Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

242 Az országgyűlés képviselőházának Ï ne osak az Államvasutak, hanem a különböző közúti vasutak pályáin is onegadassék a hadigondozottak részére. T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a frontharcos és hadirokkant kívánságok után, amelyeket a múlt tartozásaiként jelöltem meg, a jövendő kérdésével is foglalkozzam a honvédség szempontjából. Én az elmúlt esztendőben a honvédelmi tárca költségvetésénél már megállapítottam, hogy a világháborúban vesztes országok között egyedül Magyarország az, amely honvédelmében még mindig korlátozva van. A honvédelemben való korlátozáson legelőször Törökország tette túl magát, utána Ausztria és Németország. Mindenütt bevezették az általános védkötelezettséget, egyedül Magyarország az, amelynek honvédelme még mindig és állandóan korlátok között szenved és sinylődik. T. Képviselőház! Akkor, amikor a költségvetés általános vitájában igen t. képviselőtársaim felszólalásából is méltóztattak hallani azokat az adatokat, amelyek szerte Európában és az egész világon a fenyegető fegyverkezés borzalmas képét mutatják fel; akkor, amikor méltóztattak hallani a parlamentnek egyes vezető politikusai részéről azoknak a veszedelmeknek felfestését, amelyek mindenütt fenyegetik az egész világ nyugalmát és biztonságát; akkor, amikor egyik oldalról a kisantantnak még mindig Magyarország elleni egységes fojtogató gyűrűje szorít bennünket, a másik oldalon pedig a pánszláv és pángermán expanzív törekvés, akkor, amikor a pánszláv törekvés egyúttal a bolsevizmust, a pángermán törekvés pedig egyúttal a horogkeresztet jelenti; akkor, amikor Magyarország mind e kérdéseknek középpontjában fekszik és úgyszólván országútjává válik, gondoskodnunk kell arról, hogy Magyarország sohase juthasson egy második Belgium sorsára, mint ahogy az 1914-ben, a világháborúban történt. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) T. Képviselőház! Függetlenségünk védelme, nemcsak a revízió vágya és elérése, de mai csonka határainknak megvédése is kellő létszámú, jól felszerelt, lélekben erős és egységes magyar hadseregen nyugszik. (Taps a jobboldalon.) Nekem kell ezt kívánnom és hangsúlyoznom, aki elvileg a pacifizmusnak és leszerelésnek vagyok a híve, de ez nem jelentheti soha azt, hogy elfogadjam azt a lehetőséget, hogy az egyik oldalon páncélos vitéz álljon teljes fegyverzetben, a másik oldalon pedig csupaszon, levetkőztetve, istenítéletet vívassanak Európa lovagias, de legelhagyatottabb nemzetével. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Amint a költségvetés általános vitájában is hangsúlyoztam, én az egyenlő jognak vagyok híve, bent és kint egyaránt; egyenlő jogot kívánok az állampolgárok között hazánk területén belül, de egyenlő jogot kívánok a népek és nemzetek között Magyarország számára a népek nagy egységében. Ahogy idebent Magyarországon kívánom mindenkor az igazságot, úgy követelnünk kell egységesen odakint is az igazságot Magyarország számára. (Helyeslés.) Nézetem szerint a honvédség ügyében nem lehet politikai, világnézeti vagy bármilyen különbség, mert ez az egyetemes magyarságnak az ügye és ha erről van szó, akkor csak az írás szavait idézhetem, ha 18. ülése 1987 május 14--éi, pénteken. valaki ehhez hozzászól: »Vesd le saruidat, mert szent hely az, ahová lépsz«. Es ha a katonaságról, a honvédségről van szó, a magyar honvédség ügyében az egész magyar nemzetnek foglalkozási, felekezeti, osztály és bármilyen egyéb különbség nélkül egyaránt kell hogy szívében éljen a vezényszó: Vigyázz! Tisztelegj! 1 , i ; í ,. J ij A költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps). Elnök: vitéz Árvátfalvi Nagy István következik szólásra. vitéz Árvátfalvi Nagy István: T. Ház! Végtelen örömmel állapítom meg> hogy a honvédelmi tárca ügyeiben és kérdéseiben nincs különbség kormánypárt és ellenzék között (Ügy van! balfelől.) és hogy mindannyian teljesen tudatában vagyunk annak, hogy a magyar honvédségnek fejlesztése, erősítése minden kicsinyes avagy pártszemponton felülemelkedő egyetemes nemzeti érdek. (Ügy van! jobbfelől.) Ha összehasonlítom ezt a mai egyöntetű hazafias felfogást az 1918-as idők felfogásával, amikor akadt honvédelmi miniszter, helyesebben forradalmi hadügyminiszter, aki nem akart katonát látni s ha arra gondolok, hogy ez a defetizmus milyen súlyos mértékben hozzájárult ennek a mi szegény hazánknak megcsonkításához, akkor valóban boldognak kell lennem, hogy ma ilyen egyöntetű a felfogás és végre magára eszmélt a magyar nemzet, amely mindig katonanemzet volt. Mert a mi ezeréves hazánknak minden rögét magyar vér öntözte, de nem azért volt katona a magyar, mert talán militaristák lettünk volna, avagy mindenáron harcolni, zsákmányolni, támadni akartunk volna, hanem ellenkezőleg, mindenkor önvédelmi harcot folytattunk és védelmezői voltunk a kereszténységnek, védelmezői voltunk ezer éven át az európai civilizációnak. (Vázsonyi János: Az egész nyugat kultúrájának!) Önvédelmi harcot folytattunk a világháborúban is, mert mi semmiféle támadó szándékot nem tápláltunk és amikor lojálisán a magyar király hívó szavára mindannyian fegyverbe álltunk, hősiesen, becsülettel végigharcoltuk a világnak mind a négy táján a világháborút anélkül, hogy a magyar kardon csorba esett volna, tettük ezt tisztán csak azért, hogy megvédelmezzük a megszentelt ezeréves határokat. Mélyen t. Ház! A magyar nemzet mindenkor lovagias volt ellenfeleivel szemben, alkotmányos érzületű és igazságos idegenszármazású állampolgáraival szemben, annál nagyobb tragédiánk, hogy mégis nem a magyar katonák hibájából, hanem inkább az itthonmaradottak türelmetlensége, destrukciója, defetizmusa következtében Trianonba fullasztó tták a magyar nemzetet. (Ellenmondás a szélsőbaloldalról.) Végtelenül boldog vagyok tehát, hogy most egyöntetű közöttünk az a hazafias felfogás, hogy a magyar honvédségre szükség van és mindannyian hálával, elismeréssel és köszönettel adózunk a magyar királyi honvédség vezetőinek, tisztikarának, altiszti karának és legénységének és szeretettel öleljük keblünkre ezt a számra kicsiny, de lélekben annál erősebb, végre igazán független magyar nemzeti hadsereget. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Az előttem szólottak többen szóvátették már a fegyverkezési egyenjogúság kérdését. Természetesen már csak az osztó igazságnál fogva is követelnünk kell, hogy amikor Európa' minden háborút viselt népének megvan már a fegyverkezési szabadsága, megvan