Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

Az országgyűlés képviselőházának 214. ülése 1937 május 18-án, kedden. 335 vatva tanulmányaik végeztével visszatérni a faluba, oda, ahonnan jöttek, végezni a nemzetnevelő munkát és a kultúrának úttörőivé lenni, azok között a rétegek között, amelyek sorából maguk éppen kiemelkedtek. T. Jiáz ! Középfokú oktatásunk egész beállítását ma bizonyos mértékig hibásnak tartom, mert hiszen az érettségizett ifjúságnak tulajdonképpen csak egy töredéke jut be a numerus clausus miatt az egyetemekre, már pedig maga az érettségi az élet szempontjából nem sokat jelent. Akárhova kerül ugyanis az az érettségizett fiatalember, hosszú ideig teljesen tehetetlenül áll akár az iparban, akár a kereskedelemben, de még az állami szolgálatban is. A szakiskolák növendékeinek túlnyomó része ma a polgári iskolából kerül ki. Ezt én nagy hibának tartom azért, mert ide különben is a tehetségtelenebb, a gyengébb képzettségű gyermekek kerülnek és főleg a szegényebb osztályok gyermekei. Teljesen hiányoznak ezek közül a tanulók közül az intelligens középosztály gyermekei^ akik itt nem érzik jól magukat. Azért azután, amikor ezek később az évek folyamán mégis az iparban, vagy a kereskedelemben közepes, vagy pedig vezető állásokba jutnak is, ott nem fogják magukat jól érezni, mert nem ismerték meg ezeknek a foglalkozási áagaknak a fontosságát és nem nevelték .beléjük ezeknek a pályáknak megbecsülését és szeretetét. Középfokú iskolákról lévén szó kifogásolnom kell a gimnáziumok tantervében azt a fennálló abszurdumot; hogy csak az első esztendőben tanítják Magyarország földrajzát és legfeljebb még a VII. osztályban gazdasági földrajz formájában foglalkoznak vele heti egy órán keresztül. Hogyan kívánhatunk áldozatos hazafiságot azoktól az érettségizett ifjaktól, akik nem ismerik hazájuk földrajzát sem? Minden magyar embernek úgy kellene ismernie a történelmi Magyarország földrajzát, akárcsak Magyarország történelmét s annak népét, földrajzát, gazdasági földrajzát, geológiáját mindi a" lelki szeme előtt kellene látnia. Már pedig akármilyen tökéletesen tanították is az I. gimnáziumban & földrajzot, mire a VHI.-ba jut az a tanuló, teljesen elfelejtette ezt s legfeljebb a vármegyék székhelyére emlékszik. Kívánatosnak tartanám tehát ennek a földrajznak felvételét a felső gimnáziumok tantervébe az azt megillető helyre. Ez lehetséges is volna, hiszen még csak a II. gimnáziumban folyik a tanítása az új tanterv szerint. Legutóbbi közoktatási törvényünk igen erősen hangsúlyozza, a tanító nevelői munkájának előtérbe tolását bizonyos mértékig az oktatással szemben. Kétségkívül nagyon fontos és elengedhetetlen az iskolában az ifjúságnak hazafias szellemben történő nevelése. Ez azonban véleményem szerint csak járulékos lehet. Véleményem szerint akkor nevel legjobban az a tanító, amikor tanít, még pedig azáltal, hogy tanít. Minden prédikációnál többet jelent, hogyha a növendékeket kötelességtudásra, pontosságra, lelkiismeretességre, őszinteségre, becsületességre, kitartásra szoktatja, ha értelműket csiszolja, önérzetüket fokozza és ha a végzett munka jutalmazásával önbizalmukat növeli. Ezt a nemzetnevelő nagy munkát azonban a tanítók és tanárok csak akkor tudják megfelelően végezni, ha tisztességesen biztosított megélhetés mellett lelkileg