Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-214

Az országgyűlés képviselőházának 21U. ülése 1937 május 18-án, kedden. 295 lyára, de tényleg az iparoktatás nehezen akli­1 matizálódik. Az ipari szakoktatás terén az érettségi bevezetését határoztuk el azért, hogy az iparosiskoláknak a közéletben és társadalmi életben való jelentősége ezáltal egyenrangúvá tétessék a kereskedelmi iskolákkal és egyéb is­kolákkal és minden előkészítés ellenére még mindig nincs bevezetve a tantervnek az a rend­szere, amellyel például a jövő tanévben meg lehetne kezdeni a négyévas ipariskolai tanfo­lyamok létesítését, hogy ezeknek végén, négy év múlva az első ipari érettségi vizsgák meg­tarthatók legyenek. Nagyon kérem a miniszter urat, — szeptemberig van még elég idő — mél­tóztassék legalább szeptemberben életbeléptéim azt a tantervet, amely majd az érettségi vizs­gálatok alapjául szolgál. A sérelmek közé tartozik az is, hogy míg azelőtt az ipari oktatással foglalkozó iskolák­ban — éppúgy, mint a középiskolákban — két­két tanár, körülbelül 2 százalék az V. fizetési osztályban foglalt helyet, most egyetlenegy sem kerül be ebbe a fizetési osztályba; sőt míg odaát a középiskolai szakon a tanárok közül meglehetősen nagy százalékot tanügyi taná­csosi és főtanácsosi címmel tüntettek ki, addig az ipariskolai tanárok, mint mostoha gyerme­kek, ebből is kimaradtak. Meg nem értés van a műhelyfőnöki állás­sal szemben is. Az ipariskolák műhelyfőnöke nemcsak tanár, hanem egyben egy nagy üzem vezetője is, akinek heti 45 órai elfoglaltsága van, akinek nyersanyagokat kell bevásárolnia, munkákat elvállalnia, munkálatokat lebonyolí­tania, gépmunkákat tanulmányoznia, a kész munkákat áruba bocsátania, akinek keres­kedelmi levelezést, könyveket kell vezet­nie, anyagraktár-kimutatást végeznie, szó­val egy üzem igazgatójához tartozó min­den néven nevezendő műveletet elvégeznie s ennek ellenére ezért a többlettevékenységért havi 28 pengő 80 fillért kap, ami 26 filléres óra­bérnek felel meg, holott tudomásom szerint 26 filléres órabérért ma még napszámost sem lehet kapni. Egyébként is kevés, csak 1 pengő 80 fillér az óradíj és az esti tanfolyamokon 2 pengő 70 fil­lér, ami műegyetemet végzett diplomás mérnö­kök számára igazán megalázó órabér, mert ugyanott egy gyakorlati oktató 4 pengős óra­béren alul nem igen dolgozik. Ez is szégyen. De, ha csak 45 órai elfoglaltságot számí­tanának is, a műhelyfőnököt még akkor is havi 194 pengő illetné meg. Mi azt kérjük, hogyha megvolt az oka annak, — és szerintem megvolt — hogy az iparoktatást átvették a kultusztárcához, akkor legyen meg a kultusz­tárcánál is a szükséges megértés. Minthogy az átvétel óta egy esztendő elmúlt és az akklimafi­zálódás megtörténhetett, szeretnők látni azt az intenzív fejlődést és fejlesztést, amelyre ezek­nek az iskoláknak szükségük van. Szeretnőnk látni azt, hogy végre — abban a gondolatkör­iben, amelyet immár hárman is kifejtettek itt a felszólalók a költségvetés tárgyalásánál — a gyakorlati pályákra való terelés az által is megtörténjék, hogy megfelelő helyen, megfelelő időben, megfelelő intézetek létesíttetnek, ame; Iveknek célja ezen gyakorlati pályákra tóduló ifjúság felszívása. Végül legyen szajbad még néhány szót a Nemzeti Színházról is szólanom. (Halljuk! Halljuk!) A Nemzeti Színháznak nem az üze­méről, nem a művészi részéről, hanem tisztán az építészeti részéről akarok beszélni. A jövő évben ünnepeljük a Nemzeti Színház száz éves jubileumát és ezt a jubileumot