Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

23Ô Az országgyűlés képviselőházának 213. ülése 1937 május 14-én, pénteken. minden áldozatra készek vagyunk e védképesség fejlesztése és fokozása érdekében«; akkor nekem nincs kétségem aziránt, hogy a törvényhozás minden tagja osztozik ebben az általam kifejtett igénytelen felfogásban. És ha most mégis ezeknek az érzéseknek bizonyos mértékig való további felfokozását kell kérnem, erre nekem nem a törvényhozás magatartása ad okot, hanem a külpolitikai, a katonai helyzet, a veszélyek erősbödése és honvédelmi szempontjaink fokozottabb megóvásának szükségességeKét kérdést leszek bátor feltenni. Kérdem: van-e a magyar történelemnek olyan lapja, amely igazolná azoknak az álláspontját, akik a honvédelem szükségszerűségét valaha is egyedül és kizárólag szövetségeseikre és barátaikra építették volna fel? Másik kérdésem pedig az: összefér-e egyáltalában a régen eltemetett lefegyverzési konferencia csúfos csődjének és a soha nem látott fegyverkezéseknek korszakában az európai békével s a Népszövetség méltóságával az a tény, hogy kizár a jogokból egy tagállamot, kizár bennünket azokból a jogokból, amelyeknek védelmére a Népszövetség alakult és megteheti-e ezt a Népszövetség anélkül, hogy ezáltal a saját maga elvét szégyenteljes módon meg ne tagadná? Én kijelentem innen az előadói székből is, hogy a mi egyenjogúsági kérdésünket előhoztuk a múltban, napirenden tartjuk ma is és elő fogjuk hozni mindig és minden alkalommal, amikor az szükségesnek és célszerűnek látszik. Lehet, hogy odakint sokan talán makacsságnak tekintik ezt, de az egyenjogúsági kérdés a mi szempontunkból nem az ildomosságnak, hanem az életnek és halálnak kérdése. (Ügy van! Ügy van!) T. Képviselőház! Tudomásul kellett vennünk az általános lefegyverzés körül folyó szemforgató csalásokat, tudomásul kellett vennünk, hogy hatalmas európai nemzetek egymásnak ígérgették a tengerek pacifikálásának, a titkos katonai szövetségek megszüntetésének ideális gyönyörűségeit, ugyanakkor azonban hajógyártó üzemeiket, ágyúgyáraikat, fegyverkovácsaikat éjjel-nappali üzemre hajszolták. A népek és nemzetek reális értékének rangja a nagy számbavételnél újra fegyveres felkészültségük fokától függ, éppen úgy, mint 1914-ben (Ügy van! Xfgy van!) és amilyen mértékben nyomul előre a nemzetközi politikában az ököljog, ugyanolyan mértékben kell nekünk az egyenjogúsági kérdést szem előtt tartanunk és soha egy pillanatra el nem felejtenünk. (Ügy van* Ügy van!) Ha kicsiny hadseregünk szelleme (Dinnyés Lajos: Éljen a hadsereg!) és fegyelme ' semmi kívánni valót nem hagy hátra, annál inkább arra kell törekednünk, hogy létünk fenntartásának ezt a nélkülözhetetlen és el nem hanyagolható eszközét megerősítsük és egész állami létünk központi intézményévé tegyük. Amikor éhez a ponthoz értem, méltóztassanak nekem egy pillanatra türelmet szentelni, hogy ebben a vitában véletlenül legelsőnek, erről a helyről én fejezhessem ki az egész törvényhozásnak meleg barátságát, őszinte testvéri érzését, háláját és köszönetét a magyar honvédség iránt, (Élénk helyeslés. — Dinnyés Lajos: Éljen a Ihonvédség! — Taps.) meleg együttérzését és testvéri barátságát a honvédség tisztikara és legénysége iránt, amelyek a maximumot nyújtják a kötelességteljesítésben és nehéz 'körülmények között, küzdve a megélhetés nehézségeivel is, féltékenyen távoltartanak maguktól mindenféle politikát és politikai befolyást s a maximumot adják nemcsak a kötelességteljesítésben, hanem a becsületes és tisztességes hazafias érzésben is. (Ügy van! Ügy van!) Legyen meggyőződve a honvédség, hogy ebben a törvényhozásban pártkülönbség nélkül (Ügy van! Ügy van! a jobb és a baloldalon.) őszinte barátot, meleg testvéri érzést fog találni és törekvéseinek mindig, minden alkalommal való őszinte támogatását. