Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-212
Az országgyűlés képviselőházának él2. ülésé 1037 május 13-án, csütörtökön. 221 tehát igazságot elsősorban a költségvetés területén, lehetőleg minden kormányzati ágban s akkor talán igazságos lesz a költségvetés területén kívül is. Az igazságosság érdeke persze megkövetelné, hogy másképpen, jobban rendezzük be az országnak jogi életét is. Ezt kell tenni nemcsak a bírói függetlenség körülbástyázásával, hanem az igazságszolgáltatás rendszerének javításával is szolgálni kell a jó igazságszolgáltatást. E tekintetben nem látok vigasztaló jeleket, mert az igazságügyminiszter úr, bár igen jóhiszeműen és nyilván jószándékkab még további egyszerűsítések szándékát jelenti he, holott látjuk, ho,gy az eljárási rend egyszerűsítésében már hibák vannak, mivel azok .az egyszerűsítések, amelyeket az utóbbi években véghezvittek, kárára váltak az igazságszolgáltatás jóságának, amelyet pedig az igazságügyminiszter úr éppen a nyugalom érdekében is szolgálni akar. Dicsekszik,. igaz, az indokolás azzal, hogy az ügyek .száma csökken és ezt az igazságszolgáltatás területén véghezvitt javításoknak tudja be. Nem teljesen így van. Az igazságügyminiszter úr is meg fogja engedni, hogy ez összefüggésben van a hitelélet forgalmának visszahúzódásával is. Méltóztassék azonban megengedni, hogy az életből szerzett tapasztalataimból felemlítsem ennek okául azt is, ami egyébként köztudomású, hogy oly drága ma a pereskedés, különösen az illetékek miatt, hogy igen sok ember emiatt, még ha igazsága van is, nem fordul a bírósághoz. Rengeteg embert tart vissza a per drágasága, az illetékek magassága . attól, hogy egészen igazságos ügyüket is érvényesíthessék. A másik nagy hiba az, hogy a szegényjog kezelésének kérdésében az eddigi liberális rendszert visszafejlesztették. Ha ma valakinek 150 pengő jövedelme van, nem kaphat szegénységi bizonyítványt, s ha még oly világos is az igazsága, nem tudja érvényesíteni, mert nem képes a pereskedéssel járó költségeket viselni. Az olyan igazságszolgáltatás pedig, amely nem teszi lehetővé, hogy valaki kétségtelen igazságát érvényesíthesse, — nem teszi pedig lehetővé azért, mert nincs meg az illetőnek a vagyoni ereje ahhoz, hogy bírói jogsegélyt vegyen igénybe — azt hiszem, nincs teljesen rendben, nem egészséges, azon mindenképpen javítani kell. , , Igen t. képviselőtársaim nagyon sok és regi gondolatot juttattak az igazságügyminiszter úr eszébe, ajánlottak figyelmébe, sok minden javítanivalóra hívták fel figyelmét. En csak helyeselhetem figyelmezetéseiket. Magam is mindenképpen aláírom például Peyer Károly képviselőtársamnak azt a követelését, hogy a kivételes hatalmon alapuló rendeleteket végre vonják vissza,' mert csakugyan nem méltók az igazságügyi kormányzathoz, de az egész kormányzathoz sem, a magyar nép méltóságának is megsértése, hogy a józan ész ellenére s annak szinte kicsúfolására azzal lehessen indokolni még ma is a kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeletek fenntartását, hogy benyujtattak a fenntartásukat célzó törvényjavaslatok s ezzel a kormány jogot nyert arra, hogy a kivételes állapotot már ez alapon fenntartsa. Ez vurstli-logika, mert csak a vurstliban van egyes bódékra kiírva, hogy ma pénzért, holnap ingyen, ami annyi, mint nesze semmi, fogd meg jól. A nemzetnek egészséges