Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

Az országgyűlés képviselőházának 213 nála az általános védkötelezettség, akkor ez a megcsonkított Magyarország se maradjon egyedül teljesen védtelenül. Sőt követelnünk kell a fegyverkezési egyenjogúságot azért is, mert mi most sem támadó szándékkal akarjuk ezt megvalósítani, hanem azért és abból a meggondolásból, hogy tényleg védve legyen ez az ország katonailag — amennyire ez lehetséges — a további támadásoktól és további veszedelmektől. Legyen szabad rámutatnom arra is, hogy a fegyverkezési egyenjogúság számunkra nem tisztán katonai kérdés, üanem gazdasági, szociális és kulturális szempontok is indokolttá teszik az általános védkötelezettség behozatalát. Gondolok a nagy munkanélküliségre. Ha az általános védkötelezettség folytán ifjainknak egy tekintélyes része katonai szolgálatot teljesít, akkor ez természetesen igen jelentős kiadásokkal is jár, viszont csökkenti a munkanélküliséget, még pedig nemcsak azáltal, hogy a honvédség kötelékébe besorozott és szolgálatot teljesítő legénység ezáltal legalábbis ideiglenesen foglalkoztatást nyer, hanem azáltal is, hogy számtalan munkaalkalom keletkezik iparunk, kereskedelmünk, mezőgazdaságunk számára, hiszen a fogyasztás megfelelő módon növekedik. En ebből a szempontból örömmel üdvözlöm azt, hogy a folyó költségvetési évben a honvédelmi tárca már nagyobb Összeget fordít a beruházásokra, mégpedig másfélmillió pengővel többet, mint eddig, és csak az az óhajtásom, hogy a honvédelmi miniszter úr legyen olyan kegyes és a munkálatok kiadásánál mindenkor irányítóan és olyan értelemben méltóztassék beavatkozni, hogy elsősorban a hadviseltek és a kisiparosok juthassanak munkaalkalomhoz. (Helyeslés.) Természetesen szociális és kulturális jelentősége is van az általános védkötelezettségnek, mert hiszen katonáink a szolgálat ideje alatt művelődnek is, (Ügy van! Ügy van!) képzettebbekké válnak, mint azelőtt voltak. Szociális szempontból pedig, különösen egészségügyi szempontból, az a jelentősége az általános vedkötelezettségnek, hogy egészségi szempontból jobban vigyáznak arra a fiatalságra, mint ahogy ma, sajnos, a polgári életben vigyáznak és mert, amint hallottuk katonaságunknak úgy élelmezése, mint egészségügyi ellátása a legkitűnőbb. Nem kívánok ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni, csak legyen szabad nekem is csatlakoznom Bethlen István képviselőtársunknak ahhoz a megjegyzéséhez, hogy a kormány az államháztartásnak minden fölöslegét fordítsa ilyen beruházásokra, mert ezekre elsősorban és legfőképpen van szükség. Nagyon fontosnak tartom a légvédelem megfelelő kiépítését és azt hiszem, hogy minden fillért, amely a magyar honvédség céljaira fordíttatik, a legjobb helyre fordítanak. Különöséin összefügg a honvédség kérdésével szerény nézetem szerint az egyke elleni küzdelem és a családvédelem is, valamint a falu egészségügyi és szociális viszonyainak megjavítása, az utak, a közlekedés kiépítése. Miután azonban ezek a kérdések nem tartoznak közvetlenül a honvédelmi tárcához, csupán érinteni kívánom ezeket. Sajnos, mindannyian megállapíthatjuk, hogy a világháborúban és az azt közvetlenül követő években született generáció, a sok nélkülözés és nyomorúság miatt, meglehetősen elsatnyult, már pedig elsőrangú, általános nemzeti érdek, hogy a magyar ifjú'. ülése 1937 május Úrén, pénteken. 243 ság erőben és egészségben vetekedjék a békebeli magyar ifjúsággal és különösen, hogy a falu népe megfelelően megerősíttessék, hiszen ai falu népe adja katonaságunk zömét. r Meg kívánom említeni még azt, hogy ha a drágulásra való tekintettel sor kerül a tisztviselői fizetések megjavítására, — hiszen az első lépést a kormány már megtette ebben az irányban, amikor a többgyermekes szülők részére bizonyos pótlékot kíván megállapítani — akkor feltétlenül sor kell, hogy kerüljön arra is, hogy honvédségünk tisztikara megfelelő fizetésemelésben részesüljön, (Helyeslés jobb felől.) hogy ezáltal hivatását gondtalanul és teljes erejével tudja betölteni. Meg kívánok említeni még ezzel kapcsolatban egy részletkérdést és ez az, hogy a tényleges szolgálatot teljesítő hadirokkant tisztek tudtommal bizonyos hátrányban vannak az előléptetés szempontjából más tisztekkel szemben. Én ezt teljesen lehetetlen állapotnak tartom, mert szerény nézetem szerint azért, mert valaki a haza védelmében megrokkant, nem juthat hátrányosabb helyzetbe más bajtársainál. Ennélfogva, tehát az a tiszteletteljes kérésem a miniszter úrhoz, hogy amennyiben lehetséges, méltóztassék odahatni, hogy ez a megkülönböztetés megszűnjék és a világháborúban az ezeréves határok védelmében hadirokkanttá vált tényleges tisztek éppen olyan módon léphessenek elő, mint más tiszttársaik. Az idő rövidségére való tekintettel át kell térnem a vitézek, a hadirokkantak, a frontharcosok és a hadikölcsönjegyzők ügyeinek rövid taglalására is

? minthogy, mint a hadirokkantak ezidőszerinti vezetője, úgy érzem, hogy ezekkel a, kérdésekkel nekem is néhány szóval foglalkoznom kell. Itt is elsősorban őszinte hálámat és köszönetemet tolmácsolom a t. Ház minden pártjának és minden tagjának azért a meleg együttérzésért, amelylyel a hadviselt társadalom iránt méltóztatnak viseltetni és meg kell állapítanom azt, hogy a helyzet az elmúlt esztendőkben, a közelmúltban lényegesen javult az azelőtti viszonyokhoz képest. Ami vitéz bajtársaink kérdését illeti, •; itt csak azt kívánom megemlíteni, hogy a vitézi rend tagjai, az én vitéz bajtársaim — nyugodt lelkiismerettel mondhatom — a mi nemzetünknek- leghűbb eleme, olyan nemzetim, megbízható és hazafias kötelességeinek tudatában lévő, sőt a múltban erre már példát is szolgáltatott bajtársak ezek, akik feltétlenül megérdemlik azt, hogy necsak földhözjuttatás által, hanem más gazdasági megsegítés útján is, munkaalkalmakhoz juttatás által is megfelelő helyzetbe kerüljenek. Azt . hiszem különben, hogy ezt felesleges is a mélyen t. kormány figyelmébe ajánlanom, hiszen ebben a költségvetésben is egy nagyobb tétel szerepel a vitézek földhözjuttatására. Ami hadirokkant bajtársainkat, a hadiözvegyeket és a hadiárvákat illeti, kétségtelen, hogy ezek a bajtársaim és bajtársnőim nemcsak a világháborúnak legsúlyosabb áldozatai, hanem még a világháború utáni nyomorúságos éveknek, tehát a békeéveknek is áldozatai, mert nagyon sokáig éppen testi törődöttségük és el hagyatottságuk következtében nem tudtak megfelelő elhelyezkedéshez jutni és az állam nem tudott, sőt sajnos pénzügyi helyzete folytan még ma sem tud pénz-