Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

Az országgyűlés képviselőházának 21, gának akciója és Gömbös Gyula kormányának i 1934. évi akciója körülbelül 3—4000 fiatalembert juttatott elhelyezkedéshez és ennek 'következtében a statisztikai összeírás szerint, hozzáadva azokat, akik el vannak ugyan íhelyezve, de. ezidőszerint még fizetés nélkül és magukat nem vallhatták teljesen munkanélkülieknek, az összeíráskor összesen 3050 diplomás férfi és 930 nő volt munka nélkül. Ennek a számadatnak elemzésénél az sem hagyható figyelmen kívül, hogv ezekből 400 férfi és 800 nő középiskolai és középfokú iskolai tanári diplomával rendelkezik, vagyis ezen a téren van a legnagvobb szükség gyors segítségre. Van továbbá 1400 tanító, 4400 tanítónő és 350 óvónő állás nélkül. (Mozgás.) Ezzel igazolom isi egyúttal, hogy a költségvetésben és a pénzügyminiszter úrral együtt költségvetésen kívül is éppen az iskola ÓDÍtésnél igyekszünk legelőször segítem*. Itt nagyon csodálom, hogy Kéthily Anna t. képviselőtársam kifogásolja, hogy én ezeket a szegény lányokat, akik állás és elhelyezkedés után vágynak, figyelmeztettem, hogy a, tanítói pályán még akkor sem fognak tudni mind boldogulni, ha egv grandiózus iskolaénítési prnerrammot hajtanánk végre. Ez ióakaratú figyelmeztetés volt részemről. Szükséges lesz, hogv a tanítónőiéi öltek egy része átképeztessék és más pályára mem'en. (Zaj.) 40%-nk úgyis férjhezmegy. ezek tehát lekapcsolódnak, (Zaj. — Hatthik! Hallmk!) Az összeírás alkalmával e-ondoskodtunk az eddig elmellőzött munkanélküli érettségizettek összeírásáról is és itt is kedvezőbb számot kaptunk, mert 'hiszen 20—30.000-ről beszéltek. A szükségesnek mutatkozó százalékos levonással mintegy 9—10.000 érettségizett férfit és 1000 nőt látunk munka nélkül. Ez ^ a statisztikai összeírás saját bevallás alánján készült, de újra ellenőrizni fogjuk a jelentkezési rendszer bevezetésével. . Ezek a számok semmiesetre sem igazolták» mondom, a túlzott adatokat, amelyeket forgalomba hoztak, (Fábián Béla: Nem hiszek többé Végvárynak! — Elénk derültség.) de elég nagynak bizonyultak mégis ahhoz, hogy a kormány a legerélyesebben közbelépjen és a munkanélküliség problémáját megoldani igyekezzék. Átmeneti eszköz volt az a szükségeihelyezés, amelyet az államnál, a magángazdaságnál éveken át foganatosítottunk és amely szép eredménnyel járt. Az állami szolgálatban legújabban a nyugdíjasok elbocsátásával és új állások szervezésével értünk el nagy^ eredményt. Összefoglalva karácsonytól kezdődő új akciónk eddigi eredményét, — mert hiszen karácsonykor jelentette be a miniszterelnök úr az akciónak folytatását— az a következő: a TEBE és a GvOSz kötelékébe tartozó intézeteknél 506 (Mozgás

4 és zaj.) — a kereskedelmi és szövetkezeti érdekeltségeknél 100 ifjú helyezkedett, illetőleg helyezkedik el. A TEBE-nél és a GyOSz-nál le van bonyolítva az akció, a kereskedelemben és a szöve+kezeteknél most van folyamatban. Kereskedésekben mutatkozik még lehetőség 200—250 fiatalember elhelyezésére, ha az érettségi bizonyítvánnyal rendelkezők hajlandók d műt mögé állni. (Helyeslés.) Ezt is el kell fogadnunk helyes megoldásnak. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés.) A nyugdíjasok elbocsátásával a miniszterelnök úr bejelentése szerint 529 állás szabadul fel őszig az államnál. A költségvetésben új állás van tárcám keretében 829, más tárcáknál KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XHI, . ülése 1937 május 18-án, kedden. 