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Képviselőház! Most csak néhány pillanatra ismertetni leszek bátor a tárca költségvetését, de csak legfőbb vonásaiban. A honvédelmi tárca összkiadásai nyugdíj és rokkantellátás nélkül a jövő köllségvetési évben 110,082.000 pengőt tesznek ki, ami a múlt évi költségvetést 12,452.000 pengővel haladja meg. A nyugdíjak és rokkantellátási költségek 234.000 pengővel emelkednek ebben az évben. A rokkantellátás összege, amelyről külön fogok majd szólni, maradt ugyanannyi, mint tavaly: 17,735.000 pengő. (Czirják Antal: Ez már hiba!) A nyugdíj és a rokkantellátás összesen 62,900.000 pengőt tesz ki. Ezek a tételek tehát, amelyeket ismertetni bátor voltam, a jövő évben összesen 173,216.000 pengőt tesznek ki. A hadigondozottak ellátásának költsége, amint mondani szerencsés lehettem, 17,735.000 pengőt tesz ki és ez változatlanul irányoztatott elő, épp úgy, mint a múlt évben, bár a létszám 10.839 fővel csökkent. A csökkenés ugyanis túlnyomórészben a hadigyámoltaknál jelentkezik, akik aránylag alacsony összegű ellátást élveztek. Ezzel szemben a hadirokkantaknál a bajok súlyosbodása s az életkor emelkedése folytán a rokkantság százalékának felemelése szükséges, ami magasabb összegű ellátási díj folyósítását és fokozottabb mérvű segélyezést tesz szükségessé. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak egy mondatban vagyok bátor kitérni arra, amiről hála Istennek, sokat tárgyalunk ebben a Házban s ez a hadirokkantak, a hadigondozottak ügye. Erről sok panasz és sok elismerés is hangzik el, egyet azonban objektíve meg kell állapítanunk: egy esztendő óta, vagy mondjuk a legutóbbi esztendőkben a rokkantellátás kérdését meleg szívvel, sok-sok megértéssel kezelik. (Cseh-Szombathy László: Ez igaz!) és azt hiszem, a minimumra vagy a réginél sokkal kevesebbre zsugorodtak össze azok a panaszok, amelyek hozzánk^ vagy akár a törvényhozásig eljutottak. (Czirják Antal: Éljen a honvédelmi miniszter!) Én csak azt vagyok bátor kérni az előadói székből a honvédelmi miniszter úrtól, méltóztassék, ha lehet, ezt a meleg és érző szívet még fokozni, de mindenesetre megtartani a hadigondozottak számára. (Czirják Antal: Pénzt tessék adni hozzá! — Dinnyés Lajos: Megszavazzuk!) A személyi járandóságok mindössze 45.720 pengővel emelkednek. Ez kisebb összeg, úgy hogy ennek részletezésére nem is térek ki. A dologi kiadások ebben a költségvetésben 10,053.970 pengőt tesznek ki. Itt az emelkedés 1,802.000 pengő. Ebben benne van a lótáp árának emelkedése, a lóállomány gyorsabb utánpótlása, a ruházat, ágynemű, továbbá a különböző leltári tárgyak és felszerelések több éven át mellőzött, de most már elodázhatatlan után

: pótlása, benne van az épületek karbantartási költsége, az épületek állagának megóvása érdekében okvetlenül szükséges kiadások, benne van a behatóbb kiképzéssel járó kiképzési költségek, amelyektől a mai körülmények kö-