közfelfogása nevet, ha fel nem indul az ilyen logikán, sőt visszatetszéssel reagál arra, mert világos, hogy ha a törvényhozás a kivételes hatalom megtarthatását ahhoz a feltételhez fűzte annakidején, hogy erre nézve majd törvényjavaslatok nyújtandók be, ez nyilván azt jelentette, mindnyájan úgy fogtuk fel, hogy ezeket a javaslatokat le is kell tárgyalni és törvényerőre emelni. Minthogy azonban ezeket a javaslatokat nem tárgyaltuk le s ezek a javaslatok az ülésszak befejeztével automatikusan is visszavontaknak tekintendők, ennélfogva meg kell állapítanom, hogy a javaslatok voltaképpen annyit jelentenek, mintha be sem nyújtattak volna. Igazán imponáló,, megnyugtató, hogy a közigazgatási bíróság egyedül helyes alkotmányos felfogással megállapította, hogy a kivételes rendeletek nem állanak fenn, világos tehát, hogy ezeknek az érvényben tartása alkotmányellenes. Csak büszkék és szerencsések lettünk volna, ha a kir. Kúria is ilyen történelmi értékű döntést hozott volna. Mi, jogászok, csak irigykedünk azért, hogy tulajdonképpen a mi szorosan vett terrénumunkon kívül, a közigazgatás területén, amelyet nem tartottunk soha olyan pártatlannak, — legalább is ez volt az érzésünk — mint a királyi független bíróságokat,, helyezkedtek erre az álláspontra és nem a mi királyi bíróságaink és legfelsőbb fokon: a mi Kúriánk. Kérem a miniszter urat, kövesse a helyes alkotmányos utat. Most azonban befejezem beszédemet, mert erre ígéretet tettem. Csak kérem még a sok közül, méltóztassék megszívlelni azt is, amit Malasits t. képviselőtársam felszólalásában a rehabilitáció kérdéséről mondott. Intézzük el végre egyszer már ezt a nyitott kérdést, nincs ennek semmi akadálya, ebben minden oldalon egyetértünk. Azt kell mondanom, hogy már pár évtizedes hanyagságról van szó, csak hanyagságról és emiatt a hanyagság miatt kell száz és száz embernek, sőt családnak tragikusan szenvednie. Ami a kodifikáció kérdését illeti, helyeslem azt, hogy ne gyártsunk mindennap törvényeket, örüljünk, ha a képviselőház, egy nap nem alkot törvényt, mert ezzel a parlamenttel úgy sem lehet jó törvényeket alkotni. Szívesen hozzájárulnék ahhoz... Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. A parlamentet ne aposztrofálja így. Rupert Rezső : ... hogy egy egyszakaszos törvénnyel akár mindazok a torvények, amelyeket 1920 óta hoztunk, eltöröltessenek (Zuj és mozgás.) és egynéhány új, a régi törvényekhez simuló kódexibien rendezzük az azóta felmerült kérdéseket, történt eseményeket. (Zaj. — GrFestetics Domonkos: Kódex-Rupertet fogunk csinálni!) Nem volt szerencsés az újabb törvényalkotási korszakunk, nem simult az 1848-as törvényhozáshoz, ahonnan voltaképpel újból el kellene indulnunk, ahonnan indulva, rendszeres, egységes szerkezetbe foglalt kódexeket kellene gyorsan megalkotnunk, mindenféle kormányzati ág mindenféle problémájára nézve. Lehetne persze egy-két régi törvényt is meghagyni. Örömmel hallottam például az előadó úr ajkáról, hogy végre a túloldalon is elismerik, hogy az 1878 : V. te, a büntető kódex jó törvény. Volna még egy-két ilyen jó törvényünk, az 1920 : 1. te, a Bp., Pp., amelyeket ímeg^lehetne tartani, a legtöbb helyett azonban minél sürgősebben újat, jót kellene csinálni. Általában azonban ezen az oldalon sem állunk a mindenáron való törvénygyártás álláspontján. Mi tehetünk a legkevésbbé arról, hogy itt