Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-209
Áz országgyűlés képviselőházának Ï sunk azt mondotta, hogy a részvénytársaságok környékén ő körülbelül hét milliárdra beesüli azt az összeget, amelyet a bankok és a nagyvállalatok elharácsoltak a nemzet oltáráról, elszedtek az államkincstártól. Engedelmet kérek, a pénzügyminiszter úrnak nem tehetek szemrehányást, mert akkor külföldön dolgozott és ott volt elfoglalva. Az én szerény nézetem szerint azonban, ilyenkor mégis fel kellene állni a kormány részéről valakinek, utóvégre az a miniszter nemcsak azért kispekciós, hogy az aktáit itt aláírja, (Derültség) hanem azért is, mert a házszabályok szerint joga, hogy bármikor felszólalhasson és ezt a kérdést valahogyan azonnal tisztázza. Mert vagy megtörtént a dolog, vagy nem. Ha igen, akkor drákói szigorral méltóztassanak azokra a gazokra rácsapni, ha pedig nem történt meg, nem szabad minden vállalatot, minden nagyüzemet úgy ideállítani az ország társadalma elé, mintha nem csinálna mást, mint bűnös úton harácsolna. ( Rassay Karoly: Vagy! Vagy!) Továbbmegyek a kutatásban. A pénzügyminiszter úr minden beszédét az utolsó szóig figyeltem. A pénzügyminiszter úr mindig azt hangsúlyozza, hogy ő és a kormány az egyéni és tőkés gazdasági rend alapján áll. Most nem vitatom, hogy az individuál-kapitalista termelési rend helyes, vagy nem helyes, lehet-e valamit csinálni, vagy nem, de tény az, hogy ez a kormány álláspontja. S mi történik 1 ? Már a múltkor történt, hogy a pécsi ibányaeset alkalmából a túlsó oldalról — erről az oldalról is — azt sürgették, hogy a bányákat pedig szocializálni kell. (Müller Antal: Minél hamarabb! — Rajniss Ferenc: Nagyon jól tették!) Akkor itt ült Bornemisza miniszter úr és azt mondotta: kérem, uraim, ha szocializálni kezdünk, akkor a földbirtoknál is el kell majd idővel kezdeni; a kormány az individuál-kapitalista termelési rend alapján áll, ő nem szocalizálhat és nem sajátíthat ki. (Rassay Károly: Ez nem igaz!) Engedjenek meg, ha a kormány az egyéni tőkés gazdasági rend alapján áll, akkor (Rajniss Ferenc felé.) ön, képviselő úr, de én is sürgethetem, javasolhatom, ami nekem nem tetszik, de megzavarja egy parlament munkáját, ha kormánypárti képviselők olyasmit kívánnak, ami a kormány alapelveivel ellenkezik. Engedelmet kérek, tudom, hogy a képviselő úr a nemzeti kollektív gazdálkodásról mit írt és azt helyesli; én nem helyeslem, hanem a megoldást abban kersem,' hogy ha mégis valahogyan exisztálni akarunk, az individuál-kapitalista termelési rendet a nemzet szolidaritás jegyében kell valahogyan átalakítani és kell szociálpolitikával megtölteni. (Helyeslés a baloldalon.) Az én eszem és tudásom csak eddig terjed, de respektálom azt, ha más más megoldásért hevül és más megoldást ajánl. Ezekkel az irányított gazdálkodásokkal sem áll ma már a helyzet olyan rózsásan, mint állott egy évvel ezelőtt. Hiszen két héttel ezelőtt — méltóztatnak tudni — Brüsszelben járt Schacht, a német birodalmi bank elnöke és egészen nyíltan beismerte, hogy bizony, az autarchiás elgondolásokkal rengeteg nehézsége van és .bizony, Németország ma már nagyon szívesen ismét a szabadkereskedelem felé orientálódna (Rassay Károly: Sőt Oroszországgal akar üzletet csinálni!) és látja, hogy nem lehet lebecsülni a gazdasági életben azokat a hajtóerőket, amelyek az egyéni iniciatívából, az egyéni kezdeményezésből, az egyéni vállalkozási kedvből sarjadnak. