Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-209
Az országgyűlés képviselőházának 20 a fővárossal, a kormányzattal vagy a pénz- ; ügyi hatóságokkal szemben jelentkeznek, nap- I ról-napra az igényekkel lépést tartva nem nyernek rendezést és megoldást. Elsősorban a főváros és a környék között fennálló vámkérdésre akarok utalni. A múlt évben a költségvetési vita során már megemlékeztem erről_a kérdésről. Szomorúan állapítom meg, hogy ebben a kérdésben valósággal komoly intézkedés nem történt. A főváros környékének életéből ezek a fájó dolgok mindaddig nem fognak eltűnni, amíg^ ezt | a trianoni vámvonalat itt, a csonka országon : belül, a főváros és környéke között le nem bontjuk. , . Amikor a hajdani legtökéletesebb gazdasági egységet, amely a Kárpátok medencéjében élt és virult, az ezeresztendős országot & mai közel kétévtizedes csonkaságában szemléljük, tisztelettel kérdem, hogy ezt a fővárosi vámvonalat, amely itt belül felosztja az országot, a csonka magyar egységben, miért nem tudjuk lebontani 1 ? A fővárosnak ez | a vámvonal hat és fél millió pengő bevételt- jelent. Állítom azonban, hogy ha ezt i a vámvonalat eltüntetnék, akkor a felszabaduló kereskedelem és forgalom többlete végül is behozná azt az adótöbbletet, amelytől a vámvonal eltüntetésével a főváros esetleg elesnék. De azért is szükséges volna ennek a vámvonalnak a megszüntetése, mert az 1872 : XXXVI. te amely a vámkérdést rendezte, kimondja, hogy j ennek a vámszedésnek olyannak kell lennie, hogy az ne sértse az állam egyetemes érdekeit. ; De kimondja azt is, hogy nem szabad sértenie a kereskedelem és az ipar érdekeit, sem. IIa ez így van, akkor kérdem, hogy az elmúlt évtizedek alatt miért hangzott el ebben a kérdésben az a rengeteg panasz, miért volt annyi ankét ji vármegyeházán és miért került ez szóba a környéki gyűléseken, ha ez a panasz nem volna jogos? E/, a panasz igazolja, hogy a vámtör- ; vényt nem a törvény eredeti intencióinak megfelelően hajtották végre. Kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék rendelkezni és uta \ sí tani a fővárost arra, hogy a törvény szellemé nek megfelelő vámszedési rendszert vezesse be. j Amennyiben pedig ez nem volna lehetséges akár tárgyi, akár elvi okok miatt, akkor azt j kérem, hogy a környéknek is tessék megadni i ugyanazt a vámszedési jogot, amelyet a fővá- ! ros a bemenő árukra nézve élvez. (Csoór Lajos: í Úgy van! Sztrájkot kell a főváros ellen kezdeni!) De bármiképpen történjék is a rendezés, az mindegy, a lényeg az, hogy ezt az ügyet rendezni kell. (Czermann Antal: Kínai fal!) Utalok itt a közlekedés kérdésére is. A főváros környékének közlekedését ma a főváros három közlekedési üzeme látja el: a Hév., a : Bszkrt. és az Autóbuszüzem. Ezen túlmenően a Máv. ugyancsak bonyolít le személyforgal- ; mat Budapest környékén és hála Istennek, a környék lakossága ezzel a közlekedési eszközzel meg van elégedve. (Czermann Antal: A Máv. kitűnő!) A Máv.