kiegyensúlyozottan és megfelelő tekintéllyel állanak az ifjúság előtt. Ezeket a fontos kellékeket veszélyeztetik bizonyos mértékben az utóbbi időkben bevezetet titkos minősítések és osztályozások, amelyeknek a napisajtóban humoros oldalról való pertraktálása igazán nem járul hozzá a tanárok tekintélyének emeléséhez. A minősítés ellen nekem semmi kifogásom nincs, de annál több a titkosság ellen. Ki biztosítja itt az elfogulatlanságot? Ha annak az igazgatónak valami kifogásolnivalója van az ellen a tanár ellen, akkor mondja meg neki nyíltan, mert így az igazságtalanságok elkerülhetők lesznek s akárhányszor mód és alkalom nyílik az elkövetett hibák reparálására. Bizonyos mértékig kifogásolnom kell azt is, hogy újabban az óravázlat-rendszert túlhajtják. Hiszen a jó tanárnak folytonosan készülnie kell és ezeket az óravázlat-rendszereket nem lehet mindig éppen a pedagógia szempontjából pontosan betartani, mert hiszen annak a tanárnak kötelessége a hozzáintézett kérdésekre megfelelő módon válaszolnia. Félőnek tartom, hogy a tanárok szabad idejének ' túlságos elfoglalása miatt nem lesz módjuk és lehetőségük éppen önmaguknak a továbbképzésére és fejlesztésére. Fel kell hívnom az igen t. miniszter úr figyelmét azoknak a tanároknak súlyos sérelmeire, akik a katonai szolgálatra való bevonulás alkalmából a háború alatt még az egyetem padjaiban ültek, vagy nem voltak elhelyezkedve. Ezeknek katonai szolgálati idejéből semmit sem számítottak be, ami igazságtalan, hiszen a háborúban is állami szolgálatban állottak, életüket tették kockára és vérüket ontották a hazáért, mialatt felmentett vagy katonai szolgálatra alkalmatlan társaik idehaza állásba kerültek és ma a rangsorban előttük haladnak. Nem kétlem, hogy ennek az igazságtalanságnak nyilvánvaló voltát a miniszter úr is átlátja, és a mostan beterjesztendő frontharcostörvény keretén belül ezeknek az igazságtalanságoknak kiküszöböléséről annál is inkább gondoskodik, mivel a rendes állami szolgálatban levő alkalmazottak háborús éveit kétszeresen beszámították, míg ezekét egyszer sem. A felekezeti tanárokra újabban kiterjesztették a pénzintézeti kölcsön felvételének lehetőségét, de csak hat havi államsegélyüknek megfelelő mértékben, holott az állami alkalmazottak hat hónapi teljes fizetésüknek megfelelő összeget kapnak kölcsön gyanánt. Egyenlő elbánást kérek itt is. Még egy kérdést kell szóvátennem, amely a ferde irányba fordult és túlságba vitt sportolás folytán a középiskolákban fennáll. A fiatalság nagy részét a szó szoros értelmében megzavarják a versényekkel, és vannak sokan, akik elméleti tanulmányaikat e miatt teljesen elhanyagolják. A versenyző egyének kitermelése a nagy többség szükséges testnevelésének elhanyagolását eredményezi, mert a tornaórák elmaradnak és a szaktanár csak a versenyzőkkel foglalkozik. Ebből még egészségügyi szempontból is több kár, mint haszon származik. Állítom, hogy a tanárok komolyabb része körében valóságos elkeseredés uralkodik a testnevelés mai rendszere ellen. A versenyző tanuló ugyanis másnapra rendszerint nem készül, de egyébként is arra számít, hogy sportbéli kiválóságáért tanulmányai terén jogosulatlan előnyökhöz fog jutni. Az meg teljesen demoralizálólag hat a többi tanulóra, hogy iskolái végeztével sportbéli kiválósága révén rendesen sokkal előbb, egy-kettőre állásba tud 47*