megfelelően irányított kutatási mun-