Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

Az országgyűlés képviselőházának 213. böző nem kívánatos behatásokra, alkalom adódik arra is, hogy hazafias érzésében is erősebben gyökereztessék bele ezt a fiatalságot a hazai talajba. Mivel a kezdeményezés ezen a téren is szép sikerrel járt, azt hiszem, hogy ez buzdításul fog szolgálni a kormánynak arra, hogy az ország más vidékein is rendezzen hasonló tanfolyamokat. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy egy-két mondatban arra kérjem a falu intelligenciáját, hogy iparkodjék híd lenni a magyarság és a kisebbség között és értse meg, hogy nem azzal tesz szolgálatot hazájának és i fajának, ha gyanakvással és ellenzéssel visel- j tetik németjeink nyelvi, iskolai, egyesületi tö- í rekvései iránt, mert a nép el fog távolodni tőlük, nem kívánatos utakra sodródik és ezzel i tulajdonképpen azok malmára hajtják a falu eme vezetői a vizet, kiktől németjeinket féltik. Ez a téves hazafiság a múltban is temérdek kárt csinált, ma is kártevő és veszedelmes. Ne feledjük, hogy odaát a határokon túl pogány sovinizmus üli orgiáit a magyar kisebbségek felett. Magyarország mai geopolitikai helyzetében a, magyarságnak egy célja és álma van — s kell hogy ez ne csak álom, hanem reális politikai célkitűzés is legyen. — Ez a cél oda tendál, hogy az elszakított területek ismét visszakerüljenek a hazához. Ezek a szempontok azonban nem azt teszik kötelességgé, hogy a kormány rendelkezéseinek nehézségeket teremtsenek, hanem inkább azt, hogy bekapcsolódva a kormány kisebbségi politikájába, lojális megértést tanúsítsanak a kisebbségek nyelvi és kulturális igényei iránt és így őket a magyarsággal Összeforrasszák, mint ahogyan régen is egybe voltak forrva» Azok láttára, amik kisebbségeinkkel a határon kívül törtééinek, megértem a fogat fogért álláspontját, de nem oszthatjuk. A csehek, oláhok eljárása nem igazolja azt és nem változtat a helyzeten, nem teszi az, igazságtalanságot igazsággá, nem teszi kereszténnyé, ami nem keresztény és nem teszi helyessé, ami helytelen. Bár Komániában és Csehszlovákiában sokszor belekaszál az erőszak politikája a magyar kisebbségek soraiba, azért ne feledjük el, hogy »sub pondere ereseit pálma« — súly alatt nő a pálma és a kalapács alatt válik izzóvá és ellenállóvá a vas. Az erőszak nem ér célt. Természetesen nem nekem kell erről kijelentést tennem, de mégis ki kell jelentenem egy közbeszólásra reflektálva, hogy a mi kisebbségi ügyeinkben mi csak két tényezőt ismerhetünk és ismerünk: a kisebbséget és a magyarságot, illetőleg. a magyar államot és minden egyéb tényezőt, amely kívülről akar ügyeinkbe beleszólni, természetesen visszautasítunk és abnegálunk. A miniszterelnök úr költségvetésében meghúzódik egy szerény kis tétel, és ez a hírlapírói nyugdíjintézet 55 ezer pengője. Tavaly 50.000 pengő volt erre a célra felvéve, de az idén a miniszterelnök úr annak ellenére, hogy vigyázni kell a garasra, mégis felemelte a tételt 55.000 pengőre. Nem nagy összeg ez, de azért ebben meleg és megértő baráti gesztust látok a sajtó és a sajtó munkásai iránt, akik tollal vannak hivatva munkálni a magyar sorsot és a magyar gondolatot és akik ennek ,a feladatnak becsülettel igyekeznek megfelelni. Azt vártam, hogy majd az egyik t. kép vi- ; selőtársam rá fog mutatni arra, az eddig is- j meretlen és új tételre, amely a miniszterelnök úr költségvetésében a legkiemelkedőbb tétel: a I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. ülése 1937 május 14-én, pénteken. 269 nemzeti önállósítási alap 2 millió pengőjére. Ez olyan problémát vetít ide a Ház elé, amelyre a részletes vita során tartott felszólalásban szinte nem is lehet kiterjeszkedni: az ifjúság elhelyezésének problémáját. Sokat írnak és beszélnek erről a problémáról intra és 'eztra muros. Az ifjúság és a nemzet hálája illeti a miniszterelnök urat, hogy a mai pénzügyi 'helyzetben talált erre a célra olyan összeget, amelyről elmondhatjuk, hogy tényleg komoly kezdeményezés az ifjúság problémáinak megoldására. En tisztelettel hajlok meg a kormánynak azok előtt az intézkedései előtt, amelyekkel több száz ifjút elhelyezett. Meg kell azonban jegyeznem, hogy ezzel ezt a problémát megoldani soha sem fogjuk, legfeljebb csak a lázát tudjuk csillapítani; mert ne feledjük el, hogy nálunk teljesen hibás mentalitás fejlődött ki, az t. i., hogy mindenki az állam kenyere után nyúl, pedig nézetem szerint az állami apparátus amúgy is túlméretezett, azt tehát nem duzzasztani, hanem inkább apasztani kell. A magyarság számára tehát egy tér van, amelyen intelligenciafeleslegét elhelyezheti; a gazdasági élet. Ezt természetesen nem lehet egy huszárattakkal, hanem csak szívós, kitartó 'munkával, lépésrőllépésre meghódítani. Itt szorul rá azután a fiatal magyar Intelligencia az állam segítő kezére, miután tőkéje nincsen, tőke nélkül pedig semmihez sem lehet kezdeni, kell tehát, hogy az állam a hóna alá

; nyúljon és rendelkezésére bocsássa a szükséges eszközöket, amelyekkel exisztenciát teremthet magának. Minthogy időm lejárt, beszédemet befejezem. Prágában — mint méltóztatnak tudni — van egy óraterem. Volt egyszer egy császár, akinek az volt a passziója, hogy összeszedte a legkülönböző'bb órákat, és ebben a teremben helyezte el őket. Ezek az órák, sajnos, mind különbözőképpen jártak. Minden magyar ember lelkében van egy ilyen óra, de a magyar fajta tulajdonságai közé tartozik, az is, hogy ezek az órák rendszerint különbözőképpen járnak. Ügy látom, hogy a miniszterelnök úrnak rövid kormányzása alatt is sikerült ezeket az órákat összhamgzásiba hozni. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Ez a költségvetési vita is, amelyen, úgylátszik, idestova túl vagyunk, ennek az összhangnak a jegyében folyt le. Gratulálok a miniszterelnök úrnak ehhez a sikeréhez, mert a mai viszonyok között ez nagy siker. Miután pedig az ő politikája hozta létre ezt a sikert és mert politikája iránt most is bizalommal viseltetem és azzal fogok viseltetni a jövőben is, tárcájának költségvetését elfogadom. (Elénk helyesléÉ és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) Darányi Kálmán miniszterelnök: T. Ház! (Halijuk! Halljuk!) Minthogy a miniszterelnöki tárca költségvetésével szemben tulajdonképpen csak egy szónok iratkozott fel, Farkas István t. képviselőtársam a túloldalról, azért méltóztassanak megengedni, hogy elsősorban köszönetet mondjak azért, hogy a képviselőház, a polgári pártokat számítva, pártkülönbségre való tekintet nélkül lehetővé óhajtja tenni a kormánynak azt, hogy a miniszterelnökségi tárca költségvetésébe felvett 39