Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

316 Az országgyűlés képviselőházának ÈU. ülése 1937 május 18-án, kedden. zeti Színházat sem tömhetjük agyon szubvenciókkal. l)e támadják a Nemzeti Színházat és Né- j raeth Antalt t a miatt is, hogy nem segíti elő • a friss és új magyar drámaírók fejlődését és j kialakulását. Honnét vegye ezeket a friss ós új \ tehetségüket, mert valljuk be, hogy valóban i egy igazán fiatal és erős drámaíró nemzedé- j künk, sajnos, még nines. Ezt az írói nemzedéket még nevelni kell és a más irodalmi for- j mák művelésében valóban nagyszerű erőket és j tehetségeket a szó szoros értelmében rá kell s csábítani a drámairodalom területére. Kétségtelen, hogy nagy ígéretnek mutatkozott az I úgynevezett erdélyi ciklus, az a ciklus, amelynek első darabját a Vígszínház be is mutatta. Nagyon jól tudjuk, hogy a Koós Károlyok í és Tamási Áronok friss szépirodalmi darab- ! jait Németh Antal igazgató szándékai ellenére vitte el tol-e valami személyi ok miatt ellene feltámadt grófi indulat. Tudomásom szerint felszólította éppen a fiatalabb magyar írógenerációt, de valóságos könyörgő leveleket kell írnia, hogy írjanak neki darabot. A jövő idényre talán fognak is írni, deez a nevelő és támogató munka a maga természeténél fogva nem hozhat pillanatnyi eredményt és ezért nagyon kérem :a magyar törvényhozást és a kultuszminiszter urat, hogy legyünk még egy ideig türelemmel, ne ítélkezzünk gyorsan és könnyelműen a Nemezti Színház új rezsimje felett. En a Nemezti Színház fiatal, új igazgatójának tevékenységében annyi nemes, igaz és magyar szándékot látok, hogy további működése számára bátran merem kérni a szeretetteljes jóindulatot és a türelmet. A kultuszminiszter urat pedig arra kérem, hogy bizalmát és támogatását ne vonja meg attól a valóban nagyon szép tiszta és irodalmi programúitól, amelyet Németh Antal állít össze a Nemzeti Színház centennáris évének műsorához. Időm lejárt. Szerettem volna ugyan még, mint említettem, az írói segélyek kérdését szóbahozríi . .. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Németh Imre: Köszönöm szépen ! ... Nem élek az engedelemmel. (Derültség.) Befejezem beszédemet, arról a kérdésről pedig, amelyről még beszélni óhajtottam volna, majd a tárca részletes vitájánál fogok szólni. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Béldi Béla! Béldi Béla: T. Ház! Közhely m'a már annak megállapítása, hogy a keresztény magyar társadalom nem eléggé gyakorlati gondolkodású és hajlandóságú és így a gazdasági életpályákat szinte ellenállás nélkül kiengedte kezéből. Ennek a helyzetnek megváltoztatására a legkülönbözőbb terveket készítették már, nem kétséges azonban, hogy gyökeres változást, komoly^ eredményeket csakis a közgazdasági nevelésnek, képzésnek kiterjesztésétől és megreformálásától várhatunk. Ez történhetik szakiskolák és szaktanfolyamok keretében és történhetik az általános oktatásnak, az általános nevelésnek keretei között is. Most az utóbbi kérdésről szeretnék néhány szót szólni. Kezdem az iskolai oktatással és ott is az elemi iskolai oktatással. A cél az egész vonalon iaes, hogy az általános műveltséget adó oktatásba és nevelésbe belevigyük a közgazdasági és szociális gondolkodást. Ennek egyik igen fontos terrénuma az elemi népoktatás. Az elemi népiskolának legfontosabb feladatát abban kell látnunk, hogy homogén kultúrát ad vagy legalább is kellene adnia, társadalmi osztályokra való tekintet nélkül, minden egyes tanulónak, hogy ez a homogén kultúra váljék azután alapjává annak a későbbi specializálódásnak, amelyet a tanulók akár a középiskolákban, akár a főiskolákon nyerhetnek. Ebbe a népiskolai általános alapkultúrába kell elsősorban belevinni a közgazdasági és szociális mentalitást. Természetesen nem a közgazdasági intézményeket és a közgazdasági intézményekkel kapcsolatos jogszabályokat kell itt megismertetni a tanulóval, hanem azokat a mozgató erőket, azokat az a lap jelenségeket, amelyek a közgazdasági és szociális életet alkotják. Nem arra gondolok én, hogy annak az elemi iskolai tanulónak például a szövetkezeti jogot kell megmagyarázni, hanem igenis arra, hogy magyarázzák el neki a szövetkezésben rejlő hatalmas gazdasági erőt, szerettessék meg vele a gazdasági problémákat és egyáltalában neveljék bele gondolat- és érzésvilágába azt, hogy a közgazdasági és szociális kérdéseknek megismerése mennyire fontos általános nemzeti szempontból éppen úgy, mint' az ő egyéni, speciális érdekei szempontjából. Egyik költségvetési beszédemben felvetettem már annak gondolatát, hogy nagyon célirányos volna^ ha az iskolákban bizonyos gyakorlati munkaközösségeket létesítenének, aminek nyomai a külföldi elemi iskolai oktatásban fellelhetők. így különösen Svájcban és ott is elsősorban az állampolgári neveléssel kapcsolatban létesítenek az elemi iskolákban ilyen kis iskolai autonómiákat; például létesítenek egy eszmei községet, ahol a tanulók a bírót, a jegyzőt, az esküdteket, szóval az összes funkcionáriusokat maguk választják, egyszóval, játszva megtanulják azokat a közjogi és közigazgatási alapismereteket, amelyeket a tankönyvből, mint száraz leckét esetleg nem szívesen sajátítanának el. így belegyakorolják magukat az autonómiába, belegyakorolják magukat a mindennapi életben előforduló gyakorlati kérdésekbe. Ugyanezt a gondolatot meg lehetne valósítani a közgazdasági és szociális kérdések területén is. Lehetne csinálni az elemi iskolában például egy szövetkezetet, egy takarékpénztárt, mint ahogy tudok is példát arra, hogy egyes tanítók, akik törődnek ezzel a kérdéssel, meg is valósították ezt igen nagy eredménnyel. (Meizler Károly: Játszva tanulnak!) Mindehhez természetesen a működő tanítóknak részletesebb és komolyabb átképzésére, illetőleg a most felnövő tanítógenerációnak erre a problémára való ránevelésére volna szükség. Ugyanígy állunk a középfokú iskolák tekintetében is. Itt elsősorban a humaniórák és a gyakorlati tárgyak egyensúlyát kellene helyre állítani, mert, amennyire nagy híve vagyok a latin kultúrának, ép annyira nem tudom elképzelni, hogy az a középiskolai diák egyáltalán ne foglalkozzon gimnáziumi tanulmányai alatt praktikus tanulmányokkal. (Meizler Károly: Ez igaz!) A középiskolában a közgazdasági és szociális kérdések oktatását már konkrétebb formában lehetne megvalósítani; nemcsak a közgazdasági és szociális szellemet, hanem már magukat az ismereteket is bele lehetne vinni a középiskolai tantervbe. Ezenfelül ösztöndíjakkal, pályázatok, versenyek rendezésével kellene a középiskolai diákok fogékonyságát a közgazdasági és szociális problémák iránt felkelteni és megerősíteni. Ugyanez a helyzet az egyetemi oktatásnál