Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

Az ország-gyűlés képviselőházának 2 — az okleveles közgazda a közgazdaságtani és közgazdasági politikai vizsga alól? Elvégre, ha felteszem, — mint ahogyan fel is teszem — hogy az ügyvéd ért a kereskedelmi joghoz, akkor mégis csak fel kell tennem, legalább az egyetemi diploma erejénél fogva, hogy a közgazda ért valamit a közgazdaságtanhoz. Ha már felmentenek valakit valamilyen tárgyból, akkor mentsék fel az okleveles közgazdát is a közgazdaságtan és a közgazdasági politika vizsgája alól. Ezzel csak arra akartam rámutatni, hogy itt olyan hiányokkal és olyan egyenlőtlen elbánással állunk szemben, amelyet jóvá kell tenni, — nem a jogászokkal vagy a mérnökökkel szemben — mert azoknak a működése éppen annyira fontos és szükséges a társadalomban, mint a közgazdáké, hanem a »the right man on the right place« elve alapján minden kategória kapja meg a maga érvényesülésének speciális területét. Felhívom ezenkívül az igen tisztelt kultuszminiszter úr figyelmét arra is, hogy a közgazdasági képzést, valamint a közgazdasági és szociális gondolkodást az iskolánkívüli népmüvelésbe is szisztematikusan bele kellene építeni. Most ugyanis nagyon kevés olyan iskolánkívüli népművelési tevékenységről hallunk, amely tervszerűen tényleg azt a szociális és közgazdasági kulturális pótlást adja a népnek, amelyre annak szüksége van és amelyet ez az intézmény vidéken provideál. Meg kell még jegyeznem, hogy nagyon mostohán bánnak az iskolánkívüli népművelési intézménnyel és annak támogatását a községek részéről a miniszterközi bizottság úgyszólván lehetetlenné teszi. Gondolok még ezen felül egy magasabbfokú közgazdaságtudományi kutatásra és képzésre is, amelyet szintén társadalmi akcióként lehetne vagy kellene megvalósítni. Itt utalok Imrédy Bélának, a Nemzeti Bank elnökének arra a beszédére, amelyet a Nemzeti Bank közgyűlésén mondott és amelyben a közgazdasági kultúrának és nevelésnek a fontosságát hangsúlyozta. Az Országos Közgazda Testület, amely a végzett közgazdák egyetlen érdekképviselete, azzal a tervvel foglalkozik, hogy ősszel felállít egy Közgazdaságtudományi Kutató Inté* zetet, amelynek célja az volna, hogy az életben felmerülő gyakorlati problémákat, gyakorlati kérdéseket elméleti, tudományos analízis alá vonva, igyekezzék pótolni azt a hatalmas hiányt, amely közgazdasági és szociális irodalmunkban és tudományunkban tapasztalható. A nyugati nemzetek minden eszközt megragadnak arra, hogy a gyakorlati élethez közelítsék az elméleti és tudományos képzést, különösen az olyan terrénumokon, amilyenek a közgazdasági, az orvosi vagy a mérnöki hivatás. A gyakorlati foglalkozási ágaknak, munkaköröknek nem üvegbura alatt, légüres térben ikell a miaguk problémáit kidolgozni, hanem úgy, ahogy a gyakorlati élet megkívánja azt. Erre a célra szolgál az a kutató intézet, amelyet az Országos Közgazda Testület kíván megvalósítani, egy országos közgazdasági és szociális forráskutató központtal együtt. Tisztelettel kérem erről a helyről is a kultuszminiszter urat, hogy méltóztassék bennünket ebben a törekvésünkben segíteni, annál is inkább, mert ezzel — meggyőződésem szerint — az egész magyar társadalomnak használunk. így lehetne ugyanis legbiztosabban a kellő mértékre leszállítani azt a közgazdasági dema-, U. ülése 1937 május Í8-án, kedden. 3l§ gógiát, amely ma minden volnalon gátolja és zavarja a közgazdasági és szociális élet nyugodt menetét. Objektív fórumot, de nem egy elvont elméleti fórumot akarunk ezzel kreálni a közgazdasági szociális és gyakorlati kérdések ' megvilágítására és azoknak a gyakorlati élethez való közelebb hozatalára. Ugyancsak erről a "helyről kell felkérnem a gazdasági élet vezető egyéniségeit és intézményeit is arra, hogy ezt a tervet tekintsék a magukénak Egyrészt az idő előrehaladott volta miatt, másrészt mert nem érzem magamat ebben szakembernek, tehát csak laikusként szólhatnék hozzá, ezzel pedig nem akarom tölteni a t. Ház idejét, nem óhajtottam itt átfogó és szerves közoktatási reformot adni, csak néhány hiányra hívtam fel a t. Ház és a miniszter "úr figyelmét, néhány adalékkal igyekeztem hozzájárulni a közgazdasági és szociális oktatás reformjához, amely hitem szerint hamarosan el fog következni. El kell, hogy következzék, mert azt a mentalitást, amelyben ma a magyar társadalom él, ezt a formalisztikus lelki és szellemi életet fel kell, hogy váltsa a lényegnek, a praktikumnak a megismerése iránti törekvés, a lényeg szeretete, a praktikum vágya. Ezért felszólalásomnak Összefoglalására azt hiszem legalkamasabb, ha Szekfü Gyulának a »Három Nemzedék« befejezésére írt kitűnő és jellemző gondolatát olvasom fel, (olvassa); »A formalizmus uralmára eljön, már itt is van, az új spiritualizmus nemzedéke, amely eltávolodva a mozdulatlanság és a forradalom egyként veszedelmes pólusaitól, nemcsak szóban és retorikában, de lélekben és alkotásban is visszatér Széchenyi István örök magyar programjához: reform és konzerválás, újítás és hagyomány szintéziséhez, a magyarabb magyarsághoz. Talán nem illúzió, nem vétkes illúzió ez: hinni a jövőben és az ifjúságban.« (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik Krüger Aladár képviselő úr. Krüger Aladár: T. Képviselőház! Németh Imre képviselőtársam a Nemzeti Színházzal foglalkozott és én szintén a Nemzeti Színházzal, de egyúttal a Nemzeti Színházzal kapcsolatosan a magyar színművészet egyes problémáival kívánok foglalkozni, beállítva a Nemzeti Színházat, az Operaházat és a budapesti színészetet az egész magyar színészetbe. Szükséges és méltányos ez ma, amikor a Nemzeti Színház százéves jubileumát üljük meg^ szükséges ma a Nemzeti Színház jelentőségét úgy a múltban, mint a jelenben, Budapest és az egész magyar nemzet színészetében kiemelni. Budapestnek változatos, de a nemzet életéhez számítva kissé rövid színházi magyar múltja van. 1790-ben megalakult az első magyar nemesi színjátszó társaság. Még egyetemi if jakból verődött össze. Azóta t folyik a magyar szabadságharc a színpad terén, folyik először a történelemben a német színjátszás ellen, folyik ma a nemzetközi ízléstelenség ellen és fofolyik egyúttal a megszállott területen a magyar színészet elnyomása ellen. Ebben a szabadságharcban az élen ma is a Nemzeti Színház áll. A Nemzeti Színházat 1837 augusztus 22-én nyitották meg Pesti Magyar Színház címén és Vörösmarty »Árpád ébredése« című darabja volt a megnyitó darab. Személyei között a következő személyeket olvassuk: Irigység, Részvétlenség, Rágalom, Gúny, Kajánság, Megvetés, Éhhalál. Mintha a magyar nemzetnek ez az egyik legnagyobb költője sok magyar 45*