Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

342 Az országgyűlés képviselőházának 2 Mindez sokezer ifjú elhelyezési lehetőségét biztosítja. Ahhoz azonban, hogy ez be is teljesüljön, — ahogy minden illetékes tényező és a képviselő urak is hangsúlyozták — szükséges a társadalomnak;, a magángazdaságnak, a nagytőkének megértő támogatása. (Ugp van! a jobboldalon.) És én arra kérem innen a Házból ezeket a társadalmi tényezőket, szívleljék meg a miniszterelnök úr intelmeit, mert ezek a magyar ifjak, ha mutatkoztak is közöttük olyanok, akik talán nem voltak érdemesek a támogatásra, nagy tömegükben, egészükben (Úgy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) minden támogatást, minden segítséget, minden biztatást és minden alkalmazást is megérdemelnek. (Ügy van! ügy van! — Taps a jobbés a baloldalon.) Ezekkel az intézkedésekkel a kormány nem tekinti befejezetteknek a maga akcióját. Keressük a további lehetőségeket; továbbá ellenőrizni kívánjuk állandóan a munkapiac helyzetét és a most megindult elhelyezkedési folyamatot. Ezért létesítettem a minisztertanács hozzájárulásával az értelmiségi munkanélküliség ügyeinek miniszteri biztonságát. Kultsár miniszteri .biztos úrra fog* hárulni az a feladat, hogy ezekben a kérdésekben az összes tárcákkal és az összes érdekeltségekkel felvegye az érintkezést, a nyilvántartásokat elkészítse és itt bonyolítjuk le a jelentkezést is, amely azután ki fogja hozni a végleges számadatokat. A munkanélküliség akut kérdésének itt vázolt enyhítése mellett különös gondot kívánok fordítani a munkanélküliség preventív megakadályozására, az új nemzedék helyes nevelése és irányítása által. (Általános helyeslés.) Minthogy nem szeretném önmagamat ismételni, hiszen a Házban ötödfél év alatt számtalanszor elmondottam már felfogásomat az elméleti és gyakorlati nevelésről, az ifjúságnak gazdasági irányú pályák felé való irányításáról és azokról a törekvésekről is, amelyek engem tárcám vezetésénél mindenkor áthatnak, csak egészen röviden említem meg az idevonatkozó intézkedéseimet. Ahogyan a miniszterelnök úr mondotta, értelmiségi túltermelésről nem szabad beszélnünk, mert hiszen ennek a nemzetnek igen nagy szüksége van értelmes, tanult, okos főkre. (Ügy van!^ Ügy van!) Az értelmiségi termelés helyes arányosításáról van szó. À mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem felé kell terelni fiatalságunkat. {Ügy van! Ügy van! — Fábián Béla: Értelmes értelmiség kell!) Nemcsak a hivatalban és iái szabadpályán, hanem a városban és falun, a politikai és társadalmii életben, a gazdasági és kulturailiis: életben, mindenütt egyaránt szükséges a művelt és kiegyensúlyoíziott vezetők kiképzéséine'k előmozdításai és a jól művelt magyarolk számának f o/kozato» gyarapítása. (Ügy van! Ügy van!) Iskolát végezve is visszamehet az illető a földre gazdálkodni, elmehet ipari térre és elmehet a kereskedésekbe. (Ügy van! Ügy van!)

