Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

Az országgyűlés képviselőházának 213. ülése 1937 május 14-én, pénteken. eszközök segítségével folytathassa a kormány­zást. Parkas- István képviselő úr olyan kérdése­kett tett szóvá, amelyek elsősorban is a föld­mívelésügyi tárca keretébe tartoznak, mint mondotta azért, mert a miniszterelnök egyút­tal földmívelésügyi miniszter is. (Derültség a jobboldalon. — Farkas István: A miniszter­elnök úr is beszélt róla!) Méltóztassanak meg­engedni, hogy^ beszédének erre a részére — én is felhasználva földmívelésügyi miniszteri minőségemet — majd a földmívelésügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával reflek­táljak. Csupán egy kérdést teszek szóvá egy pillanatra, ez pedig t. képviselőtársam beszé­dének a falukutatókról szóló része, amelyben reflektált a vitazáró beszédem alkalmával tett ki j elentéseimre. T. képviselőtársam félreértett engem. Ne­kem semmiféle kifogásom nincs és nem is lehet az ellen, ha valóban tudományos felkészültség­gel és tudományos szempontból vizsgálnak meg bizonyos kérdéséket. En csak azokat az esete­ket tettem szóvá, ahol éppen ezeket a tudomá­nyos szempontokat vagyok kénytelen nélkü­lözni és tisztán politikai vagy egyéb szempon­tokat látóik érvényesülni. (Zaj. — Boczonádi Szabó Imre: Falut izgatók!) A választójogra vonatkozólag is tett bizo­nyos célzásokat és kijelentéseket t. képviselő­társam. Amit ebben a kérdésben itt a Házban elmondottam, azt nem akarom semmivel sem megtoldani. (Farkas István: Elég baj!) Ponto­san nyilatkoztam arra nézve, hogy milyen ha­táridőn ibelül fogja a kormány ezt a javaslatot benyújtani és annakidején, amikor abban a helyzetben leszek, hogy ismertethetem a vá­lasztójogi törvényjavaslat tervezetébe felvett rendelkezéseket, képviselőtársam is meg fogja látni, hogy a részletek mit tartalmaznak. vitéz Tóth András t. képviselőtársam len­dületes beszédének azt a részét, amelyben a nemzetvédelem intézményes megszervezésének rendkívüli fontosságáról emlékezett meg, teljes egészében aláírom. Az általa felvetett szempon­tok között nagyon sok érdékes építő gondolatot találtam. Azt hiszem, hogy ennek a kérdésnek alfája az, hogy annak nagy fontosságáról meg­győződve már az iskolában a nevelés során kell belevinni ezeket az eszméket az ifjú magyar generáció lelkébe és szívébe. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Köszönöm, hogy t. képviselőtársaim felemlí­tette azt is, hogy milyen dolgok törtemnek a szellemi szabotázs körül, mert ezen a téren is igen meggondolandót és olyan adatot hozott fel, amiből a tanulságot le kell vonnunk. Örülök annak is, hogy rámutatott t. képviselőtársam arra is, hogy igen gyakran egyáltalában nem felelős tényezők külföldi felelős, vagy felelőtlen faktorokkal olyan megbeszéléseket folytatnak, amelyeknek követezményei nem mindig kívána­tosak és szerencsések az országra nézve. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ez sokszor nem a jóakarat hiányán, ihanem talán a helyzet némismerésén múlik. Ami <t. képviselőtársamnak a frontharcos­törvényjavaslatra tett allúzióját illeti, ebben a tekintetben egészen határozottan nyilatkoztam. Bejelentettem, hogy a honvédelmi miniszter úr, aki ezt mai beszédében is jelezni szíves volt, (Ügy van! Ügy v an!) még éhben a költségvetési évben be fogja nyújtani. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Rupert Rezső igen t. képviselőtársam be­széde elején bizalmáról volt szíves biztosítani. Ezt a körülményt én némi gyanakvással fo­gadtam. (Derültség.) Későbbi kijelentései során valóban rá is jöttem arra, hogy tulajdonkép­pen bizalmatlanságát akarta ezzel némileg be­vezetni. (Derültség.) Beszédére egészen röviden azt válaszolom, hogy azt, amit Szegeden mon­dottam, nagyon jól megfontoltam, ahhoz sem hozzatennívalóm, sem abból elvennivalóm nincs. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb­oldalon és a középen.) Pintér igen t. képviselőtársam igazán ki­tűnő beszédében visszatért a miniszterelnöki tárca költségvetéséhez. Végigment ennek a tár­cának költségvetésén és emelkedett szellemben a legkülönbözőbb szempontokból világította meg ennek a tárcának egyes költségvetési té­teleit. Rámutatott azokra a fontos kérdésekre, amelyeket ennek a költségvetésnek segítségé­vel a kormányzat meg akar oldani. Az általa felhozottakra nem fogok egyenként válaszolni, mert a később elmondandókban t. képviselőtár­sam az általa felvetett kérdésekre úgyis vá­laszt nyer. A miniszterelnöki tárcával kapcsolatban néhány kérdést kívánok most érinteni. Ezek Közé a kérdések közé tartozik a hazai kisebbségek és az idegenben élő magyar állampolgárok gondozása; az informativ szolgálat, ami alatt a sajtó­szolgálatot értem; a szociálpolitika és most legújabban a nemzeti önallósítási alap feladata; valamint a statisztikai adatgyűjtések; a Vitézi Rend főszéktartósága, amelynek megvan a költségvetésben a maga rovata; és bizonyos rendkívüli kiadások az úgy­nevezett reprezentatív célokra. Ha sorba vesz­szük a tételek mögött megvizsgálandó hátteret és ezeknek a külső és belső politikai kérdések­kel való összefüggését és ha vizsgáljuk ezek­nek a kérdéseknek hatásait a magyar közélet és a magyar nemzeti jövő szempontjából, ak­kor néhány olyan megállapítást kell tennem, amelyeknek itt való hangoztatására különösen súlyt kívánok helyezni. A hazai kisebbségek és az idegenben élő magyar állampolgárok gondozása kérdésénél ki kell jelentenem azt, hogy a világpolitikát is a földkerekség minden táján élő, tehát az ide­genben élő magyarság sorsának is a szemszö­géből kell néznünk, mindig azt keresve, hogy mi használ és mi árt. Idegenben élő véreinkről szólva, az ő sérelmeik, gazdasági, kulturális, politikai elnyomottságuk bennünket elsősorban és mindig a legközvetlenebből érdekelnek. A költségvetés általános vitája scsrán en­nek a kérdésnek rendkívüli fontosságára rámu­tatott Bethlen István gróf igazán lélekbemar­koló, drámai szavakkal, megemlékezett róla Kornis Gyula igen t. képviselőtársam is a mi sorainkból, adatokkal húzta alá ennek a kér­désnek rendkívül jelentőségét, ugyancsak nagy hozzáértéssel szólt ehhez Mezey Lajos t. kép­viselőtársunk is és mai beszédé-ben most Pin­tér László képviselőtársam, aki régi ismerője és szakértője ennek a "kérdésnek. Ebben a kér­dében nincs alvó lelkiismeret. Ha szunnyad is a lelkiismeret, arra valók vagyunk mi, a ma­gyar kormány, hogy ezt ébren tartsuk. (Ügy van! Ügy van! Élénk taps.) Ezt a munkát vál­laljuk is itthon és a nemzetközi fórumokon is úgy, mint azt részletesebben a vitát bezáró beszédemben a t. Háznak már bejelentettem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom