Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

294 Az országgyűlés képviselőházának 21.L. ülése 1937 május 18-án, kedden. adnám ki. A bizonyítványok egyik részében azt mondanám ki, hogy az illető magasabb főiskolai képzésre alkalmas, a másikban pedig azt, hogy hivatali pályákra képes, illetve az érettségi bizonyítvánnyal elérhető gyakorlati pályákra, amelyek fizetési fokozatokkal járnak. Ügy látom egyébként, hogy a középiskolákban nagy a túltermelés, nem is annyira a tananyagban, mint a melléktárgyakban. Minden középiskolában a kötelező tantárgyaikon felül meg egész széria külön stúdium, — tanfolyam, kör és egyesület — van, amelyek még külön időt is lefoglalnak, Ilyenek például à sportkör, a játékóra, a Kisok., az ének- és zenekar, a Vöröskereszt, a kongregáció, az önképzőkör, a bölcselőkör, stb. — szóval mind kifogástalan, semmilyen tekintetben sem kifogásolható stúdium. De ezek mind a középiskolai oktatási órákon túl tartják vissza az ifjúságot az iskolában, úgyhogy a rendes órák után még egy-két órát ott kell tölteniük elfáradt lélekkel a tanulóknak, úgyhogy egészen kimerülten, éhesen és a rendszertelen táplálkozástól legyöngülve és lesoványodva, betegségeknek állandóan kitéve érnek haza, éppen azok a gyermekek, akikben tehetség nyilvánul meg. Hiába méltóztatnak azt mondani, hogy ezek a körök és egyesületek nem kötelezők senkire nézve. Igaz, ez így van. De éppen az ambiciózus, a tehetséges gyermekek mindent ambicionálnak és ha — csak egy példát mondok — a tornatanár kijelenti, hogy csak az ikap jelest tornából, aki beiratkozik a sportkörbe, vagy az irodalomtörténet tanára azt mondja, hogy csak az kap nála jelest irodalomtörténetből, aki az önképzőkörben megfelelően működik, akkor természetszerűleg mindenki iparkodik a maga érdekében ebben résztvenni. Nem abban van a hiba, hogy résztvesz benne, henem abban, hogy ezáltal a túlzottan igénybevett gyermekeknél fizikumuk legyöngülése folytán az általános tananyagban is visszaesésnek kell bekűvetkeznie. A miniszter úr figyelmébe ajánlom az utazó iskolásgyermekek problémáját, azokét, akik messze területről kora reggel utaznak be a fővárosba, (Müller Antal: Akik sokat szenvednek!) és késő este érnek haza, éppen e túlterhelés következtében. Azt hiszem, a gyermekeik érdekében kontingentálni kellene azt a kilométerhatárt, amelyen túlról nem lehetne bejárni a fővárosi iskolákba. Azokkal, akik 10—20 kilométeres körzetből jönnek be, nincsen különüsebh baj, de akik 40—50, sőt 60 kilométer távolságot tesznek meg naponta kora hajnalban és késő este érkeznek haza, azoknak a fizikuma kimerül. Ha ezeknek a tanulási lehetősége egyedül a voinatoln eltöltött idő, aktkor meg ikell állapítanom, hogy ez a tanulmányi előmenetel, a fegyelem és erkölcs szempontjából, de f

különösen egészségügyi szempontból nem tűrhető állapot. (Müller Antal: Igaz!) Nagyon kérem tehát a miniszter urat, foglalkozzék ezzel intenzíven, mert az idegességnek, a túlterheltségnek és a rosszultápláltságnak a jelei ^rendkívül erősen mutatkoznak a középiskolás ifjúságnál. Az iskolaegészségügy — a fővárosi iskolákat kivéve — meglehetősen gyönge lábon áll. Rendikívül fontosnak tartom, hogy évente többször is orvosi vizsgálatot tartsanak minden középiskolában, s egy tuberkulózis vizsgálatot mind a tanszemélyzet, mind