341 336 és az 1938—39-ben sorra kerülő tanítói kinevezéseknél úiabb 500, vagyis összesen 3044 ifjú elhelyezkedéséről gondoskodtunk karácsony óta. (Esztergályos János: De hiányzik még az OMGE a névsorból.) Benne van az is. (Zaj a jobboldalon, — Halljuk! Halljuk! - Elnök csenget.) Ehhez járul még, hogy az úgynevezett ADOB-gyaikornokokat, vagyis az ideiglenesen foglalkoztatott állami alkalmazottakat négy év lefolyása alatt végleges gyakornoki állások szervezésével föl fogjuk szívni az állami 'közigazgatásba. (Helyeslés a jobboldalon.) összesen tehát ez 3894 alkalmazási lehetőséget biztosít. Végváry és Fábián t. képviselőtársaim nagyon ellenkező értelemben szóvátették aa ipari és hitelintézeti alkalmazások körül tapasztalt jelenségeket. Meg kell jegyeznem, hogy az egyik oldalon és a másik oldalon is történtek hibák, de ezek sporadikusak voltak és ezekből általánosító következtetéseket sem a vállalatokra, sem az if jakra levonnunk nem szabad. A szükségelhelyezések rendszere, ismétlem, átmeneti eszköz volt, mert a diplomások, az érettségizettek elhelyezése nem lehet normális körülmények között állami feladat. Ez a kérdés csak társadalmi öntevékenység útján oldható meg. Ezért a kormány a szükségmegoldási eszközök igénybevétele mellett, amiről már beszámoltam, a szerves megoldásra törekszik, és a munkapiac megjavításával, valamint a gazdaságilag gyena-ének látszó, de önálló pályaalapításra egyébként alkalmas fiatal személyek támogatásával igyekszik elősegíteni a probléma megoldását. Az elhatározott intézkedéseket itt csak egészen röviden fogom felsorolni anélkül, hogy részletesebben taglalnám, mert hiszen ezek a miniszterelnök úr és a pénzügyminiszter úr nyilatkozataiból már eléggé ismeretesek. Először is itt van a Nemzeti Önáilósítási Alap, amely önálló exisztenciák pályakezdését kívánja lehetővé tenni. A második egy törvényjavaslat-tervezet a közérdekeltségi és önkormányzati kettős foglalkozások korlátozásáról. (Helyeslés a középen.) A harmadik a korhatárt elért és szolgálati idejüket betöltött önkormányzati tisztviselők visszatartásának szabályozásáról készülő javaslat. A negyedik a magánalkalmazottak munkaidejének szabályozásáról szóló törvényjavaslat, (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) amelyet az ipar; ügyi miniszter úr még ebben a költségvetési évben kíván benyújtani. (Helyeslés a baloldalon.) Azután újabb ellenőrzés és felülvizsgálat alá kerülnek a külföldi állampolgárok bizonyos kategóriáinak munkavállalási és tartózkodási engedélyei, (Helyeslés.) amiről szintén szó volt itt a vitában. Végül pedig — és ezt Toperczerné és Kéthly Anna képviselőtársaim megnyugtatására is mondom — a belügyminiszter úr foglalkozik, velem egyetértésben, a társadalomegészségügyi népgondozás rendszerének kifejlesztésével. Ennek egyelőre t még pénzügyi akadályai vannak, de reméljük, hogy a mindent megértő pénzügyminiszter úr (Derültség.) támogatása mellett sikerülni fog ennek a kérdésnek a megoldása is. En éppen erre az életpályára céloztam elsősorban, amikor a tanítónők átképzéséről beszéltem, mert azt hiszem, hogy a tanítónői és óvónői kérdés csak úgy oldható meg, ha fokozatosan belekapcsoljuk őket az egészségügyi és karitatív munkakörbe. (Helyeslés.) 48