Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

Az országgyűlés képviselőházának 213. Az idegenben élő magyar állampolgárok gondozása igen nagy és súlyos feladat. Megnyugtatolag hat azonban, hogy igen sok jelből következtethetünk arra is, hogy a külföldön elo magyarokat hazai közviszonyaink megelégedessél tölthetik el. Szükséges azonban az is, hogy itt bent olyan kormányzás, olyan közszellem és olyan gazdasági biztonság legyen, {ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amely vonz es megbecsülést szerez. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az elmúlt évben alkalmam volt az amerikai fiatalabb magyar generációhoz tartozó leányokkal és fiúkkal beszélgetni és azt láttam, hogy valósággal lelkileg megfürödve és fel- ! üdülve f távoztak el a mi körünkből vissza Amerikába, második hazájukba, melynek hű polgárai kívánnak lenni, de amellett ezt a kapcsot, amely őket hozzánk, régi hazájukhoz kötötte, változatlan erővel kívánjuk továbbra is fenntartani. A külföldi magyarok szerepére kívántam rámutatni nemzeti igazságunk és céljaink megismertetése szempontjából. Hogy úgy mondjam, bizonyos kérdésekben rájuk hárul a feladat, hogy felvilágosítsák a külföldet a nemzet igazáról. A magyar kormány a kisebbségi kérdésben — az előző kormányok felfogásához híven és azt követve — gondosan őrködik azon, hogy az országban élő kisebbségek jogos igényei minden tekintetben harmonikus kielégülést nyerjenek. Gondosan őrködik azon, hogy a kisebbségek az élet semmiféle vonatkozásában ne érezzék azt, mintha ők másod- vagy harmadrangú polgárai lennének ennek az országnak, ellenkezőleg: a teljes jogi és tényleges egyenlőséget és szabadságot biztosítja részükre. Ennek a felfogásnak folyományaként ép úgy, mint az előző kormányok» a jelenlegi kormány •sem gördít a legcsekélyebb akadályt sem az elé, hogy mindenki szabadon vallja magát egyik vagy másik kisebbséghez tartozónak. Teljesen és kizárólag az állampolgárok szabad nyilatkozata az irányadó arra nézve, hogy a többséghez, vagy valamely kisebbséghez tartozóknak^ vallják-e magukat, nem úgy, mint egyes más államokban. (Ügy van! Ügy van!) Az egyéni szabadságból és jogegyenlőségből folyik, hogy valamely kisebbséghez tartozásból az állampogárokra nézve semmiféle hátrány vagy előny — amint azt ismételten voltam bátor kijelenteni — nem származhat. Ugyanígy Magyarországon senkinek semmiféle hátránya nem lehet abból, amit szintén a t. képviselőtársam tett szóvá, hogy német vagy általában idegen hangzású neve van. Hajlandó vagyok szigorúan eljárni, ha ebben a tekintetben konkrét panaszok merülnének fel és ezek bei gazolást nyernének. (Helyeslég.) Önként adódik ebből a magyar kormánynak a névmagyarosítás kérdésében elfoglalt az az álláspontja, hogy a leghatározottabban elítél minden olyan akciót» — ezt én a kisebbségek szempontjából, kisebbségi vonatkozásban mondom — minden olyan mozgalmat, amely az egyéni szabadság és állampolgári jogegyenlőség elveivel össze nem egyeztethető módszereket, eszközöket alkalmaz akár a névmagyarosítás érdekében, akár annak megakadályozására. Az egyéni szabadság és jogegyenlőség elve ugyanis nemcsak azokat védi, akik idegen hangzású nevükhöz ragaszkodnak, hanem természetesen éppen úgy azokat is, akik önként akarják a nevüket megmagyarosítani, mert ülése 1937 május 14-én, pénteken. 271 így vélik külsőleg is kifejezésre juttatni, hogy magyar anyanyelvűek. Ámde abból, hogy valaki a nevét megmagyarosítja,, reá nézve a hivatali életben, vagy a közhivatalokkal való érintkezésben semmiféle vonatkozásbán előny nem származhat. Amidőn a magyar kormány ilyenképpen a névmagyarosítás kérdése kapcsán is az egyéni szabadság és jogegyenlőség elvének érvényesítését a legmesszebbmenőén biztosítani kívánja, viszont joggal megkívánhatja, hogy a névmagyarosítás kérdése ne használtassék fel olyan magyar nemzetellenes agitációk egyik eszközéül, (Elénk helyeslés és taps.) amelyek a magyarság és a hazai kisebbségek között a hagyományos jóviszonyt és harmóniát megzavarni alkalmasak. (Elénk helyeslés.) Amilyen gondosan őrködik azon a kormány, t. Ház, ihogy a kisebbségekhez tartozó állampolgárok jogai, tényleges egyenlősége és szabadsága az élet minden vonatkozásában, tehát anyagi téren, adózási téren is maradéktalanul érvényesüljön, éppen úgy gondja biztosítani azt is, hogy kisebbségeink 'kulturális igényei is minél teljesebb kielégülést nyerjenek. E téren, mint arra éppen Pintér László t. képviselőtársam rámutatott, a kormányzat magatartása nem csupán passzív toleranciában merül ki, azaz nemcsak abban, hogy a kormány a kisebbségek saját, spontán kulturális élettevékenységét a minden állampolgárra egyformán érvényes általános keretek között nem tangálja, hanem pozitív intézkedésekkel maga is megteremti azokat a feltételeket, amelyek a különösen fontos iskolai téren a kisebbségek nyelvének érvényesülését lehetővé teszik. T. Ház! Itt következőleg fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy ez a kormány, de már az előző magyar kormányok is. nem tettek soha különbséget magyar tannyelvű és nem magyar tannyelvű iskola között az állam részéről nyújtott támogatás tekintetében. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Jól tudjuk, hogy a kisebbségek által lakott községekben működő elemi népiskolák túlnyomórészt felekezeti, kisebb részben pedig községi jellegűek, az állami iskolák száma aránylag igen csekély. E felekezeti és községi iskoláik igen jelentős és intézményes segélyben részesülnek az állam részéről, mint arra t. képviselőtársam rámutatott. Ez önmaga beszédes és kézzelfogható bizonyítéka annak, t. Ház, hogy az egymást követő magyar kormányok kisebbségbarát politikát folytattak. (Ügy van! a jobbodalon.) Már az előző kormány is az 1935. év végén kibocsátott kormányrendelettel " egységes elemi népiskolai típust állapított meg az állami és községi népiskolákra nézve. Nyomatékkal kifejezte a kormány az autonóm iskolafenntartóknál ázt az óhaját, hogy ez az egységes típus az autonóm felekezeti iskoláknál is bevezettessék. Meg vagyak győződve, hogy ez intézkedésnek folyamatban levő végrehajtásával a kérdés minden szempontnak teljesen megfelelő megoldást nyer. A vezetésem alatt álló kormány, t. Ház, továbbment a kisebbségek kulturális igényei kielégítésének biztosítása terén. A most tárgyalás alatt álló költségvetésben megfelelő fedezetet kér, hogy a németajkú kisebbségi iskolákban már alkalmazásban lévő tanítók számára eddig tartott továbbképző tanfolyam tartama egy hónapra emeltessék fel, — amire Pintér László t. kép39*