Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-215

Az országgyűlés képviselőházának 215, tegyek szóvá itt az igen t. Ház ée a kultuszminiszter úr előtt. A szeghalmi református gimnáziumról szeretnék néhány szót szólni és mindenekelőtt a t. Ház figyelmét felhívni ennek az intézetnek alapítási körülményeire. Szeghalmon élt egy egyszerű gaizdaember, aki a D'Orsay grófok birtokának utolsó részét, 2000 holdat megvásárolta valamikor és egy hosszú élet kemény munkájával jórészt letörlesztette ennek vételárát. Ez az ember halála előtt úgy határozott, hogy ezt a birtokot nem családjára hagyja, hanem egy kulturális intézményt létesít belőle és ez az egyszerű magyar parasztgazda 1500 kat. holdat hagyott arra a célra, hogy ott <a, Sárréten, ahol egy ősi magyar törzs telepedett le, amely távol volt minden kulturális intézménytől, létesítsenek egy főgimnáziumot, ahol az ő vére^ az ő magyar paraszt fajtája is művelődhessék és megszerezhesse a maga számára a kulturális élethez szükséges eszközöket. Igen t. Ház! Ennek a gimnáziumnak alapítását boldogult Klebelsberg Kunó kultuszminiszter úr annakidején nem tartotta helyesnek, nem vette figyelembe a magyar református egyház autonómiáját és egy táviratban meg is tiltotta az intézet megnyitását. Ezt a táviratot azután természetesen vissza kellett vonnia és hozzá kellett járulnia ahhoz, hogy ezt az intézetet megnyissák. Az az ellenérzés azonban, amely Klebelsberg Kunóban megvolt az intézet megnyitásával szemben, úgylátszik, a kultuszkormányban, illetőleg ai kultuszminisztériumban továbbra is megmaradt, mert ez az egyetlen felekezeti középiskola Magyarországon, — egy parasztember alapítása — amely mind a mai napig nem tudta meglágyítani a minisztérium szívét abban a tekintetben, hogy valamiféle államsegélyben részesüljön, pedig már csak azért is, hogy ezt a példát megbecsülje a kormány, hogy megbecsülje azt a tényt, hogy egy egyszerű magyar földmíves a magyar kultúráért ekkora áldozatot hozott, szükség lenne arra, hogy a kultuszminiszter úr végre megsegítse ezt a gimnáziumot. De bizonyos miniszteri ígéretek is történtek ebben a tekintetben. Szeretném, ha a kultuszminiszter úr legalább akkor, amikor ezekre a miniszteri ígéretekre hivatkozom, méltóztatnék néhány percig idefigyelni, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Figyelek kérem! Nyugodt lehet, figyelek!) hogy azután ezekre a kérdésekre választ is méltóztassék adni. Csodálattal adózom a kultuszminiszter úr képességeinek, hogy egyszerre kiét dolgot tud végezni szellemi téren, (vitéz Benárd Ágoston: Nem olyan nagy csoda! — Br. Berg Miksa: Most adja a segélyt, most számítja ki! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tildy Zoltán: Igen t. Ház! 1929 április 26-án Kornis Gyula, akkori közoktatásügyi államtitkár úr megjelent Szeghalmon, (Br. Berg Miksa: Éljen!) azt hiszem, Denhof Antai miniszteri tanácsos úr kíséretében. (Hómaii Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Antalfia Antal!) Igen. Az államtitkár úr elismerve ennek az intézetnek létjogosultságát, megállapította, hogy államsegély-kérelmezése jogosult. Azóta is minden esztendőben kérelmezte az intézet államsegély kiutalását és ha jól tudom, az 1936. esztendő folyamán Hóman Bálint kultuszminiszter úr bizonyos ígérete! tett Balthazar Dezső püspök úrnak. (Br. Berg Miksa: Halljuk! Most figyel már! Most már későn figyel! — JHÓman Bálint vallás- és köz= oktatásügyi miniszter: Balthazar tett ígéretei KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. ülése 1937 május 2Ö-án, csütörtökön. 