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. 09. ülése 1937 május ÍO-én, hétfon. Il Parancsuralom, legalább is autarchiás uralom van kedves szomszédunknál is: Ausztriában. Ott rendezkedtek be az irányított gazdálkodásra. A miniszter úr osztrák kollégái száz százalékig az egyéni és tőkés gazdasági rend alapján állanak és Ausztriának közgazdasága ma, ha nem is virul, de mégis minden vonatkozásban prosperál. Megmondom egészen nyíltan, amit mindig is hangsúlyoztam: én nem vagyok híve annak, hogy az etatizmust mi kifejlesszük. Rossz tapasztalataim vannak, 18 éves tapasztalataim ellene szólnak, mert minden kísérlet, ami ebben az irányban történt, bukással végződött. (Ügy van! a baloldalon.) Milliókat dobáltunk ki borházakra, nem sikerült. Az állami üzemeket akarják az urak még szaporítani? Hát nem elég az a szörnyű deficit, amelyet a dolgozó társadalom itt évről-évre cipel? Hol vált be az állam mint vállalkozó, hol vált be az állami üzem 1 ? Állandóan deficitekkel küszködünk. Tisztában kell lennünk már egyszer azzal is, szabad még ebben az országban valakinek vállalkozónak lennie, szabad még egyáltalán vállalkozni? (Éber Antal: Nem lehet!) Ha én vállalkozom és keresek, az állam elveszi — ha nagy összeget keresek — 60—70%-át adókban, kereseti és jövedelmi adókban, mindenféle adónemekben és mondjuk, megmarad nekem 30%, mert 70%-ot elszed az állam. Mit csinálok ezután? Vagy beállok a külföldi tőkeképzők sorába, beadom takarékba a pénzemet és akkor újból megtermékenyítem a gazdasági életet, vagy elköltőm. És itt nem helyeslem azt, amit Shvoy t. barátom mondott a luxus ellen, nem, mert ha valakinek jövedelme van, az költse el és tartson autót, az soffört, altisztet és egyéb alkalmazottat jelent, (ügy van! Ugy van! a baloldalon.) De ha én vállalkozó vagyok, ha munkaalkalmat teremtek, ha beviszem a vagyonomat, ha rizikót vállalok, ha nevelek egy munkásgeneráeiót, ha tisztviselőket tartok, ha elköltőm, amit keresek, akkor miért kifogásolnak a végén engem ? Olyan állami rend, ahol mindent a hiva tatokból írnak elő, nincs sehol a világon, csak Oroszországban. (Fábián Béla: Ott is megbukott!) Hiszen magángazdaságot vállalkozó egyének nélkül el sem lehet képzelni. Az államnak, a közületnek nincs abból kára, ha egyes emberek ilyen becsületes úton keresnek, mert a rizikót is vállalják és mindent vállalnak. Nem kell tehát mindenkit, aki a magánvállalkozás terén ma még vállalkozó ember, rögtön másodosztályú polgárnak deklarálni. Visszatérek megint a szénbányák ügyére. Nekem a bányákhoz semmi közöm a világon nincs s hallottam, hogy többen azt javasolják, nogy ezeket szocializálni kellene. Én újságot is olvasok és az újságból mit olvasok? Azt, hogy az egyik iiagy szénbánya közgyűlést tart, azon a közgyűlésen ünneplik annak a szénbányának nagyszerűen dekorált s a legmagasabb címekkel es rangokkal elhalmozott vezéregyéniségét - neveket nem akarok említeni — és akkor feláll a mélyen t. többségnek egyik illusztris tagja a közgyűlésen és ezt a szénbányát mint a nemzeti termelés egyik büszkeségét állítja be és megállapítja, hogy ez a szénbányászat nemzeti szempontból is mindig megtette a kötelességét. Itt azt hallom, hogy a szénbányák ilyen gazok és olyan gazok, ott meg azt hallom ugyancsak a többséghez tartozó, teljesen mértékadó és tudományosan nagyon is felkészült úrtól, hogy ez a bánya nemzeti szempontból is teljesen megtette a kötelességét. No de más baj is van. Folyton szidják eze3