pedig az iskolás gyermekek számára, mert egy-egy elfelejtett vagy meg nem talált tuberkulozis-góc egész osztályokat fertőzhet meg és életeket pusztíthat el. A sporttal kapcsolatosan fontosnak tartanám, hogy minden félévben sportorvosi vizsgálat is történjék azok számára, akik a sporttal intenzíven foglalkoznak. A sportnak van nevelő, de van romboló hatása is, különösen akkor, ha nem megfelelő fizikumú emberek iparkodnak rekordot javítani, s ha nem megfelelő fizikummal rendelkezők próbálnak olyan sportgyakorlatokat intenzíve gyakorolni, amelyekre fizikumuk nem alkalmas. A fővárosi iskolákban fogvizsgálatot is tartanak minden félesztendőben, aminek igen nagy jelentősége van, mert a modern gyógyászat szerint a legtöbb betegség éppen a fogakban rejtőzködő -hibákból ered, úgyhogy az iskolaorvosi vizsgálatoknak ebben az irányban való intenzívebbé tétele ebben a nagy túlterheltségben sokkalta fontosabb, mint volt. A miniszter úr figyelmét szeretném felhívni a Kisok.-pályára, amelyen a középiskolások sportolnak. Ez homoktenger, valóságos Szahara és ha onnan a gyermekek hazajönnek, egyenesen a fürdőkádba kell őket vinni, mert annyira porosak, piszkosak,, s a salak- és a homokpályákon annyira beszennyeződnek, hogy az egészségükre semmi körülmények között sem lehet előnyös. Amikor mi a falun a tuberkulózis elterjedésének főokául a poros utcákat jelöljük meg, akkor nem lehet a fővárosi középiskoláknak éppen a sporttere ilyen portenger. Ajánlom a miniszter úrnak, mint a nemzeti úszósportalapítvány felügyelő hatóságának figyelmébe azt is, hogy miért kell a középiskolai ifjúságot este 6—7 óra között a fedett uszodában gyakoroltatni és miért kell fiatal, serdülő leányoknak este 7 óra után hazamenniök a sportuszodából s kérdem, miért ne lehetne őket a nappali órákban gyakoroltatni, amikor még világos van? Miért kell a nemzeti sportuszodának elsősorban üzleti célokat, és csak másodsorban az ifjúság nevelését szolgálnia? Előttem szólott t. képviselőtársam beszélt a gazdasági oktatás és a szakoktatás hiányairól. Mindenesetre, ha csak három számot, említek meg, azt, hogy középiskolai oktatásra a költségvetésben 18 millió pengő van felvéve, hogy felsőoktatásra a költségvetésben 16 millió pengő van felvéve s ezzel szemben ennek a három nagy közgazdasági ágnak összes iskoláira csak 5 millió pengő van felvéve, akkor mindjárt látjuk a keresztmetszetét annak, ami miatt előttem szólott t. képviselőtársaim mindketten panaszkodtak.^ Ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági iskoláink összességének költségvetése ötmillió pengő. Ez mindent megmond és megmagyaráz. Ami az ipari iskolákat illeti, — amelyekhez én közelebbállónak érzem magamat — nagy örömet keltett az, hogy az ipariskolák a kultusztárcához csatoltattak, de (Farkas István: Egyelőre még nem történt semmi!) — helyesen mondja képviselőtársam — egyelőre még várakozó állásponton vagyunk abban a tekintetben, hogy történik-e valami ezen a téren. Az átvett iskolákon kívül sehol egyetlen új, újfajta iskola nem létesült, az átvett iskolákban egyetlen új iparágat nem vezettek be, a régi gépeket, felszerelést, amelyek már elavultak, nem cserélték ki a műhelyoktatásnál, mindössze 8 új párhuzamos osztállyal van több, mindez azt mutatja, hogy bár az ifjúság tódul erre a pá-