Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

Az országgyűlés képviselőházának 213. pélyen s ott igazán csak örömteii arcokat lát­tam. Az állam megadja ezzel az elismerést a kiváló szolgálatokért és nem kerül egy fil­lérjébe sem. Még egy dolgot említek fel. A múltkor egyik igen t. képviselőtársam,, aki a díszfel­vonulás után idejött, elmondta a látottakat s örömét fejezte ki. Akkor az öröm spontán megnyilvánulásában mindnyájan éltettük az igen t. jelenlévő honvédelmi miniszter urat. (Éljenzés.) A miniszter úr akkor szerénység­ből elhárította ezt az elismerést, én azonban rámutatok arra, hogy bár néhai Gömbös Gyulát oroszlánrész illeti meg a hadsereg fej­lesztésében, de a jelenlegi honvédelmi minisz­ter úr, mint a hadsereg vezérkari főnöke, év­tizedeken át irányította és szorgalmazta a hadsereg fejlesztését, tehát az ő érdeme is ez a gyönyörű szép hadsereg. (Ügy van! Úgy van! — Lelkes éljenzés és taps.) Miután teljes bizalommal viseltetem mind a kormány, mind a honvédelmi miniszter ív iránt, a tárca költségvetését elfogadom. Él­jenzés és taps. — A szónokot többen üdvözlik-) Elnök: Vázsonyi János képviselő urat il­leti a szó. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Észten dők óta szólok hozzá a honvédelmi tárca költségvetési tárgyalásához és most először vagyok abban a helyzetben, hogy nem a tárca költségvetése ellen, hanem mellette iratkoz­hattam fel és a költségvetést elfogadhatom. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Ennek oka az, hogy a honvédelmi miniszteri székben hosszú idők óta először nem ül pártpolitikus, hanem egy olyan valaki, aki ha, mint a kormány tagja, egészen természetesen tagja is a parlament többségét képező kormányzó­pártnak, mégis minden párton felül áll és az egész nemzet osztatlan bizalmát élvezi {Ügy van! Ügy van!) Az az ügy is, melyet a hon­védelmi miniszter úr képvisel itt a Képvi­selőházban, a honvédség fejlesztése, a fegy­verkezés egyenjogúságának ügye, a nemzet önvédelmének szempontja a legfontosabb és a legel sőbbrendű ügye az egész országnak. (Ügy van! Ügy van!) T. Képviselőház! Nem rekriminációként mondom, csak megállapításként és a jövőben való okulásért, hogy volt olyan idő, amikor az 1921. évi októberi gyászos emlékezetű tör­ténelmi események folytán egyeseket nyil­vántartottak és később nyugdíjaztak. Nyug­díjazták azokat, akik az uralkodóházhoz hűsé­güket nyilvánították, de nyugdíjaztak soka­kat olyanokat is, — idő előtt s szakképzett tiszteket — akik még ma is szolgálatban vol­nának. Ennek következménye lett az, hogy most később a tömeges reaktiváláshoz kellett folyamodni. T. Ház! Örömmel és büszkén állapítom meg, hogy ma a hadsereg minden tekintetben úgy a maga teljes egészében, mint szellemében és vezetésében pártokon és politikán felül áll; | a nemzet szeretete övezi és a magyar katona, j aki büszkeségünk volt a múltban, ha kellőkép fejlesztjük hadseregünket, kell, hogy ismét régi dicsőségünket jelentse. Ha a honvédség kérdésével foglalkozunk, akkor ezt két szempontból kell tennünk: fog­lalkoznunk Ikell a múlttal és foglalkoznunk kell a jövendővel. A múlttal való foglalkozást jelenti a front­harcoskérdés és a hadigondozottak kérdése. A költségvetés általános vitájában voltam ülése 1937 május lU-én, pénteken. 241 bátor a frontharcostörvényt sürgetni, amelyre nézve a miniszterelnök úr beszéde megnyug­tatólag hatott. Azt kérem azonban a honvé­delmi miniszter úrtól, hogy e budget-vita be­fejezésével legyen kegyes nagy vonásokban tájékoztatni a képviselőházat a frontharcos­törvény alapelveiről. Erről a kérdésről többet megemlíteni nem kívánok. Ami a hadigondozottak ügyét illeti, mint a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége, Budapest, VT. kerületi csoportjának egyik díszelnöke, e cso­port megbízásából, de azon tiszteletből kifolyó­lag is, amely a Honsz. országos vezetőségéhez fűz, f Aryátfalvi Nagy István képviselőtársam felkérésére is és mindezeken túl a saját ma­gam lelkiismereti szükségbeli kötelességérze­temből fakadólag, mint a honvédelmi tárca eddigi költségvetési vitáiban, úgy ez alkalom­ból is legyen szabad erről a kérdésről is né­hány szót szólanom. Amit az előttem szólott igen t. képviselő­társaim — legelsősorban Cseh-Szombathy László igen t. képviselőtársam — a hadigondo­zottak ügyéről mondott, nagyjában és egésze­ben kimerítette ezt a témát és annak minden szavát, minden sorát teljes egészében aláírom, de azt hiszem, nemcsak nekem, hanem pártkü­lönbség nélkül alá kell írnia a képviselőház minden egyes tagjának. Kétségtelen, sajnos, a hadiárvák, a hadi­özvegyek és hadirokkantak ügye nem olyan módon oldatott még meg, amely mód megfe­lelne ténylegesen annak a nemzeti tartozásnak, annak a becsületbeli tartozásnak, amely az egész magyar társadalom legelsőrendű becsű letbeli tartozása, s amit ezekkel a szerencsét­len, legtöbbet áldozott magyarokkal szemben az országnak mutatnia, áldoznia és teljesítenie kellene. Sajnos, még ma is kolduskérdésként áll a hadirokkantak üegy és az a juttatás, amit a hadiözvegyek és hadirokkantak bizonyos ka­tegóriái kapnak, még csak alamizsnának te­kinthető. Ennélfogva csatlakozom azokhoz a határozati javaslatokhoz, amelyeket Cseh­Szmbathy László igen t. képviselőtársam be­nyújtott. Tudva azt, hogy nem a megértés hiánya, hanem az anyagi eszközök esetleges hiánya az, ami ezt a kérdést még ilyen kezelésre kényszeríti, kérem a honvédelmi miniszter úr­tól, hogy a kormányban képviselje feltétlenül azt az álláspontot, hogy nincs elsőbbrendű kötelesség, nincs elsőbbrendű feladat, mint legelsősorban és lelkiismeretesen törleszteni azt a tartozást, amely az egész nemzet, a? egész társadalom részéről fennáll azokkal szemben, akik a legtöbbet, a legszentebbet áldozták s azért még hálát és köszönetet ab­ban a mértékben, amint az őket megilleti, nem nyerteik. Ha már most erről a kérdésről még egy szót szólanék, az csak az, hogy azt kérjem a honvédelmi miniszter úrtól, méltóztassék fokozottabb figyelemmel őrködni azon, hogy azok a kedvezmények, amelyeket a hadi­rokkanttörvény a hadigondozottak számára biztosít az állások betöltése és a jogok ki­adása tekintetében, mindenki által respektál­tassanak és betartassanak, mert sajnosán kell megállapítanom, hogy vannak olyan hatósá­gok és vannak olyan rétegek, amelyek ezt nem respektálják. T. Ház! Kérnem kell azt is, hogy az uta­zási kedvezmény nagyobb mértékben illesse meg a hadirokkantakat, mint eddig, ne egyet­lenegyszer egy esztendőben és kérem, hogy ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom