Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-214
318 Àz országgyűlés képviselőházának ciál-képzettséget nyerhet az, aki arra igényt íj tart. Egynéhány ilyen kérdésre szeretnék rá- ji mutatni. Aki például tarifaőrként akar elhelyez-íj kedni valamely vállalatnál, hiába végezte el a ji Közgazdaságtudományi Kar kereskedelmi sza-1! kát, hiába nyert ott oklevelet, hiába tette le aj; . doktorátust és vizsgázott kitűnően közlekedési j politikából, tarifaügyből, fuvarozási jogból és | általában az ezzel kapcsolatos, előadásra kerülő kollégiumokból, a gyakorlati életben meg li sem tud moccanni, mert hiányzanak azok a gyakorlati stúdiumok, akár speciál-kollegium, jj akár praktikum formájában, amelyek megtanítanák az illetőt arra, hogy hogyan kell tarifáin! a gyakorlatban és amelyek megismertet* I nék vele a különféle közlekedési eszközök üz- E leti és forgalmi részletkérdéseit, azok kölcsön- ; hatásait stb. Hiába működik a Közgazda- | sági Egyetemen a közlekedéspolitikai tárgykör keretein belül egy kiváló, nemcsak euró; j pai, hanem világviszonylatban is elsőrendű , tanár, Neumann Károly, ha nincs kiépítve kö-j; rülötte ezeknek a speciál-kollégiumoknak a; rendszere, amelyeket az a hallgató, aki ta1 rifőrként, vagy valamely közlekedési vállalat | alkalmazottjaként akar elhelyezkedni, végig- [ hallgathatna és abból a studiumkörből esetleg j a végén bizonyítványt is szerezhetne. Ugyanígy van, ha valaki adószakértő vagy; idegenforgalmi szakértő akar lenni, vagy;! akármilyen speciális ágazatára szándékozik jj menni a gyakorlati gazdasági életnek! Ezen a Si helyzeten segíteni kell! Az életben kialakult;, gyakorlati munkaköröknek megfelelően kollé-f gium-csoportokat kell alakítani és a gyakorlati élethez is értő magántanárokat kell ezekre j a kollégiumokra habilitálni. Ezt különbeni nemcsak kollégium, hanem praktikum forrná-;j jában is meg lehet oldani. Felhívom itt az igen t. kultuszminiszter úr] figyelmét a magán tanárképzésre. A Közgaz-1 dasági Karon, sajnos, azt kell tapasztalnunk, 1 hogy meglehetősen kevés sajátnevelésű magántanár van, ami nagyon sajnálatos, különösen: akkor, ha arra gondolunk, hogy 17 év óta mű-i ködik ez az egyetem és azóta már meglehető-' sen sokan szereztek ott doktori diplomát. Nem tudom, nem az-e ennek az oka, — én ugyan nem hiszem, hogy ez volna — hogy egyes, professzorok esetleg túl fiataloknak tartják a' Közgazdasági Egyetem végzettjeit; mert, sajnos, nálunk igen sokan úgy hiszik, hogy 40",. vagy 45 éven alul nem lehet a kellő tudományos képzettséget megszerezni. T. Ház! A speeiál-képzettség mellett szeretném a kultuszminiszter úr szíves figyelmét még egy olyan intézményre felhí% T ni, amelyet szerintem nagy gyakorlati haszonnal lehetne, a^ Közgazdasági Karral kapcsolatban megvalósítani. Ez a gyakorlati idő intézménye. Oon-í dőlök itt az orvosoknak úgynevezett cselédkönyves idejére, amihez hasonlót meg lehetne és meg is kellene valósítani a Közgazdaságtudományi Karon is, akár úgy^ hogy a diploma megszerzése után, akár úgy, hogy a diploma megszerzése előtt r egy negyedévi, félévi vagy egyévi — szakmánkint különböző hoszszúságú — gyakorlati időt kellene beiktatni, aminek, szerintem, óriási jelentősége volna.. Sajnos, ma ugyanis az a helyzet, hogy a Közgazdaságtudományi Kart végzettek bizony alig-alig értenek gyakorlati részletkérdésekhez. Ha már most ez a különben kitűnően kiképzett és felkészült ember — feltéve, hogy lelki'ÏU. ülése 1987 május 18-án, kedden. ismeretesen végezte tanulmányait — bejut a magángazdaságba, akkor majdnem olyan tehetetlenül áll ott, mintha gimnáziumi érettségi után ment volna oda. Ezen a helyzeten gyakorlatilag éppúgy lehetne segíteni, mint ahogy az orvosoknál segítenek, ahol az elméletileg kitűnően képzett orvost beviszik a kórházba, ahol azután az elméleti képzettsége mellé gyakorlati tudást és biztonságot is nyer. Fel kell itt említenem a Közgazdaságtudományi Karral kapcsolatban még egy kérdést, amely szorosan véve nem oktatásügyi kérdés, de annak egyik függvénye, és ez a minősítés kérdése. A Közgazdaságtudományi Karral rendkívül mostohán bántak mindezideig. így például a kereskedelmi szak diplomájának — amely valamikor minősítő erővel bírt a szakszolgálati közigazgatási ágakban, tehát például a pénzügyminisztériumban és a kereskedelemügyi minisztériumban — egyszerűen egyik napról a másikra elvették a minősítő erejét, szerzett jogokat sértve ezáltal. Azonfelül szerintem teljesen észszerütlen volt ez az intézkedés. Ugyanakkor tudniillik, amikor a jogász a kereskedelemügyi minisztériumban vagy a pénzügyminisztériumban lehet fogalmazó, a közgazdasági és kereskedelmi osztályt végzett okleveles közgazda nem lehet az. Erre általában azt mondják, hogy a közigazgatás jogászi ieiadat, amit tagadok. Bizonyos speciális jogi stúdiumok hallgatása és ismerete szükséges hozza, de éppen úgy szükséges megfordítva: a közgazdasági és szociális stúdiumok alapos isimerete is. Nem tudom megérteni, hogy a kereskedelemügyi minisztériumban miért nem lehet a közgazdaságtudományi kar oklevelese fogalmazó, ugyanaikkor, amikor egy jogász fogalmazó lehet. Ugyanígy vannak a mezőgazlíasági szak diplomásai is. A Közgazdasági Kar mezőgazdasági osztályának diplomása — aki kijelentem, nagyon sok mezőgazdasági közigazgatásjogi stúdiumot végez és azokból szigorlatokat is tesz — nem lehet a földmívelésügyi minisztériumban fogalmazó. Ellenben az a jogász, akiről felteszem, hogy kitűnően megtanulta a közigazgatási jogot, de mert állandóan Budapesten élt, azt sem tudja talán, hogy a búza és a roas között mai a különbség, lehet fogalmazó. (Malasits Géza: Ugy is néz ki az a miniszteri um!) Rá akarom még irányítani a t. Ház figyelmét ezzel kapcsolatban az egyéb, minősítő erejű közgazdasági képzés hiányára és igazságtalanságaira is. Ilyen például a hites könyvvizsgálók képzésének kérdése. Itt az a helyzet, hogy öt évi gyakorlat után lehet a képesítő vizsgára jelentkezni. Az öt évi gyakorlatba beszámít az ügyvédnek, azonkívül a mérnöknek két évi gyakorlata, — tehát az ügyvédnek és a mérnöknek csak három évi gyakorlatot kell igazolnia — de az okleveles közgazdának, aki esetleg 15 éven át főkönyvelő, vagy éppen revizor volt egy pénzintézetnél, gyakorlati idejéből egy percet sem számítanaik be. Tisztelettel kérdem, hol itt a logika? Ugyanezt látjuk a hites könyvvizsgálók képesítő vizsgájánál is. Az ügyvédet felmentik a kereskedelmi és váltójogi vizsga alól. Ez helyes. A kereskedelmi iskolai A) szakos tanárt felmentik a számviteltan és a mérlegtan általános része alól, ami szintén helyes. De miért nincs felmentve — ugyanezen logika alapján
