Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-212
22Ö Àz országgyűlés képviselőházának 212 kajában általában nem látok kellő szociális törekvést, a költségvetést nincs módomban elfogadni. {Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Nagy egészében egyetértek az előttem szóló t. képviselőtársam felszólalásával és fejtegetéseivel. Volt ugyan egy-két kérdés, amelyekben nem tudok vele egyetérteni, amelyeket ő jóhiszeműen tárt itt fel és amelyekkel szemben korrektívumokat kért. Hogy például a váltókérdésben valamit tehessünk, az azt hiszen, nem nagyon függ tőlünk, mert ez olyan nemzetközi jogterületre tartozik, amellyel szemben külön kivételes jogszabályozást aligha tudunk véghezvinni. Mindenesetre tanítani kell a népet, hogy lehetőleg tartózkodjék a váltótól, mert ez nagyon sokba szokott kerülni. T. Képviselőház! Voltaképpen csak egy kérdéssel akarok részletesebben foglalkozni. (Farkas István: Halljuk! Halljuk!) Felmerült a vita során, hogy ha fizetésrendezésre kerül sor, akkor a bírósággal szemben a hadsereg tisztikarát illetné meg az elsőbbség., Azt hiszem, hogy ennek a felfogásnak szó nélkül hagyása nem volna helyes, nem volna szerencsés. (Shvoy Kálmán: Nem is így volt mondva!) Ezzel szemben hangot kell adni, ,a bíróság megnyugtatására. Ha már fizetésrendezésről van szó, ez, egyezzünk meg, mindegyik kategóriába nézve egyenlően fontos. Készséggel elismerem, a hadsereg tisztikarára nézve is. (Shvoy Kálmán: Is!) de inéltóztassék megengedni, hogy vitassam: éppen olyan fontos a bíróságra nézve is. (Shvoy Kálmán: Ezt mondottam én is!) Helyre akartam igazítani ezt a felfogást, hogy ne maradjon a bírák^ szívében keserűség a miatt, hogy őket, noha.éppen olyan fontos tényezői ennél: ;<s országnak, a nemzet életének. mint a hadsereg tisztikara, mégis az utóbbival szemben valami hátratétel éri. (Shvoy Kálmán: Ugyanezt mondtam én is, fordított sorrendben!) E mellett persze elismerem, hogy fizetésrendezésről ma nem igen lehet beszélni, mert költségvetési helyzetünk nem engedi meg. Itt folytonosan beszélünk az ellen, hogy a nép terheit növeljük. Ezzel szemben azt hiszem, logikátlan dolog volna viszont azt követelni, hogy a kiadásokat növeljük. (Dulin Jenő: Máshol kell leszállítani a kiadásokat!) Mégis kivételt tennék a bírósággal és a hadsereg tisztikarával szemben, (Shvoy Kálmán: Egyetértünk!) inert ez a két kategória mellékjövedelem formájában semmiféle külön keresetet nem biztosíthat magának« A nemzetnek nagy közérdeke is, hogy a hadsereg tisztikara és a bíróság ne keveredjék bele semmiféle mellékkereseti vonatkozásokba, semmiféle üzletbe. (Mózes Sándor: Es politikába!) mert nem kétséges, hogy a nemzetnek egyenesen életérdeke, hogy az állami alkalmazottaknak különösen ez a, két kategóriája minden tekintetben érintetlenül, tisztán maradjon. De, t. Képviselőház, ismételnem kell, hogy a bírói kart mindenesetre tartom olyan fontos tényezőnek, mint a tisztikart, (Dulin Jenő: Egyformán!) mert míg az egyik, mondhatnám, a nemzet fizikai ereje, addig a másik a nemzet erkölcsi erejét jelenti, és azon azután már vitatkozhatunk, hogy melyik a fontosabb a kettő közül. (Dulin Jenő: A jobbszem, meg a bal szem!) Végre is miről van szó? 1757 emberről. A katonaságnál sincs sokkal többről szó a tisztikart