363 nekem! — Br. Berg Miksa: Most minden kisül!) Most olyan dologra fogok hivatkozni, amire a miniszter úr kénytelen lesz emlékezni. (Br. Berg Miksa: Most megint nem figyel!) Az iskola birtokában van egy kultuszminiszteri leirat, — a számát is megmondom: a 35.467/1936. számú leirat— amelyben a miniszter úr írás ban megígéri, hogy megkísérli meglágyítani a pénzügyminiszter úr szívét abban a tekintetben, hogy az államsegélyt megadja. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ezt megígértem!) Miniszter úr, én csak egyet nem tudok: a pénzügyminiszter úr szíve olyan kőkemény-e vagy a miniszter úr nem fordított elég energiát ennek a szívnek meglágyítására? Az államsegély megadása azért is indokolt, mert erről az intézetről minden egyes felügyeleti hatóság megállapította, hogy tanítási és nevelési eredménye kiváló. Ebbe az iskolába jár aránylag a legtöbb földmíves gyerek, akikTLek jórésze otthon marad a gazdaságban és értékesíti azt az intellektuális tudást, amelyet az intézetben elsajátított. A különböző felügyeleti szervek állandóan arra buzdították ezt az iskolát, hogy új és új létesítményeket teremtsen, nyugodtan építkezzék, mert ha építkezni fog, akkor az államsegélyt kiutalják. Fennállásának 10 esztendeje alatt az iskola 300.000 pengő értékű invesztíciót eszközölt épületekben és felszerelésekben tisztán és kizárólag a maga erejére utalva és mindig bízva azokban az ígéretekben, amelyek elhangzottak. Igen t. Ház! A kultuszminiszter úr mintegy felfedezést köszöntötte azt, ,hogy a kisgazdapárt nem kultúraellenes. (Br. Berg Miksa: Nem is lehet!) Igen t. kultuszminiszter úr, itt a mai ülés folyamán a kisgazdapárt részéről elhangzott néhány beszéd és mind a magas kultúra érdekében. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Rendkívül örvendek neki!) A miniszter úr nehezményezte, hogy a tárca általános vitájában egyik-másik képviselő bizonyos összehasonlícásokati tett a kultusztárca költségvetésének egyes tételei között. Igen t. miniszter úr, mi nem a magas kultúra ellen beszélünk, hanem éppen a kultúra érdekében, (Br. Berg Miksa: Nagyon helyes!) abban a meggyőződésben, hogy egy ország kul turf okát nem az mutatja, hogy egy vékony felsőréteg milyen színvonalon van, hanem a nép általános kultárszínvonala. Amikor hangsúlyozom ezt, mély tisztelettel kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék már egyszer módot találni arra, hogy egy magyar földmíves ember áldozatából létrehozott középiskola végre 11 évi fennállás után a kormányzat részéről valami minimális támogatásban részesüljön. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Csoór Lajos képviselő úr kíván szólni. Csoór Lajos: T. Képviselőház! A kultuszminiszter úr az általános vita végén elmondott beszédében megemlékezett a tanítóságról és az állástalan tanítók számáról. Közölte, hogy hány állástalan tanító van és hogy ezeknek elhelyezkedése körülbelül milyen tempóban fog történni. (Zaj. -— Halljuk! Halljuk!) Maga ez a kijelentés nem egészen megnyugtató abban a tekintetben, hogy azok a tanítók és tanítónők, akik most elvégezték a tanítóképzőt, elhelyezkedést fognak-e találni. De még súlyosabb a helyzet, ha a jelenleg állástalan tanítók és tanítónők számát! összehasonlítom azokkal azi adatokkal, amelyek megmondják, hogyan özönlik, ömlik itt a végzett tanítóság a tanítóképzőkből. 19 fiú és 36 női tanítóképző52