a Nemzeti Szín­ház hontalanságban éri meg, egy olyan helyzet­ben, amilyenben az egykori háztulajdonos erez­heti magát, akinek bérlakásban kell laknia. Ez ma a Nemzeti Színház helyzete.. Annak ide­jén a nemzet áldozatkészsége palotát emelt szá­mara, amelyben kivirágzott,, amelyben gyö­nyörű múltra tekinthetett vissza és most csu­pán mint a főváros egyik bérlője szerepel, s a Népszínház épületében, egy az ő céljánaik sze­rintem meg nem felelő épületben kénytelen dolgozni. A régi Nemzeti Színházat lebontot­ták. Ez örök hiba, s megbocsáthatatlan bűn volt, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) pedig azt a régi épületet az utolsó percig tartani kellett volna, ha másképpen nem, egy színi múzeum számára, de semmi körülmények kö­zött sem lett volna szabad lebontani, mert amit a helyébe építettek, szégyenfoltja. Buda­pestnek. (Ügy van! Ügy van!) Egy öt eszten­dőre szóló ideiglenes üzletház számára adtunk ott engedélyt 15 esztendővel ezelőtt és ezt az engedélyt évről-évre meghosszabbítjuk. Ez a székesfőváros szégyenfoltja. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Végtelen engedély volt, amelyet én korlátoztam öt esz­tendőre!) Rész'tvettem a tárgyalásokon, pozi­tíve tudom, hogy az engedély ... ^ (Hóman Bá­lint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A bér­let végleges volt, a bérlet nem volt időhöz kötve!) En az épületről beszélek. Szeretném Bornemisza miniszter úr város­fejlesztési törvényét a kultuszminiszter úron kipróbálni. Ez a törvény kimondja, hogyha va­lami elékteleníti a városrészt, jogában áll a fővárosnak azt azáltal megszüntetni, hogy vagy kötelezi a tulajdonost a felépítésre, vagy három éven belül kisajátítja. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Már fo­lyamatban vannak a tárgyalások!) Nagyon szeretném, hogyha a miniszter "úr nyilatkoz­nék, mi a terve a Nemzeti Színház épületével. Csináltunk egy fórumtervpályázatot és ebben be akartuk kapcsolni az új Nemzeti Színház épületéneik egy méltó, megfelelő elhelyezését. A Közmunkatanács át is írt a. miniszter úrhoz és nyilatkozatot kért tőle, mikor és hogyan akarják a Nemzeti Színházat építeni. (Tiasnádi Nagy András államtitkár: Mi kértülk a Közimtunkataná­csot, hogy jelöljön meg megfelelő helyet!) He­lyesnek tartanánk, hogyha a Nemzeti Színház százéves' jubileumát azzal tudnánk megünne­pelni, hogy az új építendő Nemzeti Színháznak legalább nz alapkövét letennők. ha, a miniszter úr megállapítaná, hol és mikor akarna a Nem­zeti Színházat felépíteni s ennek előmunkála­tait megkezdeni. Azt hiszem, hogy a Nemzeti Színház jubileuma nem múlhat el egy olyan kiállítás nélkül sem, ahol a Nemzeti Színház történelmi múltjának feltárása a mostani nem­zedék előtt biztosítaná annak megbecsülését. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi mi­niszter: Meglesz!) Ha más nem csinálja meg, a képzőművészeti társulat hajlandó ezt meg­csinálni, (Hóman Bálint vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: A Nemzeti Múzeum csinálja meg! Meglesz!) mert hiszen ősszel úgyis egy Biedermeyer kiállítást rendez és ennek kap­csán a Nemzeti Színháznak igen sok képe volna ott kiállítható, igen sok szobra volna ott el­helyezhető Nagyon kérem a miniszter urat most a művészi rész teljes kikapcsolásával, hogy a Nemzeti Színház jövőjének biztosítása érdekében, a Nemzeti Színház épületének biz­tosítása ügyében tegye meg a megfelelő sür­gős intézkedéseket, mert ezzel ünnepeljük meg 42*

Next

/
Oldalképek
Tartalom