illetően. Semmi nehézséget nem találnék ülése 1937 május 13-án, csuiorivkon. abban, hogy például a bíróságnál ennek az 1757 főnek a fizetése, javadalmazása felemeltessék. (Mózes Sándor: Legalább a régi alapra, 30%-kal!) Ha 1,700.000 pengőt áldoznánk, akkor már mindegyiknek körülbelül 1000 pengővel lehetne emelni az évi fizetését, de mennyi haszontalan kiadásunk van, amelytől a pénzt el lehetne vonni és a bírák, tisztek javára lehetne fordítani! Akár kétszer annyit is könnyen lehetne adni, mint amenynyit az imént említettem, ha más területeken takarékosabbak lennénk, ha nem tudom, például a sokféle rendelkezési alapból, amely jól össze számítva, talán 8 milliót tesz ki, elvonnánk 4 'milliót a két fizetési kategória, a bíróság és a hadsereg tisztikara céljára. Ez sokkal áldásosabb, hasznosabb befektetés lenne, mint az, ha a rendelkezési alapot másra fordítjuk, dömping-sajtóra, vagy más. titkos és nem titkos, sokszor káros célokra. Felemlítették már mások is. az erkölcsileg semmivel sem igazolható adómentességek kérdését is. Hallottuk itt tegnap, hogy 119 jólmenő gyár élvez adómentességet. De más területen is vannak ilyen kedvezések. Ha ezeket mérsékelnénk s a költségvetés keretén belül is kissé rendet teremtenénk, erkölcsileg és az igazság iszemponjából átrevideálnánk a kölségvetésen belüli területet is és ott olyan virement-okat vinnénk végbe, amelyek helyesek, igazságosak, a nemzet érdekében valók, akkor igen sok kérdést meg tudnánk oldani, igen sok fájó sebet be tudnánk gyógyítani. Igen sok olyan fontos érdeket tudnánk finanszírozni, amelynek finanszírozása tulajdonképpen a nemzet sorsának finanszírozása. Innen is, mindenünnen tekintélyes; fedezetet kaphatnánk a bíróság és hasonló fontos, tényezők anyagi erősítésére. Visszaemlékezem az igazságügyminiszter úr tavalyi beszédére, amelyben azt fejtegette, hogy talán a legfontosabb Magyarországon az igazság eszméjének érvényesülése, testtéválása, (Dulin Jenő: Ügy van!) mert a magyar nép lelke semmivel szemben sem hat vissza olyan érzékenységgel, mint az .igazságtalansággal szemben. (Dulin Jenő: Ügy van! Ez igaz!) Az igazságügyminiszter ár azt mondta, hogy ezzel a néplélekkel egyeznie kell a kormányzat irányzatának is és ha ez a két irányzat egyezik, akkor ez további alátámasztása a bírói függetlenségnek is.. Ha a nemzet kultúrája nagy, ha egészséges a lelke és érzékeny az igazság szempontjai iránt, valamint ha ezzel összehangzik a kormányzat gondolatvilága is, akkor a bírói függetlenség is inkább biztosítva van, mintha pusztán csak anyagilag biztosítjuk a bírói függetlensége. De természetesen mind a kettő fontos; fontos az anyagi, a gazdasági függetlenség biztosítása is. Semmit sem tartanék r soknak tehát abból a szempontból, hogy a bírói anyagi függetlenség jobban biztosíttassék mert, ha olyan fontos az igazság érdekének védelme, érvényesülése, különösen a mi államunkban, mint a miniszter úr is hirdeti, akkor a bíróságért hozott áldozat a legjobb, a legszükségesebb befektetés is. Igaza van az igazságügyminiszter úrnak abban, hogy a nép nyugalmára szükségünk van, mert a magyar nép igen nagy feladatok elé van állítva és ezeket a nagy feladatokat csak úgy tudja megoldani, ha látja, hogy az országban mindenütt az igazság érvényesül. - Tegyünk