-nak ezért itt a Ház előtt mondok őszinte köszönetet a környék lakossága nevében. Csak egy tiszteletteljes kérésem volna a j Máv. igazgatóságához: Rákospalotának és Rá- ; kosszentmihálynak s ezen túímenőleg a ceglédi ] fővonalon Kispest megyei városnak adjon teher- és személypályaudvart, mert ennek a 62.000 lélekszámú Kispest megyei városnak csak a lajosmizsei vonalon van mindössze teherpályaudvara. Harmadsorban foglalkozni akarok a budapesti piacok kérdésével. Ez a piackérdés ugyan. ülése 1937 május 10-én, hét fon. 29 csak súlyos és fájó sebe Budapest környéke gazdáinak. Amióta a csepeli nagycsarnokot felállították, ezt a csarnokot a budapestkörnyéki gazdák egyszerűen internáló tábornak nevezik. Kétségtelen, hogy az a piaci rend, amely ma Budapesten fennáll, veszélyezteti a környék termelésének rendjét, de terheli a főváros lakosságának egészséges, jó ós olcsó élelmezését is. (Ügy van! Ügy van!) A fővároskörnyéki termelő féláron értékesít, ezzel szemben a budapesti fogyasztó kétszeres, sőt négyszeres áron fizet minden terményért a közbeiktatott és vámot szedő, a közönség fogyasztását veszélyeztető közbeeső közvetítő kereskedelem miatt. Ha Ü téren rendet akarunk teremteni, ennek is megvan a módja. E kérdés kapcsán ki akarok térni még egy másik ügyre is, amely a főváros környékének gazdáit erősen sújtja és érinti, ez pedig a konzervgyárak kartelpolitikája. A Budapest környékén termelt paradicsomot a múlt esztendőben a gazdáktól 4-5 fillérért vették át és ebből a 4-5 fillérből 0*5 fillért a kincstár viselt. Ma, amikor gazdasági fellendülésről beszélnek, ezt az Összeget sem hajlandók a konzervgyárak megfizetni a gazdáknak. Kérdem, mi haszna van a gazdáknak a jelenlegi helyzetből, a gazdasági fellendülésből ilyen viszonyok mellett? Kérem a kormányt, méltóztassék intézkedni, hogy a konzervgyárak legalább azt az összeget megadják a paradicsomért, amit a múlt esztendőben adtak. Budapest környékének gazdatársadalma a konyhakerti művelést saját erejéből nagyszerűen kifejlesztette. Az utóbbi időben rátértek a gyümölcstermelésre is. A környék homokos talaja erre igen kiválóan alkalmas épúgy, mint Nagykőrös vagy Kecskemét vidéke. De igazolja ennek a gyümölcstermelésnek indokoltságát a gyümölcstermelés eredménye is, amit ezen a téren elértek. Hogy azonban minden gazdakérdés egységesen és jól megoldást nyerjen, szerény véleményem szerint szükséges volna a budapestkörnyóki gazdatársadalom egészséges életszínvonalának megteremtése és biztosítása céljából külön mezőgazdasági kamarát felállítani. Ennek a különleges viszonyok között élő gazdatársadalomnak különleges életigényeit ezen a mezőgazdasági kamarán keresztül tudnók biztosítani. Meg kellene teremteni a budapestkörnyéki gazdák számára a termelési és értékesítési szövetkezetet. Ezen túímenőleg ez a gazdasági kamara életre tudná hívni a konzervgyárak kartelpolitikáját ellensúlyozó gazdakónzervgyárat szövetkezeti alapon. Mindezt azonban a gazdatársadalom a maga erejéből megteremteni nem tudja, ezért kérem a gazdasági kamara felállítását, amely a maga összefogó és átütő erejével egységes szellemben tudná megoldani a környék gazdáinak fennálló sérelmeit. Az egészség az emberi élet legfőbb kincse; Ennek a kincsnek szolgálatára a Budapestről északra fekvő községek piacai ; számára Újpesten egy vegyvizsgáló állomás áll rendelkezésre. Hasonló ilyen Vegyvizsgáló állomásra volna szüksége a Pesttől délre fekvő községeknek, hogy azok piacait ellenőrizni lehessen. Budapest környékének lakossága — miként említettem — a fővároson túl a kormányzattal szemben is bizonyos igényeket támaszt. Ezek az igények fennállanak mind kulturális, mind pénzügyi szempontból, s gazdasági és igazságügyi szempontból is. Budapest környékének lakossága 1920-ban körülbelül 240,000
