Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

Az országgyűlés képviselőházának 215. ülése 1937 május 20-án, csütörtökön. tuszminifizter úrtól: nem lehetne-e ezekre a célokra, a népművelési, a levente oktatási és tüzrendészeti célokra egy ilyen tanítói állást külön szervezni? Ennek, azt hiszem, nem volna semmiféle költségvetési akadálya sem, csak össze kellene foglalni azokat az egyes részletekben beállított tételeket, amelyek erre a célra szolgálnak. A leyentefőoktatónak van havi fizetése s a népművelési akció vezetéséért is jár bizonyos díjazás. Ezeknél a részletcéloknál mindenütt van bizonyos tétel s ha most ezeket összefognák, akkor egy arra alkalmas embernek fixfizetést tudnának biztosítani, legalább is átmenetileg addig, amíg arra a munkakörre másvalaki akad. Akkor megszűnnék az is, hogy az egyik tanító a másikra irigykedik, mert az leventeoktató vagy mert külön mel lék díjazás jár neki. A másik, amire bátor vagyok felhívni a mélyen t. kultuszminiszter xúr figyelmét, az, hogy járjon el a pénzügyminiszter úrnál, illetőleg a belügyminiszter úrnál, hogy a népművelési célokra beállított tételeket a községi költségvetésekből ne töröljék kíméletlenül és könyörtelenül. 'Szinte nevetséges vagy talán inkább szomorú, hogy egy 5000 lakosú községben 80, 60 vagv 100 pengőt hagynak meg nagykegyesen a népművelési célok fedezésére. A község jóakaratúan, jószándékúan egy érezhető és számbavehető összeget állít be, megszavazza maga a községi testület is, a minisztérium azonban, akár a belügy-, akár a pénzügyminisztérium, ezt egyszerűen a legkisebb mértékre redukálja, s ezáltal sem az iskolánkívüli népművelést, sem a vasárnapi szakoktatást nem lehet szolgálni, sem pedig a vasárnapi mozielőadást, amivel a falusi kultúrát elő lehetne mozdítani, nem lehet megtartani, még a fűtésre, a világításra sem elegendő az az összeg, amely népművelési célra be van állítva. A harmadik kérdés, amelyet itt bátor vagyok előadni, az, hogy kérem a kultuszminiszter urat, tegyen valamit a falusi tehetséges parasztgyermekek felkarolása érdekében. Vannak ösztöndíjak a középosztálybeli, a tisztviselő- ós más gyermekek számára, ellenben az a falusi gyermek, aki rendkívül éleseszű, jó tanuló és tehetséges lenne, semmiképpen sem tud hozzájutni ahhoz, hogy a felsőbb iskolákat elvégezhesse, vagy pedig tehetségét egyébként érvényesíthesse és pedig azért nem, mert még ha a középiskolába be is juthat, tandíjmentességet az elemi iskolai bizonyítvány alapján nem kap, csak az első félévi bizonyítvány alapján. De még ha tandíjkedvezményt kap is, ellátást, tankönyvbeszerzési kedvezményt nem kap, úgyhogy maga a • tandíjmentesség csak igen kis segítség volna részükre. Azt hiszem, a nemzetnek és így maguknak a felső társadalmi osztályoknak is érdekében állana az, ha a sokgyermekes parasztcsaládokból származó tehetséges, életrevaló és igazán a nemzet büszkeségére szolgáló gyermekeket valahogyan állami támogatással hozzásegítenék, hogy ne pusztuljanak el a porban és ne maradjanak eltiport tehetségek. Százezer és százezer parasztgyermek van, akik közül igen sokat, — ha nem is mondom, hogy nagy százalékot — magasabb oktatásban kellene részesíteni. A tanyákon és vidékeken lehet találni ilyen gyerekeket; a tanítóknak és lelkészeknek fáj a lelkük, hogy nem tudnak velük mit csinálni s így az illetőknek vissza kell menniök — mondjuk — a bojtárságba, mert nincs keret számukra, nincsenek intézetek. A protekció világában — ami ugyan tiltva van — és az ösztöndíjazásnak mai világában ezek a gyermekek nem tudnak hozzájutni semmihez. Nagyon kérném, hogy e tekintetben valamilyen összeget méltóztassék rendelkezésre bocsátani, vagy valamilyen rendszert méltóztassék konstruálni, hogy ezek közül az arra érdemesek tényleg hozzájuthassanak valamihez, hogy ennek a nemzetnek tényleg értékes elemei lehessenek. Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Nincs több felszólaló. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem: méltóztatik a 10. címet elfogadni? (Igenl) Ha igen, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 11. cím. Kérem a jegyző urat, hogy a 11. címet felolvasni szíveskedjék. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa a 11. címet): Balogh István! Ifj. Balogh István: T. Ház! A testnevelést, mint a népoktatás igen szükséges és szinte nélkülözhetetlen válfaja t akarom itt egypár gondolattal megvilágítani. A főiskolai és középiskolai testnevelés hazánkban olyan színvonalra emelkedett, hogy arra az olimpiai hősök európai, sőt világviszonylatban föltették a koronát győzelmeikkel. Maga az a körülmény, hogy ilyen eredményt tudtak elérni, minden mostoha kezelés ellenére a magyar versenyzők és sportolók, mégis csak arra a megállapításra kell hogy juttasson bennünket, hogy itt talán nagyon nagy hézagok nincsenek. Hézagként lehetne talán felemlíteni, hogy ha ezek az olimpiai hősök nem találnak megfelelő megértést,_ elhelyezkedést és saját munkájuk árán sem jutnak olyan megélhetési lehetőséghez, amilyet csak egy kis, szolid, apró emberke, egy kis véglegesítést, hivatalnoki, vagy! hasonló állás formájában megkap. Ez semmiképpen sem nevezhető olyan elbánásnak, mint amilyet egy nemzeti hős megkívánhatna és nem nevezhető olyan elbánásnak sem, mint amilyet ilyen nagy nemzet — mert az olimpiai bajnokságok terén igazán nagy nemzet vagyunk — megadhatna saját hőseinek. T. Ház! De most sokkal egyszerűbb dolgokkal akarnék pár pillanatig foglalkozni és pedig a leventeoktatás kérdésével, amely idetartozik, amely igen komplikált kérdés. A \Pventeoktatást a vallás- és közoktatásügyi kormány igyekszik olyformán megoldani, hogy kiszolgált katonát, altisztet, vagy akár egy szolgálatonkívüli tisztet megbíz ezeknek a fiatal gyermekeknek oktatásával. Ezzel a kérdés nincs megoldva, mert így semmi rendszer nincsen benne. Katonai mókát csinálnak, amely ben semmi komolyság nincsen. Nincsen elsősorban azért, mert nincs idejük ezeknek a gyermekeknek, másodsorban pedig az elfáradt és amúgy is csenevész fizikum, különösen falusi, vagy tanyai viszonylatban nem^ alkalmas arra, hogy rugalmas izommunkát végezzen, szóval. hogy a testgyakorlás izomépítő vagy testéuítő vonatkozásban egyáltalában tekintetbe jöhessen Erre vonatkozólag azt vagyok bátor előadni, hogy a leventeoktatásra külön ; kellene embereket kiképezni, de nem a tanítóság keretén belül. Túl el vagyunk látva állástalan diplomásokkal, akik igen szívesen foglalkoznának ezzel, mert a legtöbb esetben a közép-,