r Nem szabad ezeket a pályákat — ahogyan már említettem beszédem folyamán — 'másodrendű, lenézett pályáknak tekinteni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) Szakítanunk kell tehát azzal a beteges felfogással, amely — mint említettem — egyedül a hivatalban lát életcélt. (Malasits Géza: Mert csak otí úriember, másutt nem! — Farkas István: Másutt nem, másutt lenézik!) Méltóztattak t. képviselőtársaim közül többen beszélni az iskolatípusok aránytalanságáról a gimnáziumok és a szakiskolák tekintetéig, ülése 19$7 május 18-án, kedden. ben. Beszéltek a képviselő urak a gyakorlati nevelés szükségességéről és szinte állandó visszhangképpen tért vissza minden beszéd végén az a kívánság, hogy az életűek neveljünk, a gyakorlat felé irányítsunk. En azt hiszem, s 'aib'ban nincsen' közöttünk nézeteltérés, hogy a magyar ifjúság nagy tömegeit a gyakorlati, a való életre alkalmassá, életképessé kell tennünk, de viszont méltóztassanak disztingválni: más a gimnázium és más a többi középfokú iskola. (Ügy van! a baloldalon.) Nincsen közöttük fokozati különbség, hanem rendeltetési, nincsen közöttük mennyiségi különbség, — illetve ma még van, de nem szabad lennie — ellenben van közöttük nagy minőségi különbség. Az egyik elméleti iskola, és az is marad mindig, — ez a gimnázium — a másik pedig gyakorlati iskola. Ezt mindig szemünk előtt kell tartanunk. Iskolapolitikánkban biztosítanunk kell az elméleti és gyakorlati oktatás egyensúlyát és érvényt kell szereznünk az itt szintén kihangsúlyozott nevelő szempontoknak. Az iskolának nevelnie kell. Éppen a legutóbbi felszólaló, Cseh-Szombathy t. képviselőtársam méltóztatott említeni, hogy a tanár az oktatással nevel. Ebben tökéletesen igaza van, a tanár az oktatáson át is nevel, de egyébként is nevelnie kell, és pedig az öszszes tanároknak ugyanabban az iskolában ugyanabban a szellemben kell nevelniök. Borzasztó veszedelem ugyanis az, amikor ugyanabban az iskolában, éretlen, 12—14—15 éves gyermekeknek az egyik tanár bizonyos világszemléletet ad, a másik pedig egészen mást. (Ügy van! Ügy van!) Történelem- és természettudományi tanárok nagyon gyakran vitatkoztak a múltban és ezt az iskolában is érvényre juttatták; sokszor nem tudtunk tájékozódni azok között az ellentétes elméié lek között, amelyeket a fiatalok fejébe tömtek. Igenis, a legjobb szellemben kialakított nevelésnek érvényesülnie kell az iskolában. (Helyeslés.) Ezeknek a szempontoknak én nem erőszakos és formális korlátozásokkal, hanem helyes szelekcióval kívánnék érvényt szerezni. (Helyeslés.) Az elméleti pályákra és az odavezető iskolákba, gimnáziumba és egyetemre csak azok menjenek, akik arra alkalmasak, akiknek képességük, tehetségük van arra ,és ne menjenek azok, akik más pályán kiváló munkásai lehetnek ennek a nemzetnek, ennek az országnak, de az elméleti pályán feltétlenül csak tehére lesznek a társadalomnak, az államnak és önmaguknak is. (Fábián Béla: Így van!) Módot kell adnunk arra, hogy azok, akiknek a gyakorlati pályákhoz van tehetségük, a gazdasási pályák felé indulva is minél nagyobb általános és szakműveltséget szerezhessenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Éppen ezért csak röviden bejelentem, hogy a gazdasági szakminiszter urakkal egyetértésben foglalkozom — már a befejezés felé közeledem vele — a népiskolai és a polgári iskola gazdasági irányú tantervének megállapításával. (Élénk

f helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Népiskola alatt azonban ne méltóztassanak itt az elemüskolai alsó osztályokat érteni, mert 11— 12 éven alul a gyermekeket gazdasági irányba nevelni nem lehet. (Farkas István: A nvolcosztályű elemit kell bevezetni!) Ott legfeljebb csak azt tehetjük mee-, hogy a könyvekben, az olvasmányokban gazdasági, mezőgazdasági es ipari témákat dolgozunk fel. A jövő költségvetési ciklusban az országgyűlés elé kívánom terjeszteni a hatóságom alá tartozó összes szakoktatási iskolák reformjáról, a gyakorlati irányú leányképzőiskolák-