Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

Az országgyűlés képviselőházának 2. állított tételek eredményes munkát jelentenek. Ennek a munkának a lényege az, hogyha az egyes esetekben nem is olyan nagyméretű és impozáns beruházásokat látunk, mint néhai Klebelsberg Kunó gróf eredményes és alkotásokban gazdag^ működése idején, de látunk a való élet lehetőségeihez alkalmazkodó és gondosan felépített rendszert, amely rendszer továbbfejlesztése a maga szerves mivoltában évről-éyre önként adódik. Hogy az iskolaépítés, a kultúrházak építése, a népkönyvtárak létesítése, a vándorkönyvtárak .bevezetése mit jelent a falu kultúrája szempontjából a szorosan vett oktatáson kívül is, azt feleslegesnek tartom itt ecsetelni. Ha az építkezési beruházásokhoz hozzáveszem még, hogy a népoktatási ágazatban az új tantermekkel együtt 200 segédtanítói és 25 kisegítő tanítói állást is szervez a t. kultuszminiszter úr, megállapíthatom, hogy a falu kultúrájának emelésére ismét komoly lépések történnek. Ennek pedig ma az elsőfokú népművelés általános nagy nemzeti jelentősége mellett van egy másik erősen aktuális, mondhatnám politikai természetű jelentősége és ez a népművelés fokozása junktirnban a titkos választójoggal. Azt hiszem, hogy ez az a Junktim, amelyet a Ház egyik oldaláról sem fognak kifogásolni, amikor annyi szó esik a kautélákról és a korrektívumokról (Propper Sándor: Az a kérdés, hány száz évről van szó! — Farkas István: Ezer évig nem csinálták!) Nem értem! Szerintem ez a kérdés, bár eszmei elgondolása és a gyakorlati életben egyik napról a másikra nem mutathatja meg a hatását, mégis a sok érv mellett egyik legfontosabb érv a népművelés minden erővel való fokozása mellett, hogy ilymódon a titkos választójog eljövetele után, de még mindig nem későn, a tömegek valódi érdekeik felismerésére fogékonyabbakká és a demagógia csábításaival szemben ellenállóképesebbekké tegyük. T. Ház! A magyar kultúrpolitikának mindenkor integráns része volt a tudományos, művészeti és irodalmi célok támogatása is. Ebben a vonatkozásban is látunk, fejlődóst, amennyiben a költségvetés, ha nem is nagy mérvben, de mégis emelkedést mutat etekintetben is. Mindenesetre kívánatos volna, hogy ezekre a célokra, képzőművészeti célokra is, minél többet áldozhassunk, mert a nemzetnevelés nagy célkitűzéseit a tudomány, a művészet és az irodalom útján tömeghatásokkal szolgálhatja, ellentétben az oktatásnak az egyén felé hajló rendszerével. Annál inkább indokolt ez, mert tudományos, művészeti és irodalmi vonatkozásban a külföld részéről is egyre komolyabb megbecsülésben vau részünk. Külföldi kapcsolataink fokmérői azok a kultúregyez,mények, amelyeknek megkötéseképpen a t. kultuszminiszter úr nevéhez fűződik. Ilyen egyezmény áll fenn olasz, osztrák, lengyel és német viszonylatban és részben ezeknek az egyezményeknek köszönhető az, hogy a magyar tehetségek elgáncsolhatatlanul érvényesülnek nemzetközi képzőművészeti kiállításokon (Propper Sándor: Nem ártana egy kis francia és angol kultúregyezmény is!), tudományos és irodalmi kongresszusokon, s ezeknek az egyezményeknek köszönhető az is, hogy a magyar nyelv és irodalom jelentős teret hódított a külföldi egyetemeken. Tudjuk, hogy öt külföldi egyetemen folyik a magyar nyelv és irodalom tanítása, két egyetemen tanszéket ' állítanak fel és 25 városban 36 helyen lektorok adják elő a magyar nyelvet. 4. ülése 1937 május 18-án, kedden. 299 T. Ház! A művészeti kérdések közül mostani felszólalásom keretében a rendelkezésemre álló idő rövidsége folytán nem kívánok foglalkozni az állami színházak ügyeivel, a részletes tárgyalásnál azonban nem mellőzhetem ezt a szerintem igen fontos kérdést... Elnök: A t. képviselő úr a rendelkezésére álló idő rövidségéről beszél; semmi idő nem áll már a rendelkezésére. (Élénk derültség.) Törs Tibor: Azonnal be is fejezem, t. elnök úr. Az állami színházakról meg akarok emlékezni a részletes tárgyalásnál, mert a m. kir. Operaházzal szemben fenntartás nélíküli elismerésemnek, a Nemzeti Színházzal szemben azonban, sajnos, komoly aggodalmaimnak kell kifejezést adnom. {Egy hang a baloldalon: Nagyon helyesen! — Sulyok Dezső: Amint az előzményekből látszik: a költségvetést elfogadom. — Derültség a baloldalon.) T. Képviselőház! Befejezem szavaimat. Ezekben volt alkalmam általánosságban a kultusztárcát bírálni (Derültség és felkiáltások a baloldalon: Bírálni? — Zaj.) és pedig elismeréssel kellett szólnom az 5 esztendőt egybefoglaló szemlélet alapján, nem pedig egy esztendő megbírálása alapján. (Sulyok Dezső: Helyes!) Mivel pedig azt látom, hogy a kultuszminiszter úr, aki gyakorlati politikus és történész is, átérzi a parlament iránti felelősségét és átérzi azt a történelmi felelősséget is, amely reá hárul, a költségvetést elfogadom. ( Helyest é; a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunk következik szólásraKéthly Anna: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselő úrnak csak egyetlenegy mondatára akarok visszatérni, (Halljuk! Hátijuk! a szélsőbaloldalon.) amelyben olyan borzalommal tiltakozott a materializmus gondolata ellen. Arra nines idő és nem is a közoktatásügyi tárcánál kell azt a kérdést tisztázni, hogy mennyire ismerik ennek a kérdésnek, ennek a fogalomnak lényegét azok, akik róla beszélnek. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok csak feleleveníteni ennek a háború utáni parlamentarizmusnak egy régi vitáját, amelyben egy egészen klasszikus tanú, Vass József elhunyt miniszter úr állapította meg, hogy összecserélik a szociálpolitikát a szociáldemokráciával. Ügylátszik, hogy _ körülbelül valahogyan «srv lesz ez a materializmussal is, ha nem is ebben a vonatkozásban, de ilyen formán. Mondom, nem vitázom, csak azt az egyet akarom megállapítani és leszögezni, hogy a megbélyegző és lenéző szándékkal materialistának nevezett marxista munkásság olyan eszmei harcokra, olyan önfeláldozásra, olyan önzetlen kötelességteljesítésre képes, (Farkas István: Amilyenre a materialisták nem képesek!) amilyenre a gazdasági és politikai kiváltságaiknak az elefántcsonttornyában élő idealisták és átszellemültek egyáltalában nem hajlandók. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tulajdonképpen az előadó úr beszédérc térek vissza, amikor a kultusztárca költségvetését bírálni akarom. Az előadó úr szélesen felépített előadmányából legfőképpen az az igyekezet fogott meg engem, amellyel a kultuszköltségvetésnek a demokratikus voltát próbálta bizonyítani. Azt kell erre mondanom, hogy nem lehet olyan nagyon utolsó dolog az a demokrácia, amelynek még a nevét is kitörölték közéletünk egyes jelesei a szótárukból, ha egy ilyen kormányzat hivatalos előadói ez-